Magyar Kereskedők Lapja, 1920. január-június (40. évfolyam, 1-52. szám)

1920-01-01 / 1. szám

2 tartozás a kötelezettségvállalás valutájában teljesítendő. 2. A függőben maradt nemzetközi tartozások lebonyolítása az adósok részére nyújtandó hosszabb halasztás útján rendeztessék. 3. Ha a koronatartozásoknak idegen valutára való konvertálása fenntartatnék, úgy a nemzetközi tartozáskiegyenlítés financírozására jelentős összegű külföldi valutakölcsön biztosítandó. 4. Meggondolandó, vajjon nem volna-e célszerű az elszakadó területek és az anyaország közötti viszonylatban a tartozásoknak clearingszerű kiegyenlítését indítványozni, annak feltételezése mellett, hogy az ilyformán az anyaország javára mutatkozó egyenleg semmi címen sem fog tőlünk elvonatni. A hadikölcsön sorsa a békeszerződés jesi za: jr. Görög Frigyes, a Pénzintézetek Egyesülése főtitkára. A Pénzintézetek országos egyesülése fenti állásfoglalása nyomán legyen szabad néhány megjegyzést tennem a hadiadósságoknak a békeszerződésben leendő megosztására vonatkozólag abból az alkalomból, hogya Takarékpénztárak és bankok egyesülete publikálta azt a memorandumot, amelyet a békeszerződés tárgyában a pénzügyi kormányhoz intézett. A jelzett memorandum szerint az osztrák békeszerződés a hadikölcsönökre vonatkozólag a területiség elvét mondja ki, miután pedig különböző, részletesen felsorolt körülmények az értékpapírdepóknak igen nagy részét Budapestre terelték, az elszakadó állampolgárok kötvényeinek tetemes része is a megmaradó részeket terhelné. Ezért magyar békedelegációnak azt az álláspontot kell képviselnie, hogy a hadikölcsönkötvényekre vonatkozólag a területiségi elv helyett, a kötvénytulajdonosnak a békeszerződés szerinti állampolgársága vétessék alapul. Az előterjesztésnek most jelzett része elejétől végig téves. Téves a kiindulópontja, téves ennélfogva egész indokolása és helytelen az a követelmény, amelyet fejtegetései eredményeképpen felállít. Miután rendkívül fontos, hogy a magyar békedelegáció ily nagy horderejű kérdésben rossz vágányokra ne terelődjék, szükségesnek látszik a következők leszögezése. ■ Hi osztrály békeszerződésnek,a hadikölcsönök sorsát rendező 205. §-a nem a területiség, hanem az állampolgárság elvére van alapítva. A területiség elve nevezetesen azt jelentené, hogy a monarchiától alakuló minden utódállam oly arányban vállalná a hadikölcsönök terhét, amely arányban vannak a hadikölcsöncímletek területén. Az állami bankjegy adósság megosztásánál, ahol csakugyan a területiség elve fogadtatott el, tényleg az is a helyzet, hogy minden utódállam a bankadósságnak a területén cirkuáló bankjegyek összegével egyenlő részét vállalja át. A hadi kölcsönökre vonatkozólag azonban erről szó sincs. A 205. §-ban foglalt szabályozásnak lényege ugyanis az, hogy egyik utódállam polgára sem érvényesíthet hadikölcsönkötvény birtoka alapján semmiféle követelést egy másik állam ellen és saját állama ellen is csak az esetben, ha az illető állam ezt a kötelezettséget saját állampolgáraival szemben a hadikölcsönkötvények lebélyegzésével kapcsolatban önként vállalja. Látnivaló tehát, hogy pl. az a volt osztrák állampolgár, aki a békeszerződés határozatai folytán csehszlovák alattvalóvá lett, Német-Ausztriával szemben hadikölcsönkövetelését nem érvényesítheti. Nem érvényesítheti az esetben sem, ha a kötvény bécsi pénzintézet depójában fekszik, miután ez a körülmény a kölcsönkövetelés materiális szabályozására vonatkozólag egészen közömbös. Következik ebből, hogy mindazok a sokat emlegetett hadikölcsönletétek, amelyek fizikailag ugyan Bécsben vannak, de nem jelenlegi osztrák állampolgár, hanem más utódállam polgárainak tulajdonát képezik. Ausztria államadósságát nem növelik. Viszont kétségtelennek látszik, hogy amennyiben Ausztria a saját állampolgárainak birtokában lévő hadikölcsönöket honorálja, úgy tenni fogja ezt az esettben is, ha az osztrák állampolgárnak címlete véletlenül Prágában fekszik is. Vagyis minden esetben nem a címletek őrzési helye, hanem a címlettulajdonos állampolgársága irányadó. . . ..A Tébe előterjesztésében foglalt alapvető tévedés valószínűsége arra vezethető vissza, hogy az osztrák békeszerződésnek első tervezetében csakugyan a területiség elve volt e kérdésre vonatkozólag lefektetve- Az osztrák békedelegációnak válaszjegyzéke, amelynek nyomain halad a Tébe memoranduma, kimutatta e rendelkezésnek teljes