Magyar Kereskedők Lapja, 1906. január-június (26. évfolyam, 1-26. szám)
1906-01-06 / 1. szám
2 eseményt és állandóan szorgalmazva a hazai ipar fejlesztésének, pártolásának nagyfontosságú ügyét. Célunk volt az is, hogy az ipar és kereskedelem közt mutatkozó űrt áthidaljuk és közgazdasági tevékenységünk e két jelentékeny tényezőjét egymáshoz közelebb hozva, vállvetett együttmunkálkodásra serkentsük. Üzleti tudósításaink terjedelmes, valamennyi szakma érdekeit felkaroló rovatát igyekeztünk — kiváló bel- és külföldi tudósítóink segélyével — a tökély oly fokára emelni, hogy e rovat minden kereskedőnek úgy a konjuktúrák felismerése, valamint a tényleges piaci árak tekintetében hű tanácsadója legyen. E rovat tünteti ki leginkább a Magyar Kereskedők Lapja univerzális jellegét és tanúságot tesz arról, hogy lapunkban bármely szakmához tartozó kereskedő, az általános érdekű kereskedelmi közleményeken kívül, a szorosan vett szakmabeli tudnivalókat is bőven megtalálja. Híreinket tartalmazó rovatainkról nem sokat kell mondanunk. A lap minden egyes száma tanúsítja, hogy e rovatokba a kereskedelemre, az iparra, a közlekedésre, a hitelügyre, az adó- és illetékügyekre vonatkozó minden lényegesebb tudnivaló, minden hír és minden esemény be van foglalva. A bukások és fizetésképtelenségek külön hírrovatában az igazságnak teljesen megfelelő e tárgyú közlemények tájékozzák az érdeklődőket, de nem egyszer fejtettünk ki jelentékeny fáradtságot azon czélból is, hogy az önhibája nélkül fizetésképtelenné vált kereskedő kibontakozását elősegítsük. Végül a szerkesztői üzenetekre mutatunk rá. Ez a rovat lapunk igen sok előfizetőjének állandó tanácsadója és pedig nemcsak a szorosan vett üzleti ügyekben, hanem jogi-, adó-, illeték-, italmérési és számos más ügyben is. A hozzánk intézett köszönő, elismerő levelek nagy halmazával tanusíthatnók, hogy e rovat utján tömérdek előfizetőt mentettünk meg sok kellemetlenségtől, költséges perekbe való bonyolódástól és sok kereskedőt juttattunk üzleti útbaigazításainkkal abba a helyzetbe, hogy károsodását elkerülhette. A Magyar Kereskedők Lapja huszonötéves működését nagy vonásokban vázolva, talán tevékenységünknek további részletezése nélkül állíthatjuk, hogy a lap nem élt hiába, hogy munkája hasznos volt, és hogy a sok oldalról nyilvánult elismerést és állandóan fokozódó ragaszkodást megérdemelte. A Magyar Kereskedők Lapja nagy, nehéz akadályokkal, súlyos anyagi gondokkal küzdve élte át az első negyedszázadot, gyakran kellett erős támadásokkal, ellenséges áramlatokkal harczolnia. De a magyar kereskedők hosszú ideig egyetlen Magyar kereskedők lapja 1906. január 16. i szakközlönye fölött őrködött a gondviselés és lehetővé tette, hogy a huszonöt esztendőt folytonos gyarapodással, erősbödéssel és tökéletesbüléssel keresztül élje. Ezt azonban — a gondviselés oltalmazó segítségén kívül — munkatársaink, tudósítóink, előfizetőink támogatásának köszönhetjük. Akiknek most, a lap negyedszázados pályafutásának végén, hálás szívvel mondunk e támogatásért szívből fakadó köszönetet. A Magyar Kereskedők Lapja jövőjére nézve mi van megírva a Sors főkönyvében : átél-e egy újabb negyed századot, — azt nem tudhatjuk, de azt tudjuk, hogy amíg élni fog, igaz, hűséges szolgája lesz továbbra is a magyar kereskedelem és a hazai kereskedők érdekeinek! Ad multos annos! — Levél a szerkesztőhöz. — Szíveskedjék beletekinteni könyveibe, illetőleg a Magyar Kereskedők Lapjának első évi üzleti könyveibe és meggyőződik róla, hogy előfizetői között ott szerepel tisztelettel alulírott neve is és, ha nem restelli a fáradságot, megtalálja nevemet minden évfolyam előfizetői közt. És csak a Magyar Kereskedők Lapja múlt heti számából tudtam meg, hogy immár 25 év óta vagyok e lap előfizetője! Kérek tehát én is egy kis részt a jubileumból, akkor, mikor már huszonhatodszor küldöm be az előfizetési díjat. Igaz, hogy mikor előfizetője lettem — ha szabad magam így kifejeznem — lapunknak, akkor csak 12 korona volt az előfizetési ára, most pedig 16 korona, de mint törzsökös előfizető, a hízelgés minden látszata nélkül állíthatom, hogy aránytalanul többet nyújtott és nyújt még folyvást a Magyar Kereskedők Lapja, mint amennyivel drágult az ára és, tekintettel éppen arra a törekvésére, hogy egyre fokozottabb mértékben igyekszik, ami — nemcsak az előfizetők, hanem a nem előfizető kereskedők érdekeit is — szolgálni és támogatni, nem lepett volna meg, még kevésbé bántott volna, ha most, egy negyedszázad után, ismét felemeli árát, mondjuk négy koronával, — nem az anyagi haszonért, hanem, hogy még több kitartással és még több móddal szolgálhassa érdekeinket.