Magyar Kereskedők Lapja, 1921. január-június (41. évfolyam, 1-52. szám)

1921-05-08 / 37. szám

yi.T. évfolyam ,Budapest, 1921. május 8. Megjelenik minden csütörtökön és vasárnap. Egyes szám­ára 4 korona. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, V., Sas­ utca 13. FELELŐS SZERKESZTŐ: KORMOS PÁL. TELEFON: Szerkesztőség: TI-28, kiadóhivatal 7—99, felelős szerkesztő: 127—79.­­ ELŐFIZETÉSI ÁR a vasárnap megjelenő Magyar Kereskedők Lapjára és a csütörtökön megjelenő Magyar Pénzügyre együtt: Belföldön: egész évre 300 K, félévre 155 K, negyedévre 80 K. Külföldön: egész évre 400 K, félévre 210 K, negyedévre 105 K. Egyes számok az Általános beszerzési utcai újságárusító kioszkjaiban és a pályaudvarokon is kaphatók 4 koronáért. Jugoszláviában fizetési hely : Belgrádi hitelbank (Belgrád), horvát első takarékpénztár (Zágráb), és az Angol-magyar bank fiókja (Szabadka). Németausztriában fizetési hely; Britisch-Unga­rische Bank (Wien, I.f Herrengasse 2.). Csak a két lapra együtt lehet előfizetni, tehát a Magyar Pénzügy előfizetői ingyen kapják a Magyar Kereskedők Lapjá­t és viszont a Magyar Kereskedők Lapja előfizetői ingyen kapják a Magyar Pénzügy­et. HIRDETÉSI ÁRAK: 1 hasáb (80*^ széles) milliméter soronkint. 15 K „ szövegold. v. nyiittér mill. soronk. . 20 K „ címlapon (első oldal) „ „ . 28 K A vasárnapi számra (Magyar Kereskedők Lapja) feladott hirdetésekért 20% fejpénz jár. DŐRSZANDÁL ■ •J' KSfb ura® JfiZSEF 23 242 Budapest, VI., Vilmos császár­ ut 43. szám. •w r « n malomi és ipari célokra lejmtányosab­­& SS ffila­ban Szállít Fleiner Jenő és Tsa, Buda­nmm b­ács-’percei Mor'u-4- Teie­ n8 ZAFÍR LÖWA ül KEFE- és SEPRŐ GYÁRA Cet.. 13-65. BUDAPEST, VI., KIRÁLY- UTC/1 16. Közérlek-i s korona légiin? s : Pénzünk értékének erőteljes javulása mind­azokat a pillanatnyilag káros határokat idézte fel, amelyek egy ország valutájának hirtelen emelkedésével kapcsolatosak és amelyeket a múlt esztendőben a márka hirtelen javulása alkalmával Németországban is észlelni lehetett. A legközvetetlenebb hatás abban foglalható össze, hogy az árukészleteknek, valamint a pénzen kívül minden egyéb vagyontárgynak a javult pénzben kifejezett értéke csekélyebb, mint rossz pénzben kifejezett értéke. A magán­­gazdaságban ez a számbeli értékkülönbözet a jelenben veszteségként jelentkezik mindazokra nézve, akik a gazdasági javakat, árukészletet, értékpapírt, valutát, még a rosszabb pénzben, vagyis nagyobb koronamennyiségért vásárol­­­tak és javult pénzben csakis számszerűleg kisebb pénzmennyiségért tudnak eladni. Közgazdasá­­gilag a pillanatnyi káros hatás pedig elsősor­ban az export megnehezülésében nyilvánul meg, minthogy a korona javulása folytán ex­portképességünk a világpiacon csökken. Azon­ban ezt a közgazdaságilag káros hatást nem szabad túlbecsülnünk oly időben, amidőn ter­melésünk alacsony foka mellett exportfelesle­e­geink csak igen kis mértékben vannak. Egé­szen más jelentősége van a márka javulása kö­vetkeztében a németek exportlehetősége csök­kenésének, minthogy Németország már a múlt évben is igen nagy ipari exportfeleslegeket szál­lított a külföldre. Már e néhány tételből is vilá­gosan folyik, hogy a korona­javulás hatásainak vizsgálatánál élesen el kell választani a magán­gazdasági szempoitokat az egyetemes közgaz­dasági szemponttól. Magángazdaságilag a hirtelen koronajavu­lás tagadhatatlanul sok kárt okoz valamennyi árubirtokosnak, áru alatt értvén az olyan gaz­dasági javakat, amelyeknek forgalombahoza­­tala az illető árubirtokosnak jövedelmi forrást jelent. Tehát ki kell hasítani a koronajavulás kártételeiből mindazoknak a vagyontárgyak­nak a számszerű értékcsökkenését, amelyeknek nem rendeltetése, hogy haszonnal tovább el­adassanak, vagyis amelyek nem áruk, amely kategóriába a ház- és földbirtok, és ezenkívül