Magyar Kereskedők Lapja, 1919. szeptember-december (39. évfolyam, 14-36. szám)

1919-09-22 / 14. szám

1919. szeptember 22. MAGYAR KERESKEDŐK LAPJA 3 A felső kereskedelmi iskolák részére a közoktatásügyi miniszter új tantervet adott ki (szept. 6.). A kormány 4.278/1919. M. E. sz. alatt rendeletet adott ki a gazdasági cselédek, a mezőgazdasági üzemekben alkalmazott ipari munkások továbbá a mezőgazdasági munkások termény- és készpénzjárandóságainak, valamint a cséplési munkabéreknek megállapítása tárgyában, 1919. évi 4344. M. E .szántó rendelete pedig a mezőgazdaságilag müvelt ingatlanok haszonbérletének meghosszabbításáról intézkedik (szept. 7.). A Cukorhivatal felszámolását rendteli el a pénzügyminiszter (szept. 7.). A vasúti díjszabások kihirdetése, a hivatalos „Vasúti és Közlekedési Közlöny“ meg nem jelenvén, ezentúl a „Budapesti Közlöny“-ben történik. A szabadalmi ügyek tárgyában a bolsevikek által kiadott összes rendelkezéseket a kerti k. miniszter (71.659/1919. sz.) hatályon kívül helyezte. A nyers és kikészített bőrök forgalma szabaddá tétetett. (Keresik, miniszter 71.972/1919. sz.) Az alkalmazottak jogviszonyát a kormány újbólszabályozza (szept. 10.). A rendeletet külön ismertetjük. A termelési tanácsokat a keresk. miniszter 72.056/1919. sz. rendeletével feloszlatja. A birtokrendező bizottságokat a földművelésügyi miniszter 92.472/1919. sz. rendelete szünteti meg. Az Állat- és húsforgalmi központ feloszlatását is elrendeli a közélelmezési miniszter (szept. 10.). Az iparos és kereskedő tanonciskolák részére az új tanévre a közoktatásügyi miniszter új tantervet adott ki (szept. 11.). A Központi gyógyszerüzemet a népegészségügyi miniszter (18.419. sz.) feloszlatja és ismét a volt Gyógyszerforgalmi kirendeltséget lépteti életbe, melynek feladata, hogy a hazai gyógyszerszükségletet ellássa, az engedményes gyógyszeráru kereskedések felett az állami ellenőrzést gyakorolja. Bármely nyilvántartott szert az engedményes gyógyszerárú kereskedések kizárólag gyógyszertárak részére szabadon árusíthatnak. Az újságpapír forgalmát, melyet már a Friedrich-kormány szüntetett meg, ismét szabaddá teszi. A nyomdatermékek köteles példányainak beszolgáltatása tekintetében ismét a márc. 20-iki rend áll be (szept. 12.). Az Ásványolajipari szövetséget, melyet a kommün megszüntetett, ismét életre hívja a keresk. miniszter. (72.916/1919. sz.) A sztéra újra szabályoztatik, az építési anyagok és a kocsikenőcs és gépzsir előállítása és forgalombahozatala szabad lesz, az O. K. Á. B. megállapítja az ecet, a szappan és az olaj- és zsílipari termékek, továbbá fűszer- és gyarmatáruk tá-jékoztató árát, módosítják a munkaügyi bírósági eljárást• Érvényesek-e a szovjet rendeletek? A proletárdiktatúra bukása után a Peidlkormány rendeletet bocsátott ki, mely szerint a szovjet rendeletek további intézkedésig érvényben maradnak, később pedig sem a Peidl-kormány, sem pedig a Friedrich-kormány nem bocsátott ki olyan általános rendeletet, mely szerint a proletárdiktatúra idején kibocsátott összes rendeletek érvénytelenek volnának. Csupán egyes ügycsoportokra vonatkozólag bocsátott ki a Peidl-, majd a Friedrich-kormány rendeleteket, mely a proletárdiktatúra rendeleteit hatálytalanította. Ilyen rendeletek még most is sorra jelennek meg. Ebből azt kellene következtetni, hogy mindazok is szovjet rendeletek, melyeket kifejezetten nem helyeztek hatályon kívül, érvényesek volnának. Ez azonban nem áll, dacára annak, hogy a proletárdiktatúra a közigazgatás folytonossága érdekében számos nemkommunista rendeletet is bocsátott ki. Csak a legutóbb mondta ki a budapesti büntető törvényszék, hogy a proletárdiktatúra idején kibocsátott parancsok, tilalmak és büntetések érvénytelenek s azoknak engedelmeskedni senki sem volt köteles. Ez az ítélet ugyan még nem jogerős, de azért mindenesetre levonható belőle az a következtetés, hogy a kifejezetten nem hatálytalanított szovjet rendeleteket sem lehet feltétlenül érvényeseknek tekinteni s azoknak érvénye fölött esetről-esetre a bíróság, illetve a