Magyar Kereskedők Lapja, 1936. január-november (56. évfolyam, 1-38. szám)

1936-01-04 / 1-2. szám

1936 január 4. MAGYAR KERESKEDŐK LAPJA Megfeneklettek a szappankarteltárgyalások Hét jelentéktelen outsider renitenskedése juttatta a tárgyalásokat holtpontra . A karteltárgyalások kátyúbajutása még nem jelenti azok meghiúsulását Aligha folytak még Magyarországon valamely kartel megalapítása érdeké­ben olyan nehézkesen, annyi bonyoda­lommal és viszontagságosan a tárgya­lások, mint az immár közel esztendeje vajúdó szappankartel ügyében. Mint ismételten megírtuk, már többször is úgy volt, hogy a tárgyalásokat ered­ménnyel befejezték és néhány lényeg­telen részletkérdés tisztázása után meg­alakulhat a kartel, megkezdheti műkö­dését a karteliroda. Majdnem mindig egy budapest­­környéki kisebb szappangyár volt az, amelynek nem kellettek azok a feltételek, amelyeket a többi, a szakmához tartozó vállalatok több­kevesebb megfontolás után elfo­gadtak. A rossz nyelvek azt mondják, hogy a tárgyalások összhangját megzavaró koncertben nem az illető szappanfőző vállalat tulajdonosa kezeli a karmes­teri pálcát, hanem felesége, akiről úgy beszél a fáma, hogy győzi hanggal. Az úgynevezett ,,beavatottak­ azt is tudni vélik, hogy az illető vállalat nem azért húzódozik a szappankartelhoz va­ló csatlakozástól, mert elvi ellensége az ilyen megállapodásoknak. Állítólag azt bizonyítja a jósvádájú úrnőnek az a nyilatkozata, hogy neki nem muszáj éppen szappant főznie, váltsa meg a kartel évi járadék formájában az ő vár­ható üzleti hasznát (persze az elkép­zelhető legmagasabb eladási ár alapul­vétele mellett, annak a mennyiségnek kalkulálásával, amelyet a renitenskedő igényel és nem annak a kvantumnak számításbavételével, amelyet a többi karteltagok neki koncedálni hajlan­dók), ő szívesen leállítja az üzemet. Arra is hivatkozott az élelmes nő, hogy ha ezt megtehette már annyi más kar­­tel, miért ne tehetné meg éppen a szap­pankartel. A másik akadékoskodó a Párisi Nagyáruház. A szakkörökben elterjedt hírek szerint az áruház nem a maga kvótáját tartja kicsinynek, hanem az ellen vannak ki­fogásai, hogy — mint megírtuk —­ a kartel az úgynevezett „telített“ szappa­nok, a másodrendű szappanok előállí­tását és forgalombahozatalát az érvény­ben levő rendeletén túlmenőleg szabá­lyozni kívánja és a silányabb minősé­gű szappannak a kereskedelmi forga­lom részére való előállítását és a kö­zönség megtévesztésére alkalmas szap­panminőségek árusítását lehetőleg meg akarja akadályozni. Valószínű, hogy a Párisi Nagy Áru­ház úgy gondolkozik, hogy ha szaba­tosan megszövegezett, súlyos büntető szankciókhoz kötött kartelszerződés tiltja meg a kisebb zsírsavtartalmú, si­lányabb minőségű szappanok forgal­mát, ez lehetetlenné teszi majd neki azt a megszokott hirdetésformát, hogy „Há­rom darab szappan 96 fillér“. Az ér­vényben levő rendelet előírja ugyan, hogy minden darab szappanon az elő­állító cégén kívül fel kell tüntetni zsír­savtartalmát, de hát vannak bizonyos „technikai akadályok“: a puha szap­panba nem valami túlságosan mélyen belenyomott zsírsavtartalom eltörlődik, elmosódik, meg aztán sem a mosónők, sem a háztartási alkalmazottak, de még a nasságok sem igen szokták a szappa­non levő felírásokat betűzgetni, amikor a boltban megveszik. Ha tehát valamely szappandarabra az van belepréselve, hogy „43% zsírsavtartalom“,, vagy még ennél is silányabb minőséget jelez a szappan felírása, az sokkal kevésbé akadályozza az eladást, mint ha a kar­­telszerződés ennyi meg ennyi ezer pen­gő pénzbírság terhe alatt megfellebbez­hetetlen parancsszóval kimondja, hogy a színszappannál kisebb zsírsavtarta­lommal csak bizonyos zsírsavtartalom kategóriákban szabad telített szappant