Magyar Kereskedők Lapja, 1906. január-június (26. évfolyam, 1-26. szám)

1906-01-06 / 1. szám

2 eseményt és állandóan szorgalmazva a hazai ipar fejlesztésének, pártolásának nagyfontosságú ügyét. C­élunk volt az is, hogy az ipar és kereskedelem közt mu­tatkozó űrt áthidaljuk és közgazdasági tevékenységünk e két jelentékeny tényező­jét egymáshoz közelebb hozva, vállvetett együttmunkálkodásra serkentsük. Üzleti tudósításaink terjedelmes, vala­mennyi szakma érdekeit felkaroló rovatát igyekeztünk — kiváló bel- és külföldi tudósítóink segélyével — a tökély oly fokára emelni, hogy e rovat minden ke­reskedőnek úgy a konjuktúrák felisme­rése, valamint a tényleges piac­i árak tekintetében hű tanácsadója legyen. E rovat tünteti ki leginkább a Magyar Ke­reskedők Lapja univerzális jellegét és ta­núságot tesz arról, hogy lapunkban bár­mely szakmához tartozó kereskedő, az általános érdekű kereskedelmi közlemé­nyeken kívül, a szorosan vett szakmabeli tudnivalókat is bőven megtalálja. Híreinket tartalmazó rovatainkról nem sokat kell mondanunk. A lap minden egyes száma tanúsítja, hogy e rovatokba a kereskedelemre, az iparra, a közleke­désre, a hitelügyre, az adó- és illeték­ügyekre vonatkozó minden lényegesebb tudnivaló, minden hír és minden esemény be van foglalva. A bukások és fizetésképtelenségek külön hírrovatában az igazságnak teljesen meg­felelő e tárgyú közlemények tájékozzák az érdeklődőket, de nem egyszer fejtettünk ki jelentékeny fáradtságot azon czélból is, hogy az önhibája nélkül fizetésképtelenné vált kereskedő kibontakozását elősegítsük. Végül a szerkesztői üzenetekre mutatunk rá. Ez a rovat lapunk igen sok előfize­tőjének állandó tanácsadója és pedig nem­csak a szorosan vett üzleti ügyekben, hanem jogi-, adó-, illeték-, italmérési és számos más ügyben is. A hozzánk inté­zett köszönő, elismerő levelek nagy hal­mazával tanusíthatnók, hogy e rovat utján tömérdek előfizetőt mentettünk meg sok kellemetlenségtől, költséges perekbe való bonyolódástól és sok kereskedőt jut­tattunk üzleti útbaigazításainkkal abba a helyzetbe, hogy károsodását elkerülhette. A Magyar Kereskedők Lapja huszonöt­éves működését nagy vonásokban vázolva, talán tevékenységünknek további rész­letezése nélkül állíthatjuk, hogy a lap nem élt hiába, hogy munkája hasznos volt, és hogy a sok oldalról nyilvánult elismerést és állandóan fokozódó ragasz­kodást megérdemelte. A Magyar Kereskedők Lapja nagy, nehéz akadályokkal, súlyos anyagi gondokkal küzdve élte át az első negyedszázadot, gyakran kellett erős támadásokkal, ellen­séges áramlatokkal harczolnia. De a ma­­­gyar kereskedők hosszú ideig egyetlen­­ Magyar kereskedők lapja 1906. január 16. i szakközlönye fölött őrködött a gondvise­lés és lehetővé tette, hogy a huszonöt esztendőt folytonos gyarapodással, erős­­bödéssel és tökéletesbüléssel keresztül élje. Ezt azonban — a gondviselés oltalmazó segítségén kívül — munkatársaink, tudó­sítóink, előfizetőink támogatásának kö­szönhetjük. Akiknek most, a lap negyed­­százados pályafutásának végén, hálás szívvel mondunk e támogatásért szívből fakadó köszönetet. A Magyar Kereskedők Lapja jövőjére nézve mi van megírva a Sors főköny­vében : átél-e egy újabb negyed szá­zadot, — azt nem tudhatjuk, de azt tud­juk, hogy amíg élni fog, igaz, hűséges szolgája lesz továbbra is a magyar keres­kedelem és a hazai kereskedők érdekeinek! Ad multos annos! — Levél a szerkesztőhöz. —­ Szíveskedjék beletekinteni könyveibe, illető­leg a Magyar Kereskedők Lapjá­nak első évi üz­leti könyveibe és meggyőződik róla, hogy előfizetői között ott szerepel tisztelettel alulírott neve is és, ha nem restelli a fáradságot, meg­találja nevemet minden évfolyam előfizetői közt. És csak a Magyar Kereskedők Lapja múlt heti számából tudtam meg, hogy immár 25 év óta vagyok e lap előfizetője! Kérek tehát én is egy kis részt a jubileumból, akkor, mikor már huszonhatodszor küldöm be az előfizetési díjat. Igaz, hogy mikor előfizetője lettem — ha sza­bad magam így kifejeznem — lapunknak, akkor csak 12 korona volt az előfizetési ára, most pedig 16 korona, de mint törzsökös előfizető, a hízelgés minden látszata nélkül állíthatom, hogy aránytalanul többet nyújtott és nyújt még folyvást a Magyar Kereskedők Lapja, mint amennyivel drágult az ára és, tekintettel éppen arra a törekvésére, hogy egyre fokozottabb mértékben igyekszik, a­mi — nemcsak az elő­fizetők, hanem a nem előfizető kereskedők érdekeit is — szolgálni és támogatni, nem lepett volna meg, még kevésbé bántott volna, ha most, egy negyedszázad után, ismét felemeli árát, mondjuk négy koronával, — nem az anyagi ha­szonért, hanem, hogy még több kitartással és még több móddal szolgálhassa érdekeinket.