a tényleges értékpapírbirtok is számít, amely kizárólag tőkebefektetés célját szolgálja. Ház-, földbirtok, részvény és egyéb értékpapír, amely a tulajdonosra nézve nem átmenetileg csere­forgalmi árut, hanem fundált tőkét, tehát ho­zamot produkáló vagyont jelent, valójában nem szenvedtek értékcsökkenést azáltal, hogy egy adott pillanatban forgalmi értékük keve­sebb számú koronában fejezhető ki, mint an­­nakelőtte, mert hiszen a kevesebb koronának nagyobb belső értéke felel meg javulása után, mint javulása előtt. Mérlegszerűen ezek a va­gyontárgyak nem jelentenek kisebb vagyont a kevesebb jó koronában, mint a több rossz ko­ronában jelentettek. A tőkevagyon szempont­jából tehát még magángazdaságilag sem káros a korona javulása. Marad tehát az árubirtokos, akiknek so­rába számítandó e tekintetből a mezőgazda­­sági és az ipari termelő is, de ez utóbbi két kategória csak kisebb mértékben, mint a ke­reskedő. Ugyanis a kereskedő drágább árban beszerzett árukészletét ma a korona javulása folytán tényleg csak kevesebb számú korona ellenében képes eladni, esetleg csakis a beszer­zési áron alul. Fokozza a kereskedőnek káro­sodását e réven, ha árukészletét részben még rosszabb­ koronában felvett hitellel szerezte be (idegen valutában kapott hitel esetén a korona­javulás nyereséget jelent a kereskedőnek). Ha azonban a kereskedői üzem­ struktúráját nem egy adott pillanatban tekintjük, hanem a valóság­nak megfelelően úgy fogjuk fel, hogy a keres­kedő vagyona az­ általa forgatott, tehát meg­vásárolt, eladott és újból kiegészített árukész­let, úgy a korona javulásából származott ma­gángazdasági kár már nem oly kétségtelen, annálfogva, hogy a jobb koronával az eladott árukészlet újbóli beszerzése már megfelelően olcsóbb árban eszközölhető. Egészen precíze ki­fejezve ez annyit jelent, hogy a kereskedő a nagyobb számú rosszabb koronával vásárolt áruért ugyan kevesebb számú jobb koronát kap, azonban az általa eladott árut kevesebb számú jobb koronával pótolhatja, úgy hogy vagyona, vagyis az árukészlet csorbát nem szenvedett. Ha azonban a korona javulási fo­lyamata tovább tart, úgy beállhat az az eset, hogy a kereskedő árukészletének folytonos újabb olcsóbb pótlása mellett is nem keres semmit. Ez az eset éppenséggel nincs kizárva és megfordítottja az ellenkező processzusnak, amikor a korona folyton romlott és ennek kö­vetkeztében az árukészleten számszerűleg min­dig automatice­s kereskedői normális hasznot meghaladó nagy nyereségek állottak elő. A ko­rona gyengülése folyamán a kereskedő igen józanul és helyesen állapította meg az eladási árat mindenkor arra való tekintettel, hogy az eladott árut a valutadrágulás következtében csak jóval drágábban tudja majd ujjal pótolni, vagyis az árukészlet kiegészítésének szempontja szolgált neki akkor is zsinórmértékül az eladási ár megállapításánál. Ámde a korona gyengü­lésének időszakában a kereskedő vagyoni gya­rapodása csak látszólagos volt, mert­­hiszen az árukészlet mennyiségileg mindig kisebb és kisebb lett. Ez a folyamat végül odavezetett, hogy a kereskedelmi áruüzletekben alig volt árukészlet és ez a csekély árukészlet rossz ko­ronákban csak milliókkal volt kifejezhető. En­nek a folyamatnak az ellenkezője megy végbe a korona javulása során. Az egyes árudarab leltári értéke koronában kifejezve egyre kisebb lesz, de az árukészlet mennyisége folyton nö­vekszik, a nemrég üres állványok megtelnek áruval.