közigazgatási hatóság dönt. Magától értetődik, hogy a kétségtelenül kommunista jellegű rendeleteket senki sem fogja érvényeseknek tekinteni még akkor sem, ha azokat kifejezetten nem helyezték hatályon kívül, viszont másrészt tudjuk, hogy pld. a rekvirált búzáért most is a szovjetrendeletben megállapított árakat fizetik a termelőknek és így ez, valamint hasonló nem kommunista jellegű szovjet rendeletek ma is érvényben vannak. A magánalkalmazottak jogviszonyai. A Friedrich-kormány 4.424/1919. M. E. szám alatt rendeletet bocsátott ki, mely nem csupán a szovjet kormánynak a más gánalkalmazottak és tanoncok szolgálati viszonyaira vonatkozó összes rendeleteit, a munkaügyi bíróságoknak 1919. március 21- től kezdve végzett összes eljárásait és hozott határozatait nyilvánította érvényteleneknek, hanem hatályon kívül helyezte a Károly-kormány alatt hozott összes (úgynevezett Galambféle) magánalkalmazotti rendeleteket is, így hatályukat vesztették a 4951/1919. M. E. 6.488/1918. M. E. 6352/1918. M. E. és az 1643/1919. M. E. számú rendeletek. A rendelet fontosabb rendelkezései a következők: Az érvénytelen és hatálytalan intézkedések alapján már teljesített fizetéseket nem lehet visszakövetelni. (1. §.) A felmondási időre újból a kereskedelmi és az ipartörvény rendelkezései irányadók, vagyis a Garami-féle hat és tizenkét havi felmondások helyébe újból a hat hetes és három hónapos felmondási idők lépnek. Ezeket a törvényes felmondási időket azonban szerződésileg meghosszabbítani lehet ugyan, de megrövidíteni nem lehet. (2. §.) Felmondási idő szempontjából az 1918. december 31-én megállapított munkakör az irányadó. 4. §.) Az 1919. augusztus 1. előtt történt felmondás idejébe be kell számítani azt az időt, mely alatt az alkalmazott a munkaadó terhére munkabért kapott. Az 1919. augusztus 1. után eső felmondási időre azt a munkabért kell alapul venni, melyet az alkalmazott 1918. december 3-én élvezett. Csupán a később belépetteknél irányadó a belépéskor megállapított munkabér. Ez a rendelkezés alkalmazandó akkor is, ha a felmondás augusztus 1. után hat hónapon belül történik. (5. és 6. §§.) Az 1919. március 21. óta köztulajdonba vett üzemekbe a proletár-diktatúra idején felvett alkalmazottak azonnali joghatállyal elbocsáthatók. (7. §.) Felmondás nélkül elbocsátható az alkalmazott akkor is, ha a proletár-diktatúra alatt a munkaadóval, ennek megbízottjával, vagy egyik családtagjával méltatlanul bánt, vagy a munkaadónak szándékosan kárt okozott. (8. §.) A tanoncok munkaviszonya nem szűnt meg azért, mert a proletár-diktatúra máshová helyezte el őket. A vörös hadseregben töltött idő azonban a tanoncidőbe be nem számítható. (10. §.) Végkielégítés címén a munkaadóval szemben seminemű igény nem támasztható, kivéve, ha az külön szerződésben lett kikötve. (11. §.) Oly munkaadóval szemben, aki 1914. augusztus 1. után anyagi romlásba jutott, ha a munkavállaló szolgálatát a felmondási időre nem veszi igénybe, a felmondási időre járó munkabér nem követelhető, illetőleg csak annyiban, amennyiben azt a méltányosság megkívánja. (13. §.) Ha a bíróság már március 21. előtt hozott jogerős ítéletet, úgy a munkaadó anyagi romlásba jutása esetén a végrehajtást elrendelő bíróságnál az ítélet végrehajtásának határozott időre való felfüggesztését kérheti. A bíróság a felfüggesztés határidejét a méltányosság szerint szabja meg és azt indokolt kérelemre meg is hosszabbíthatja. (14. §.) Jelen rendelet érvényes a már előbb eszközölt felmondásokra is, de a korábbi jogszabályok alapján már kifizetett munkabérek nem követelhetők vissza. (15. §.) A közvéleményben elterjedt téves nézetekkel szemben hangsúlyoznunk kell, hogy a főnök már a proletárdiktatúra előtt szolgálatában állott alkalmazottakat vétkesség esetét kivéve (8. §.), akkor sem bocsájthatja el felmondás nélkül, ha az üzem időközben szocializálva volt, viszont nem köteles a főnök az 1919. március 21. után megállapodott munkabéreket fizetni, vagy egyéb kikötéseket teljesíteni, hanem visszatérhet a március 21. előtti