előállítani és forgalomba hozni, az egyes kategóriáknak minimális és ma­ximális árait ugyancsak meghatá­rozza az a szerződés, amelyet anyagi­lag érdekelt, erre hivatott szakemberek ellenőriznek szüntelenül. A két, a kartelhez csatlakozni nem akaró vállalat persze a maga intim el­gondolásait nem igen hozza a nyilvá­nosságra. Az itt elmondottak inkább csak a szakkörökben kialakult feltevé­sek, de majdnem bizonyos, hogy ha nem is fedik betűről-betűre a valósá­got, azt majdnem hajszálnyira megkö­zelítik. Akárhogy gondolkozik a szó­­banforgó két vállalat, az tény, hogy a kereskedelemügyi és az iparügyi mi­nisztérium is kívánatosnak tartja a szappankartel megalakulását, a szap­pan termelésében és forgalmában nor­mális viszonyok helyreállítását és eb­ből az elgondolásból kifolyólag az ér­dekelteket a múlt héten értekezletre hívta össze, amelyen a minisztériumok képviselői is részt vettek. Hiába volt azonban minden kapacitálás és minden érv, a pestkörnyéki kisebb szappan­főző és a Párisi Nagyáruház (amely tudvalevőleg csak nevében nagy) ma­kacsul ragaszkodtak álláspontjukhoz, semmiképen sem voltak hajlandók a kartelszerződést elfogadni. A kartel tervezői abból a feltevésből indulnak ki, hogy ha a kartel csak egyetlenegy out­siderrel indul meg, fennállása és különösen a vele kapcsolatosan kontemplált konszolidált viszonyok tartóssága nem lesz biztosítva. Ebben a felfogásban sok az igazság már csak azért is, mert ebben az ipar­ágban a nagyszabású, modernül beren­dezett, európai viszonylatban is számot­tevő nagyvállalatok mellett egészen apró kis szappanfőzők is dolgoznak, némelyek azzal a primitív berendezés­sel, amelyet talán nagyapjuktól örö­költek. Persze a két kategória közé eső minden elképzelhető árnyalat szintén képviselve van a szappaniparban. Valósággal sziszifuszi munka lesz ezekkel a heterogén elemekkel a kar­tel árait betartatni és talán még nehe­zebb lesz annak a megakadályozása, hogy ma ezt az iparágat a szó betűsz­­rinti értelmében megölő túltermelést megszüntetni. Ha valamelyik tágabb lelkiismeretű szappanfőző azt érzi, hogy van kartelen kívül álló konkurrencia is, a kartel nem egy szorosan záródó egész, sietni fog a mutatkozó rést arra kihasználni, hogy azt még jobban tá­gítsa és legalább is a maga kvótájánál nagyobb mennyiséget termeljen. Momentán nem lehet ugyan előre látni, hogyan fogják a tárgyalásokat irányító gyárvezérek a fentebb vázolt akadályokat a még meg sem született Kartel útjából elhárítani, de bizonyo­san megtalálják majd ennek a módját is, mert hiszen lehetetlen, semmiképen se­m engedhető meg, hogy egy-két reni­tenskedő vállalat, amely a szakmában különben nem is valami nagy jelentő­ségű, szembeszállhasson az érdekeltség egyértelműleg megnyilvánuló akaratá­val. prime 630, Superior 600, Minas 590, Rio 580 P 100 kg-ként. Paprika. A szegedi és kalocsai pap­rikapiacon lanyha irányzat mellett az árak a következők voltak: csipesség­mentes csemege 165—170, csemege, édes 155—160, édesnemes 130—150, fél­édes 110—120, rózsa Iá 65—85, Ha 90 -60, Illa 20—30 fillér kg-ként. FŰSZERK­UT ARIATÁRIJH Fűszeráruk forgalma a karácsonyi ünnepek előtt csak nagyon kevéssel lendült fel, karácsony után pedig ész­revehetően visszaesett és jobb üzletme­netei most már csak a hónap második felében várható Az árak lassan emel­kedő irányzatot követnek a behozatal elé tornyosuló nagy akadályok miatt. Budapesten a nagybani forgalomban eredeti csomagolásban babérlevél 90, fekete lampong bors 4.95, fehér mun­tok bors 5.60, egész fahéj 10.20, őrölt 11.00, japán gyömbér 6.00, hollandi kö­mény 136, szegfűbors 560 - 100 kg­­ként. Kávé áraiban sem a külföldön, sem nálunk már hosszabb idő óta nem álltak ki­ lényeges változások. Ami