Magyar Kereskedők Lapja, 1912. január-június (32. évfolyam, 1-26. szám)

1912-01-06 / 1. szám

2 Budapesten Vidékien összesen Augusztus 106 269 875 Szeptember 79 275 364 Október 80 203 282 November 107 SOS 416 Dec­ember 119 187____ 306__ összesem 1152 2633 3785 3785 új cég alakult Magyarország területén ez évben (beleértve Horvátországot s Fiumét is.) Ebből Budapestre esett 1152, a vidékre 2633, tehát Budapestre nem sokkal kevesebb, mint az egyharmad része az összes cégalapítá­soknak. A fenti szám nem a tiszta gyarapodást mutatja. Ebből ugyanis le kell vonni a megszűnt cégek számát (mely alább következik) s akkor fog a tiszta gyarapodás előttünk állni. Cégmegszűnés 893 volt Magyarország terü­letén, melyből 580 a vidékre, 313 Budapestre, vagyis az összes eseteknek majdnem egyhar­­mada esett Budapestre. Az 1911-ik évben tehát 2892-vel, kerek­­számban 3000-el gyarapodott a cégek száma. Ebben a számban nem foglaltatnak benne a be­­nem jegyzett, tehát kisebb s nem éppen számot­­tevő­­jelentőségű cégek. A 2892 cég közül 839 esik Budapestre, 2053 a vidékre.­­Jövő vámpolitikánkról és vámpoli­tikai berendezkedésünkről érdekes nyilat­kozat jelent meg a „Magyar Pénzügy“ utolsó számában, Lers Vilmosnak, a keres­kedelmi minisztérium külkereskedelmi osztálya vezetőjének szájából. Lers Vilmos mint tanácsos az idézett lap munkatársának kijelentette, hogy, mint a kül­kereskedelmi ügyek vezetője, hivatali állásá­nál fogva nem kíván­­érdemileg nyilatkozni; nem akarja osztrák kollegája, Schuller osztály­főnök példáját követni, aki egy újságcikkben a legsötétebb színekkel festette le külkereskedelmi mérlegünket. Az utóbbi időben úgyis annyi új­ságcikk jelent meg erről a dologról és mind­egyiknek az írója olyan siránkozást vitt végbe külkereskedelmi mérlegünk növekedő passzi­vitása miatt, hogy már hazafiasságból se akar­ná világgá kürtölni bajainkat. Különben is ő ezt a passzivitást nem tartja olyan aggasztó­nak. Ez egy átmeneti állapot, mely együtt jár gazdasági életünk intenzív fejlődésével, ami egyelőre sok cikknek külföldről való behoza­talát teszi szükségessé. Mindenesetre nyugtala­nító, hogy az osztrák ipar nagyobb mérték­ben özönli el Magyarországot, mint valaha. Az ő egyéni nézete is az, hogy ezen csak az önálló­­vámterület segíthet. — Most nem tehetünk egyebet — úgymond, —minthogy már most teljes erővel dolgozunk az 1917-ben megújítandó kereskedelmi szerződé­sek előkészítésén. Teljes felszereléssel akarunk a tárgyalásokban részt venni, hogy gazdasági érdekeinket minden irányban megvédjük. Nem habozom kimondani, hogy tervezetet készítünk az önálló vámterület megvalósításának esetére is, mert számításainkba ezt az eshetőséget is felvettük. Az intervjú igen nagy feltűnést kel­tett politikai körökben s a kormány sietett a nyilatkozat erejét meggyengíteni. Ezt az igyekezetét szolgálja egy félhivatalos kő­nyomatos kommünikéje, mely így szól: A „Magyar Pénzügy“ január 4-iki szá­mában megjelent intervjúra vonatkozólag, mely szerint Lers Vilmos miniszteri tanácsos a kormánynak 1917-re szóló vámpolitikai terveiről nyilatkozott volna, a legilletékesebb helyről kapott felhatalmazás alapján a „Buda­pesti Tudósító“ megállapíthatja, hogy Lem miniszteri tanácsos a kormány terveiről egyál­talában nem tett semmiféle érdemleges nyilat­kozatot, sőt az említett lap őt felkereső mun­katársának éppen azt magyarázta, hogy miért kénytelen megszólaltatását megtagadni, nehogy ió magánvéleménye, vagy akár akadémikus ér­tékű közgazdasági nézetei hivatalos ügyköréből és feladataiból folyólag a miniszter vagy a­­kormány intencióit láttassák visszaadni. A cáfolni akaró, de valójában az in­­tervjút mindenben megerősítő nyilatkozatra a jelen esetben igazán nem volt szükség, hisz a „Magyar Pénzügy“ az intervju beve­zetésében, de maga Lers tanácsos is nyilat­kozatában kiemeli, hogy amit mond, azt nem mint a kereskedelmi minisztérium külkereskedelmi osztályának vezetője, ha­nem mint magán­ember — talán talál itt MAGYAR KERESKEDŐK LAPJA. 