­­Az inflációnak áruhiány, a­­defláció­nak árubőség felel meg, és mentől inkább ja­vul a korona, annál nagyobb és nagyobb lesz a kereskedő árukészlete, feltéve, hogy gondos és komoly üzletvitel forog fenn. Kétségtelen, hogy a korona hanyatlása folytán elért inflá­ciós pénzmennyiségeket a korona javulása kö­vetkeztében beállott áruolcsóbbodás fölemészti. Sőt a javulás folytatódása mellett beáll a ke­reskedőre nézve az a helyzet, hogy üzleti költ­ségeit és a saját létfentartási szükségleteit az üzleti forgalom ki nem produkálja vagyis hogy a jövedelmet tekintve veszteséges üzlet­vitel áll be reá nézve. Ezért áll az a szabály, hogy a valuta hirtelen és korlátlan, végpontját be nem látható javulása a magángazdaságot súlyosan károsítja. E károsodástól csakis a korona értékének stabilizálása és a további ja­vulás bizonyos szabályos, fokozatos tempója óvhatja meg. A lassú ütemű további javulás lehetővé teszi a magángazdaságra nézve a pre­cíz megbízható kalkulálást, amely veszteségek megelőzéséhez okvetlenül szükséges. A sta­bilizálás, illetve a javulás lassúvá és fokoza­tossá tétele — elismerjük — nem könnyű do­log, de a pénztechnika mai fejlettségi fokán egyáltalán nem lehetetlen. Az ipari és a mezőgazdasági termelőre nézve a korona javulása folytán beállott áru­olcsóbbodás csak kisebb mértékben érvényesül, mint a kereskedőnél. Ugyanis az ipari terme­lőnél a termelés rövidebb időre terjed, úgy hogy a nyersanyagbeszerzésnél és­­általában a termelés költségeinél az korona javulását már saját javára hasznosíthatja. A mezőgaz­dasági termelésnél, amely hosszabb periódusra terjed ugyan, viszont a termelési processzus maga áll oly sok részből, hogy minden egyes fázisnál hasznosítható az árak olcsóbbodása, vagyis a termelési költségek átlaga már a va­luta javulásához simulhat. Sőt az őstermelés­nek akárhány oly ága van, amelynél a korona javulása egészen közömbös, mert nem forog­ fenn a roszabb korona ellenében teljesített na­gyobb befektetés (gyümölcstermelés, baromfi­­tenyésztés, sőt általában az állattartás, a ta­karmányárak fokozatos csökkenése folytán). Még a gabonatermelés során is megnyilvánul a termelő önköltségeiben a pénz javulása foly­tán beállott olcsóbbodás. Az aratás, a cséplés olcsóbbá válik a szerszámok és anyagok ol­csóbbodása révén. Egészen téves és célzatos te­hát az a beállítás, hogy a korona javulása az ország mezőgazdaságát is tönkreteszi. Legfel­jebb arról lehet szó, hogy a múlt termelési periódusban a rossz korona mellett drágább termelési költségekkel termelt és még megma­radt, felhalmozott produktumokért most szám­szerűleg kevesebb koronamennyiséget kap a termelő, de facto azonban ez a számszerűleg ke­vesebb pénzmennyiség is gazdaságilag nagyobb értéket képvisel. Rossz nyomon járnak tehát azok, akik a korona javulásának közgazdasá­gilag káros vagy hasznos voltát aszerint akar­ják eldönteni, hogy az ország lakosságának túlnyomó része mint termelőnek vagy köz­vetítőnek­ érdeke a rossz valutához fűződik, m­íg ellenben a valutajavulás pusztán a ,,csokis­­fogyasztóknak“ válik javára, akikből pedig eb­ben az országban állítólag csak­­kevés van. (Ezért teljesen elhibázott Schwartz Félix a Pester Lloydban közölt egyébként igen alapos és kitűnő tanulmányának az az okfejtése, hogy a rossz valuta érdeke talán a lakosság 98 %-ának, míg a jó valuta alig 2%-ána­k.) ( Valamely gazdasági tény közérdekű jellege nem csupán­ azon fordul meg, hogy számsze­rűen hány embernek hasznát és hánynak árt, mert a gazdasági élet komplex volta mellett a haszon és kár abszolúte véve egyáltalán meg nem mérhető. Még csak egy és ugyanazon gaz­dasági kategóriára nézve sem állapítható meg egységesen a koron­a­javulás káros vagy hasznos gyanánt. Hiszen a kereskedőkre nézve nagy ál­talánosságban, — mint fentebb kimutattuk —­ a koronajavulás tényleg veszteséget okoz, mind­azonáltal hasznos még a kereskedők sorában is azoknak, akiknek kicsi volt az áruraktáruk, azt még jó árban eladták és most olcsóbb árban tud-­ nak vásárolni, vagy azoknak, akik most nyit-­ ják üzletüket, avagy nagyobbítják vállalatukat A Magyar Kereskedők Lapját a Magyar Pénzügy összes előfizetői ingyen megkapják.

Next