*) *) A levélíró úr szíves elnézését kérjük, hogy érdekes soraira itt rögtön megteszszük meg­jegyzéseinket. A levélíró azon kívül, ha nem is nagy számban, de elég szép számban vannak, kik a Magyar Kereskedők Lapja törzsökös elő­fizetői és akik — a többi olvasók nagy töme­gével, a munkatársakkal és barátokkal együtt — felkerestek üdvözleteikkel. A szíves gratuláczió­­kat tisztelettel és szeretettel honoráljuk és kife­jezzük legmélyebben érzett hálánkat. Ami azon­ban a levelíró ur árfelemelési propozíc­ióját illeti, szívesen fogadjuk el reánk nézve el­­elismerően hangzó indokolását, de magát az indít­­ványt mellőzzük, mert az a czélunk, hogy a ke­­vésbbé jómódú is olvashassa lapunkat és bár­mennyire - hogy úgy mondjuk, mint a levélíró — nincs arányban az előfizetési ár azzal, amit­­ nyújtunk, a jelzett czél érdekében maradunk a­­ régiek, az előfizetési ár dolgában is. A szerk. Közvetlenül a Magyar Kereskedők Lapja ju­biláns számának megérkezése előtt olvastam, hogy az új év előtti vasárnapra a kereskedelmi miniszter ismét felfüggesztette a munkaszüne­tet. Különös érzést keltett ez a hír bennem, mikor nyomban reá kezembe vettem a Magyar Kereskedők Lapjá­nak ugyancsak vaskos szá­mát. Tíz-tizenkét éve, hogy itt a vidéken letele­pedtem mint önálló kereskedő,­­ azelőtt a fő­városban voltam alkalmazott, majd üzletvezető. És visszaemlékeztem arra, hogy mily szívós és nagy kitartással dolgozott e lap a vasárnapi munkaszünet érdekében. Alig volt száma, hogy erről a kérdésről ne irt volna, hogy annak megoldását ne sürgette volna. Magam is fel­szólaltam egynéhányszor és megérhettem, hogy — a­miért e lapot oly lelkesen küzdeni láttam — az megvalósult és ma oly megszokott valami, mintha sohasem lett volna másként. Ezzel kapcsolatban hálásan kell megemlé­keznem arról az intézkedésről, hogy az elő­fizetők a lapot vasárnap helyett — amikor pi­henhetnek — megkapják már szombaton. He­lyes dolog volt ez, mert mi kereskedők itt a vidéken erősen el vagyunk foglalva és szak­olvasmányra a vasárnapon kívül alig érünk reá, ami pedig üzleti érdekű van a lapban, azt így még szombaton — üzleti napon — hasznosíthatjuk. Nem hagyhatom említés nélkül, hogy régen, mikor még a fővárosban laktam, igen gyakran a tőzsde apjához kellett fordulnom, ha valamely áruczikk helyzetéről informác­ióra volt szüksé­gem. És mióta a vidékre kerültem, ez egészen fe­leslegessé vált, mert úgy tudom, alig­ van emlí­tésre méltó áru, melynek helyzetéről és előre­látható áralakulásáról a Magyar Kereskedők Lapja alaposan és bőven ne tájékoztatna hét­­ről-hétre. Nem férne el egy rövidkére szánt levélben mind­az a sok hasznos és gyakorlati reform, melyet a szerkesztőség csak az utóbbi években is léte­sített és melyek mind arra szolgálnak, hogy ér­dekeinket előmozdítsák és amelyek immár arra a színvonalra emelték lapunkat, amelyen a leg­régibb nyugat-európai hasonló irányú szak­lapok állanak. Sőt mondhatom, hogy amennyi­ben én ismerem a külföldi kereskedelmi szak­sajtót, azzal­ a Magyar Kereskedők Lapja nem­csak kiállja a versenyt, hanem változatos­ság és terjedelem tekintetében felette is­­áll. Befejezem soraimat. Il a hangulatomról szá­mot kellene adnom, azt kellene írnom, hogy ime, én 25 év alatt megöregedtem és a Magyar Kereskedők Lapja fürgébb, frissebb lett, mint volt, mikor először fizettem elő rá. Legyen úgy a jövőben is. Az ember öregszik, gyengül, mert halandó, a lap pedig minden évvel erősödik. És őszintén kívánom, hogy az ötvenéves­­Magyar Keres­­kedők Lapjá-t utódom és örökösöm épp oly szeretettel üdvözölje, mint teszem azt én most, ezüstlakodalma alkalmából. Őszinte tisztelője Kovács József a Magyar Kereskedők Lapja és és ősz előfizetője.

Next