1912. január 6. a kifejezés, mint magyar ember — mondja. Természetes, hogy a sajtó a nyi­latkozó miniszteri tanácsos úrban, minden fentartás ellenére is, a hivatalos személyi­séget látja, aki a kereskedelempolitikai osz­tály vezetésében a maga egyéni meggyőző­dését bizonyára érvényesíteni fogja. — A monarchia külkereskedelmi forgalma 1911. évi január-november havában. Az év utolsóelőtti hónapjában a monarchia külke­reskedelmi forgalma nem javult, sőt jelentéke­nyen kedvezőtlenné vált, amennyiben — szem­ben az 1910. év november havi forgalommal — a behozatal 57,5 millióval volt nagyobb, ellen­ben a kivitel 3,8 millió­ koronával csökkent. E szerint csupán november hóban több, mint 60 millióval lett a kereskedelmi mérleg kedvezőtle­nebb az 1910-iki mérlegnél. Ami az év tizenegy hónapjának­­január-novemberi forgalmát illeti, ezen idő alatt a behozatal — a pénzek és nemes ércek számításon kívül hagyásával — 2865.9 millió koronára emelkedett s 259.9 millióval volt nagyobb, mint az 1910. év hasonló idősza­kában. Ezzel szemben a kivitel 2157 millió­­ volt, 36,1 millióval kevesebb, mint az előző év január-november havában. A tizenegy havi for­galom végeredménye az, hogy külkereskedelmi forgalmunk nem kevesebb, mint 709 millió ko­ronával passzív, holott az 1910. év tizenegy havi mérlege csak 377 millió K passzív szaldót mutat, vagyis az 1911. évi mérleg máris 332 mil­lió koronával rosszabb a tavalyinál. Magyarosság külkereskedelmi forgalma novemberben. A központi statisztikai hivatal most tette közzé a novemberi külkereskedelmi forgalom adatait. Az adatok szerint behozata­lunk értéke az előző évi 1617.1 millió koroná­val szemben ez év január—november havában 1814.3 millió koronát ért el s ebből 1335.7 mil­lió korona Ausztriából való behozatalunkra­­ esik. Kivitelünk értéke a múlt évi 1549.1 millió­­ koronával szemben a­z. év első tizenegy hónap­jában 1521.8 millió koronára rúg, mely összeg­hez Ausztria 1147.7 millió koronával járult. Az 1911. év első tizenegy­ hónapjában árumérle­günk összesen 292.5 millió korona. Ausztriával szemben pedig 188.0 millió korona behozatali többletet tüntet fel. Behozatalunkban elsősorban is a textil­ipari gyártmányok szerepelnek, amelyeknek be­hozatali értéke a f­­é­ első tizenegy hónapjában 446.3 millió ka, rúgott s ebben Ausztria 42­1.6 millió k­­ával részesedik. Legfontosabb kiviteli cikke , ezúttal is a gabonanemű­ek és a tiszt. Az utóbbinál január-novemberi kivite­lünk 223.6 millió koronát képviselt, amiből 210.8 millió korona értékűt szállítottunk Ausz­triába. Búzakivitelünk értéke 95.6 millió ko­rona volt (az előző év január-november havá­ban 92.6 millió korona), rozskivitelünk 46.2 millió (1910-ben 53.3), árpakivitelünk 34.6 millió, zabkivitelünk 26.5 millió, tengeri kivi­telünk .59.9 millió koronát, képviselt. Összes kivitelünk gabona-lisztneműekből, hüvelyesek­ből 535.5 millió korona volt, azaz 2.2 millióval kevesebb a múltévihez képest. A vágó- és igás­­állatok kivitele az előző év első tizenegy havá­nak eredményeihez képest csökkent s az előző évi 259.5 millió koronával szemben csak 191.9 millió korona értéket képviselt. Magyarország és Ausztria közbenső áruforgalma 2011. évi január-november ha­vában. Az osztrák kereskedelmi minisztérium statisztikai osztálya által­ most közzétett kimu­tatás szerint 1911. évi november havában 135.4 millió K értékű árut vittünk ki Ausztriába, be­hoztunk pedig onnét 135.8 millió K értékű árut s igy a havi mérleg passzív szaldója csak 0.4 millió K. Az év tizenegy első hónapjában Ausz­triába irányuló kivitelünk 1430 millió K érté­ket képviselt, m­ig behozatalunk 1369.2 millió K volt, minélfogva a tizenegy havi mérleg pasz­­szív saldója 239.2 millió K. 1910. év január­november havi közbenső forgalmának mérlege 117.1 millió K passziv szaldót mutatott s igy a tavalyihoz képest a kölcsönös áruforgalom mér­lege 122,1 millió­­­val kedvezőtlenebb.