tarthatatlanságát, amire az enténte módosítva az első szövegen, a hadikölcsönök megosztására vonatkozólag az állampolgárság elvét tette irányadóvá. Az első szövegnek ,detenus dans les limites de leurs territoires respectifs par eux-memes ou par leurs ressortissant“ kifejezése helyett a végleges szerződésbe a ,,dont cux-memes ou leurs ressortissants sont les proprietairs“ kifejezés került. Igaz ugyan, hogy a végleges szöveg sem változhatott az első tervezet azon rendelkezésén, amely szerint minden állam köteles a hadikölcsöncímleteket lebélyegeztetni és minthogy természetesen az egyik állam területén lévő címleteket nem bélyegezheti le a másik állam, ennélfogva minden állam a saját területén lévő címleteket köteles lebélyegezni, ebből a lebélyegzésből azonban a szerződés kifejezett rendelkezése szerint a lebélyegzést eszközlő államot semmiféle kötelezettség sem terheli. Mindezek szerint az a követelmény, hogy a magyar békedelegáció a békeszerződés ezen matériája körében az állampolgárság elvét igyekezzék érvényre juttatni, teljesen felesleges, mert hiszen az osztrák szerződés jelenlegi szövege is már ezt az elvet tartalmazza. De továbbmenőleg ily szabályozásnak sürgetése nemcsak felesleges, hanem állampénzügyeink érdekében egyenesen káros. Tudott dolog, hogy a hadikölcsönök jegyzéseiből nemzetiségi vidékeink távolról sem vették ki az őket megillető részt s a hadikölcsönök túlnyomó nagy részét a magyar nemzetiségű állampolgárok jegyezték. Megközelítő becslés szerint a nyolc hadi kölcsönnek 111 milliárdot kitevő állományából két harmadrész a magyarság birtokában van. Ebből következik, hogy ha a hadikölcsönök megosztása az állampolgársági elv alapján történik, úgy a megmaradó Magyarország a hadikölcsönadósságnak sokkal nagyobb kvótáját viselné, mint aminő a megmaradó országrész teherviselési képességének megfelel. Elszakadó országrészek között az államadósságok megosztásának a nemzetközi jog értelmében a területrészek pénzügyi teljesítőképessége arányában kell történnie. Ha ezt a kulcsot, alkalmazzuk, úgy aligha kell a megmaradó Magyarországnak a hadiadósságok egy harmadánál többet viselnie s így kereken 6 milliárd az a különbség, amely a két megosztási elv gyan "tai alkalmazásánál jelentkezik. * • f 'A magyar békedelegáció ennélfogva kizárólag azt az álláspontot képviselheti, hogy a háborús államadósságok jogilag és gazdaságilag teljesen egy tekintet alá esnek a békebeli államadósságokkal. Ennélfogva, amiként a békeadósságok megosztásánál az elszakadó területrészek teherviselési képességének aránya a döntő, úgy egyedül ezen az arányon alapuló kulcs igazságos a hadikölcsönadósságoknál is. Nincs kizárva, sőt sajnos, valószínűnek kell feltételeznünk, hogy a magyar békedelegációnak ez az állásfoglalása megtörik, a győztesek hatalmi szaván, de ez semmiképpen sem ; ok arra, hogy harakiri-politikával magunk legyünk szószólói olyan megoldásnak, amely állampénzügyi terheinket az igazság súlyos sérelmével növeli. A szabad kereskedelem diadalmas térfoglalását jelenti a kormánynak az a rendelete, amely a Haditermény felszámolásáról intézkedik. Az intézmény megszüntetésének nem a netán benne rejlő hiba vagy fogyatékosság az oka, mert hiszen a legszigorúbb kritika is mindig elismerte, hogy a Haditermény, mint nagyszerű kereskedelmi organizáció, feladata magaslatán állott és a neki kitűzött célt, amely a gabonaellátás biztosítása volt, egészen az ezidei termésig igen eredményesen szolgálta. Sőt bízvást állítható, hogy valamennyi háborús gazdaságiszervezet között a Haditermény volt az egyetlen, amely a hozzáfűzött várakozásoknak megfelelt. És ha mégis oly sok támadásnak és kritikának volt kitéve ez a kipróbált intézmény, úgy ennek magyarázatát nem a saját hibájában kereshetjük, hanem abban, hogy a gazdasági élet háborús organizációja abban a pillanatban túlélte magát és megérett a megsemmisülésre, amelyben a hadiérdek megszűnt egyetlen irányadó szempont lenni- A termelési viszonyok megzavarása a közlekedés leromlása és a gazdaközönségnek a bolseviki rémuralom folytán feltámadt passzivitása a gabonaellátást a háború után is egyre nehezebbé teszi- A Haditermény e nehézségeken úrrá lenni nem tudott, mert hiányzott rendelkezéseihez, a gabonagyűjtés kikényszerítéséhez a hatósági hatalom és az erő. Hasztalanul próbálkozott meg a kormány mindenféle expediéssel, hiába akarta Ha95-temény bizományosai