*) *) A levélíró úr szíves elnézését kérjük, hogy érdekes soraira itt rögtön megteszszük megjegyzéseinket. A levélíró azon kívül, ha nem is nagy számban, de elég szép számban vannak, kik a Magyar Kereskedők Lapja törzsökös előfizetői és akik — a többi olvasók nagy tömegével, a munkatársakkal és barátokkal együtt — felkerestek üdvözleteikkel. A szíves gratulácziókat tisztelettel és szeretettel honoráljuk és kifejezzük legmélyebben érzett hálánkat. Ami azonban a levelíró ur árfelemelési propozícióját illeti, szívesen fogadjuk el reánk nézve elelismerően hangzó indokolását, de magát az indítványt mellőzzük, mert az a czélunk, hogy a kevésbbé jómódú is olvashassa lapunkat és bármennyire - hogy úgy mondjuk, mint a levélíró — nincs arányban az előfizetési ár azzal, amit nyújtunk, a jelzett czél érdekében maradunk a régiek, az előfizetési ár dolgában is. A szerk. Közvetlenül a Magyar Kereskedők Lapja jubiláns számának megérkezése előtt olvastam, hogy az új év előtti vasárnapra a kereskedelmi miniszter ismét felfüggesztette a munkaszünetet. Különös érzést keltett ez a hír bennem, mikor nyomban reá kezembe vettem a Magyar Kereskedők Lapjának ugyancsak vaskos számát. Tíz-tizenkét éve, hogy itt a vidéken letelepedtem mint önálló kereskedő, azelőtt a fővárosban voltam alkalmazott, majd üzletvezető. És visszaemlékeztem arra, hogy mily szívós és nagy kitartással dolgozott e lap a vasárnapi munkaszünet érdekében. Alig volt száma, hogy erről a kérdésről ne irt volna, hogy annak megoldását ne sürgette volna. Magam is felszólaltam egynéhányszor és megérhettem, hogy — amiért e lapot oly lelkesen küzdeni láttam — az megvalósult és ma oly megszokott valami, mintha sohasem lett volna másként. Ezzel kapcsolatban hálásan kell megemlékeznem arról az intézkedésről, hogy az előfizetők a lapot vasárnap helyett — amikor pihenhetnek — megkapják már szombaton. Helyes dolog volt ez, mert mi kereskedők itt a vidéken erősen el vagyunk foglalva és szakolvasmányra a vasárnapon kívül alig érünk reá, ami pedig üzleti érdekű van a lapban, azt így még szombaton — üzleti napon — hasznosíthatjuk. Nem hagyhatom említés nélkül, hogy régen, mikor még a fővárosban laktam, igen gyakran a tőzsde apjához kellett fordulnom, ha valamely áruczikk helyzetéről információra volt szükségem. És mióta a vidékre kerültem, ez egészen feleslegessé vált, mert úgy tudom, alig van említésre méltó áru, melynek helyzetéről és előrelátható áralakulásáról a Magyar Kereskedők Lapja alaposan és bőven ne tájékoztatna hétről-hétre. Nem férne el egy rövidkére szánt levélben mindaz a sok hasznos és gyakorlati reform, melyet a szerkesztőség csak az utóbbi években is létesített és melyek mind arra szolgálnak, hogy érdekeinket előmozdítsák és amelyek immár arra a színvonalra emelték lapunkat, amelyen a legrégibb nyugat-európai hasonló irányú szaklapok állanak. Sőt mondhatom, hogy amennyiben én ismerem a külföldi kereskedelmi szaksajtót, azzal a Magyar Kereskedők Lapja nemcsak kiállja a versenyt, hanem változatosság és terjedelem tekintetében felette isáll. Befejezem soraimat. Il a hangulatomról számot kellene adnom, azt kellene írnom, hogy ime, én 25 év alatt megöregedtem és a Magyar Kereskedők Lapja fürgébb, frissebb lett, mint volt, mikor először fizettem elő rá. Legyen úgy a jövőben is. Az ember öregszik, gyengül, mert halandó, a lap pedig minden évvel erősödik. És őszintén kívánom, hogy az ötvenévesMagyar Kereskedők Lapjá-t utódom és örökösöm épp oly szeretettel üdvözölje, mint teszem azt én most, ezüstlakodalma alkalmából. Őszinte tisztelője Kovács József a Magyar Kereskedők Lapja és és ősz előfizetője.