állapotra. Dr. K. B. Áruüzleti hírek. Fűszeráruk legmagasabb ára. Az Országos központi árvizsgáló bizottság a fűszer- és gyarmatárukra eddig érvényben volt legmagasabb árakat, amelyeket különben senki sem tartott be, szeptember 16-án kelt 9500/1919. O. K. A. B. számú rendeletével hatályon kívül helyezte és új maximális, illetőleg tájékoztató árakat állapított meg azzal, hogy az új árak szeptember 18-án lépnek érvénybe. Sajátságos, hogy az árvizsgáló bizottság még mindig nem tud arról, amit pedig már minden gazdaasszony, sőt minden gyerek tud, hogy a legmagasabb árak megállapítása egyfelől minimális árak meghatározásával egy jelentőségű, mert a megállapított áraknál olcsóbban az illető cikkeket sehol vásárolni nem lehet, másfelől pedig, hogy minden ármaximálásnak az a természetes következménye, hogy az illető cikk a legitim kereskedők üzleteiből eltűnik és a lánckereskedelem szabad prédájává lez. Az ármaximálással tehát csínján kellene bánni és csak kivételesen szabadna olyan elsőrendű életszükségleti cikkekre alkalmazni, amelyeknek beszerzése nem jár túlságosan nagy nehézségekkel, úgy, hogy a maximálással kapcsolatosan a verseny árszabályozó hatása is érvényesülhessen. Semmi esetre sem volna szabad legmagasabb árakat megállapítani olyan árukra, amelyeket csak korlátolt fogyasztói kör használ, de bár azokra föltétlenül rászorul, mégsem lehet elsőrendű életszükségleti cikkeknek minősíteni. Különösen pedig semmi körülmények között nem volna szabad olyan árukat maximálni, amelyek az országban magában nem készülnek, amelyek tehát csak külföldről való behozatal útján szerezhetők be, mert hiszen nemcsak az importáló kereskedőnek nem lehet semmiképpen módja arra, hogy az ilyen cikkek árait irányítsa, hanem magának a kormánynak és közegeinek sincs semmi eszköze arra, hogy az áru tulajdonosát arra szoríthassa, hogy árujától a nekünk konvenábilisnak látszó áron megváljon. Márpedig a fűszer és gyarmatáru kivétel nélkül ilyen cikk, sőt egy nagy részüket olyan luxus cikkeknek lehet minősíteni, amelyeket mindenki nélkülözhet és ha valaki mégis fogyasztani akarja, meg fogja értük azt az árat fizetni, amelyért éppen kaphatók. Csak példa gyanánt említjük fel, hogy senkinek sem fájhat az, ha akármilyen magas a vanília ára, mert hiszen vanília nélkül akárki jól meglehet. Ellenben hiába állapítják meg a kávé legmagasabb árát nálünk 50 koronában akkor, amikor a trieszti importőr azért 42 koronát követel, persze kék pénzben és amikor a behozatal annyi ügygyel-bajjal és olyan sok mindenféle mellékköltséggel jár, hogy mire Budapestre ér, a megállapított maximális árnál jóval többe jön. Körülbelül ez áll a teára és a szardíniára is. Érdekesen jellemzi az ármegállapítás ötletszerű, a gyakorlati élettel nem számoló voltát, hogy akad olyan cikk is, amelynek tájékoztató árát a forgalomban kialakultnál jóval magasabban határozták meg, így pl. Budapesten a nagykereskedők eddig szívesen adták a borsot kgként 70 K-val, de az árvizsgáló bizottság bölcsessége ezért a cikkért mégis 85 K-át állapított meg. Szinte magától értetődik, hogy a rendelet közzétételével a 70 K-ás bors eltűnt és most már 85 K a bors minimális ára. Az ilyen ármegállapítások helyett sokkal okosabb volna, ha az arra hivatott hatóságok minden rendelkezésükre álló eszközzel a behozatalt igyekeznének elősegíteni és ezzel a fogyasztás ellátását könnyebbíteni. A fűszer és gyarmatárukért megállapított legmagasabb árak a következők: Köménymag nagykereskedelmi ára 35 K, kiskereskedelmi ára 40K, Vanília nagykereskedelmi ára 600 K, kiskereskedelmi ára 750 K. Csokoládé akármilyen minőség és csomagolás mellett, ideértve tehát minden csemegecsokoládét is, nagykereskedelmi ára 100 K, kiskereskedelmi ára 120 K. Kávé, nyers, pörköletlen, lantos kávé és egyéb hasonló minőségű fajok (robusta, stb.) nagykereskedelmi ára 50 K, kiskereskedelmi ára 60 K, jobb fajok (zöldi kávé) nagykereskedelmi ára 60 K, kiskereskedelmi ára 72 K. Pörkölt kávé nagykereskedelmi ára 62.50 K, kiskereskedelmi ára 75 K. Olajos szardínia 200 grammos dobozokban