helyébe másokat ültetni, akik talán a nép előtt kevésbé ellenszenvesek, mint az ötesztendős háború alatt gyűlöletessé vált rekvirálók. A lényeg ugyanaz marad mindaddig, amíg a gabonaforgalom megkötöttségén nem változtatunk, amíg a termelő nem adhatja el szabadon gabonáját annak és annyiért, akinek és amennyiért akarja A Haditerménynek meg kellett buknia, mert nem lehet egy ország legfőbb és legfontosabb gazdasági cikkének forgalmát állandóan gúzsba kötve tartani és az élet mindig szétrepeszti az ilyen kötelékeket, akár Haditerménynek, akár egyébként hívják is őket. Mi ezt a fejlődést már hónapok előtt megjósoltuk és a Haditermény felszámoltatása alkalmából csak ismételten figyelmezetjük a kormányt arra, hogy minden hiábr ,vibórlMezesnek csak egy lehet a vége: vissza kell állítani a teljesen szabad gabonakereskedelmet. Hogy ehhez az egyszerű igaz: sárihoz oly tek érvényes irton, annyi éhezésen és nélkülözésen keresztül lehet és kell eljutnunk, lúrri-'-yára szomorú. m- mrrm . Túl MAGYAR PÉNZÜGY 1920. január 1 Az állami vagyon elidegenítése Mielőtt még ismernék azokat a bizonyára súlyos terheket, amelyeket a békeszerződés az elszegényedett Magyarországra róni fog, az ál-államháztartás kiadásainak fedezése nagy gon-dokat okoz a pénzügyminiszternek, illetőleg az egész kormánynak. Az ország lakosságának teherbíró képessége a háború, a forradalom és a bolsevizmus rombolásain kívül azért is nagyon leromlott, mert a rendes termelő munka, szén és más nyers- és segédanyag hiányában nem tud megindulni. Az államháztartás terhei ellenben ijesztő módon megnövekedtek. Ebből a rendkívül bonyolódott, nehéz helyzetből nem lesz könnyű a kivezető utat megtalálni. A helyes megoldás annál bajosabb, mert nemcsak hozzáértő és hozzá nem értő szakemberek osztják buzgóan tanácsaikat és a legkülönfélébb panaceák ajánlásával komplikálják a zavaros helyzetet, hanem az is, hogy az intézkedésre hivatott államférfiak nem tudják magukat emancipálni a velünk majdnem egyforma sorsban sínylődő Ausztria példája alól. Márpedig végzetes szerencsétlenség volna, ha a mi kormányzatunk is magáévá tenné az osztrák kormány egyik-másik kétségbeesett intézkedését. Az osztrák kormány nyomasztó pénzügyi gondjain enyhítendő, az állami vagyon egy részét elidegeníti és az állami egyedáruságokat elzálogosítja. Műkincsek, ékszerek, állami birtokok eladásáról és elsősorban a dohányjövedéknek külföldi tőkések javára való lekötéséről volt szó. Annyira természetesnek vélik odaát...hogy mi, magyarok, ebben is vakon követni fogjuk az osztrák példát, hogy Bécsben komolyan beszéltek a magyar kormánynak tervéről, mely szerint az államvasutakat huzamosabb időre bérbeadja a Déli vaspálya-társaságnak. A magyar kormány ezt a hírt erélyesen megcáfolta és ezzel a dolgot elintézettnek is tekinthetnék, ha nem merülnének fel újabb meg újabb ilyen kalandos hírek és ha nem tudnék, hogy a magyar kormányt egyre-másra ostromolják az ilyen és hasonló „mentő“ eszmékkel. Reméljük ugyan, hogy kormányzatunk semmiféle hasonló kalandos tervre kapható nem lesz és sem kényelmi okokból, sem szorongatott helyzetére való tekintettel nem fogja az utánunk az özönvsz-politikáját csinálni, de mégis helyénvalónak tartjuk, hogy ezzel a va bánquepénzügyi politikával már most leszámoljunk. Nem kutatjuk, vájjon Ausztriának jó-e, ott az ország érdekében való-e, hogy amikor az egyik oldalon nagy hangon beszélnek a magánüzemek szocializálásáról, a nagyiparnak és bányászatnak állami kezelésbe vételéről, tehát magánvagyonnak az állam javára való kisajátításáról, a másik oldalon állami birtokokat, állami üzemeket herdálnak el. Szinte mellékes, hogy az ilyen eladásnál vagy bérbeadásnál milyen árat érnek el, mert olyan árat elérni, amely az összességnek akár csak azzal válnék előnyére, hogy a közterheket csökkentené, magától értetődőleg lehetetlen. De ez végre is tisztára Ausztria dolga. Hogy azonban ezt a rossz példát ne kövessük semmi körülmények között, az meg tisztára a mi dolgunk és ebben a politikai előrelátáson kívül semmiféle körülmény által magunkat sem szabad befolyásoltatnunk. A magyar államkincstárnak még abban az esetben sem lesz sok vagyona, ha a békeszerződés az ország területe tekintetében nem is bánnék velünk olyan mostohán, amint tőle félünk. A magyar államnak a legjobb A Magyar Pénzügynek ezt a számát a Magyar Kereskedők Lapja összes előfizetői is megkapják.