­­ A parackhitelesitési remdenetet a Magyar Kereskedők Lapja 1911. évi 52. számában teljes szövegében közölte. A ke­reskedelmi miniszter rendelet, mely a sze­szes italokat tartalmazó zárt üvegek hitele­sítését újból szabályozza, az arra való elő­készülésre hívja fel a figyelmet. A rendelet, annak­ 10. §-a értelmében, 1913. évi január 1-én lép életbe, vagyis e határidőtől kezdve a kereskedelmi forgalomban csak megfele­lően hitelesített zárt üvegekben lehet sze­szes italokat­­árusítani. Az életbeléptetési határidő újból elhalasztására pedig egyál­talán nem lehet számítani, mert a kereske­delmi miniszter a régi rendelet összes lénye­gesebb sérelmeit orvosolta, az életbelépte­tés újabb elhalasztásának kérelmezését te­hát semmivel sem lehetne megokolni. Mivel pedig a kereskedők az év folyamán gyakran vásárolnak üvegekbe lefejtett olyan szeszes italokat, különösen bort és rumot, melyek­nek az év végéig való eladhatása nem­ bizo­nyos, az efféle beszerzéseknél már most ügyelni kell arra, hogy a kérdéses szeszes italok a rendeletnek megfelelően hitelesí­tett üvegekben szállíttassanak, vagy pedig, ha ez nem volna lehetséges — a rendelet 3. §-a értelmében az üvegek a megtöltő sa­ját lezárásával (névvel ellátott ólomzárral, vagy beégetett jelű dugaszszal) ellátva szol­gáltassanak ki. Ez esetben ugyanis az üveg­­mennyiség tartalmáért nem a detailista, ha­nem az üveg megtöltője (termelő, gyáros, nagykereskedő) felelős és ez a felelősség azokra a nem­­hitelesített zárt üvegekre is kiterjed, melyeket a detailista a rendelet életbeléptetése előtt vesz át, de azokat az év végéig eladni nem képes. Figyelemmel kell lenni azonban arra is, hogy az ilyen üvegek fel ne bontassanak, illetve a megtöltő által alkalmazott saját zár el ne távolíttassék, mert ez esetben a rendelet áthágásáért az il­lető detailkereskedőt fogják megbüntetni.­­ A francia új gyngysúlyszabályzat élet­­beléptetése újabban 1912. március 31-ig ha­­lasztatott el. Tekintettel arra, hogy a szóban­­forgó szabályzat sérelmei a francia bevitel kö­rül érdekelt összes államokat érintik, a buda­pesti kereskedelmi és iparkamara ezúttal is fel­kéri az érdekelteket, hogy ez ügyre vonatkozó konkrét észrevételeiket a kamarával közöljék.­­ A váltóképesség kiterjesztése Bosz­niában, Boszniában és Hercegovinában eddig kizárólag csak a bejegyzett kereskedők és kereskedelmi társaságok bírtak váltóképesség­gel. A boszniai tartománygyű­lés most ezt a korlátozást megszüntette és csak a nőket zárta ki az általános váltóképességből. Az idevonat­kozó törvényt most szentesítették és kihirdet­ték. A törvény szerint váltóképes mindenki, aki szerződésekkel lekötheti magát. A nők csak akkor bírnak váltóképességgel, ha bejegyzett kereskedők, vagy h­a önállóan ipart űznek. A törvény 1911. dec. 31-én lépett életbe. Pénzügyi és tőzsdei hírek. A pénz- és értékpapír-piacrél. . A pénzpiacon a várt fordulat újév óta nem is késett. A megkönnyebbülés azonban még mindig nem elégíti ki a várakozást. A párisi pénzpiacon, ahová a figyelem összpontosul, a Francia nemzeti bank nagy igénybevétele miatt még mindig némi feszültség tapasztalható. A francia magánkamatláb 311%, a kínálat tar­­tózkodó. A londoni magánkamatláb 314%-ig hanyatlott, az Angol­ bank kimutatása kedvező, bár a váltótárca nagyobbodott, ámde a tartalék és az aranykészlet néhány millióval gyarapo­dott. Éterimben az ultimo elintézése után napi­pénzt 444,4% -ért bőven kínáltak. A magán­kamatláb 44,8­6 kg csökkent. Bécsben és nálunk végre a nyílt piac forgalma újra megnyílott. A magánkamatláb 40%, de a jegybank, a ráta leszáll­ításáról még hallani sem akar, amíg a nagymennyiségű adóköteles bankjegyek nem ke­rülnek újra ki a forgalomból. Az amerikai pénzpiac helyzete normális, itt egyelőre válto­zás nem várható. A pénzpiac kilátásairól meg­oszlanak a vélemények, sőt a szakemberek több­sége attól tart, hogy a mostani javulás csak át­meneti jelleggel bír és nemsokára ismét a pénz­piac feszültsége miatt lesz panasz. Az értéktőzsdén igen szilárd irányzat került a napirendre. A külföldi piacokról kap­csolatban a mindinkább megújuló békehírekkel igen szilárd jelentések érkeztek. .Nálunk még p­ hét elején igen nagy tartózkodást észleltünk, amely azonban megszűnt abban a pillanatban, amikor a pénzpiacon a kedvező fordulat beál­lott és Konstantinápolyból az a hír érkezett, hogy a béketárgyalásokat már rövidesen meg­kezdik. A nemzetközi piac értékei tetemesen javultak. A két hitelrészvény egyenként 10—10 koronával drágult födözés nyomán, az állam­­vasut-részvény és a déli vasut-részvény 4—5

Next