a braziliai kávéértékesítő bizottság szempontjából mindenesetre eredménynek számít, mert a kontremin nem pihen s a beis­­merő spekulációk nagy leleményességgel mind újabb és újabb híreket bocsáta­nak vitággá, hogy az árszínvonalat rontsák. Különösen gyakran ismétlő­dik az arról szóló híresztelés, hogy az idei termés nemcsak Brazíliában, ha­nem Középamerikában is sokkal na­gyobb, mint amilyennek hivatalosan jelentették és ezért nem lehet majd el­kerülni, hogy a tavasszal nagyobb mennyiségek ne zúduljanak az észak­amerikai és európai piacokra. Az így megnövekedett kínálatnak természet­szerűleg az árak hanyatlása lenne a kö­vetkezménye. Ezeket a híreket azonban semmiképen sem lehet ellenőrizni. A jelek arra vallanak, hogy sem New­­yorkban, sem Londonban, sem Ham­burgban nem igen hajlandók nekik egyelőre hitelt adni. Nálunk az árak lassan emelkedő irányzatot követnek, mert a készletek csekélyek, az utánpót­lás pedig nehéz. Budapesten a nagy­bani forgalomban Matagalpa mara­­gogyp 900, Guatemala maragogyp 860, Costarica 780, Guatemala 750, Ferto­­rico 760, Matagalpa 670, Neilgherry 740, Columbia 680, Canacas 660, Salva­dor 680, Mocca Hodeidad 740, Liberia 600, Santos extra fancy 640, Santos t­us5TM»**'­­ 9/ Minden kávéhoz mindig valór mSfm :Franck: kávépótlékot adjon! Jelentős jövedelmet biztosít ÉLELMISZEREK Rizs árai annál inkább szilárdan tartják magukat, mert közvetlenül az ünnepek előtt a kereslet észrevehetően megélénkült, kielégítése pedig akadá­lyokba ütközött. Különösen indiai és más tengerentúli rizsfajták majdnem tökéletesen hiányoznak, de olasz rizs­ből is elenyészően kicsinyek a készle­tek. Budapesten a nagybani forgalom­ban Carolin sublime 83.50, Patna Siam 92.50, japán glace 67, R.J. Sa­ matt 67, Ha. 66 P 100 kg-ként. Árpakása mai nagybani árai 50 kg­­os eredeti zsákokban. A 10-es 30, 9-es 32, 7-es 36, B 5-ös 41, 0-ás 54, 3/0-ás 60, 5/0-ás 65 , 100 kg-ként. Szalonna és disznózsír. A karácsonyt követő napokban majdnem kizárólag süldőt és malacot hoztak fel a ferenc­városi sertésvásárra, de ezeket különö­sen az év utolsó két napján olyan nagy tömegben, hogy az árak nagyot hanyatlottak. Míg közvetlenül kará­csony után a malacokért 1.40—1.50 P-t fizettek, december 31-én ezeknek az ára 60—70 fülérre esett vissza, így is legnagyobb részük a hentesek nyakán maradt és azok kénytelenek a húst másféle feldolgozásban felhasználni. Az újévet követő napon a felhajtás 7.000 darab körül volt, amiből mintegy 1000 darab volt az­ uradalmi hízott sertés, a többi pedig szedett és angolfajta hús­sertés. A felhajtott nagy mennyiség egészen változatlan árakon könnyen ta­lált elhelyezés, mert január 2-án kez­dődött meg Németországba az újabb hasított sertéskontingens szállítása, aminek keretében naponta 2.500 darab sertés húsa, tehát 5000 darab félsertés megy oda ki. A Németországba kiszál­lítható fehéráruk januári kontingensét még nem állapították meg ugyan, de ez a legközelebbi napokban várható. Fe­hérárukivitelünk különben csak Német­ország és Csehország felé van, amely irányban normális keretek között mo­­zog. Budapesten ma az elsőrendű már­kázott disznózsír 1.76, a márkázásra alkalmas 1.71, a 28—30 kg-os nehéz szalonna 1.60, a 25—26 kg-os könnyű 1.58­­ kg-ként hely Budapest első költ­ségben. Déligyümölcsök árai az utóbbi idő­ben alig változtak, bár a némileg meg­élénkült ünnepi forgalom kielégítése meglehetősen nehézkes volt. Budapesten ma a nagybani forgalomban pörkölt arachid 112, berber datolya 5 kg-os lá­dákban 170, olasz füge zsákokban 92, 5 kg-os ládácskákban 145, smimai cse­mege 155, pugliai jánoskenyér 58, válo­gatott Avola mandula 420, Santolo 400, Molfetta 370, Bari 320, la mazsola 7- es 145, Carabumo 9-es 165, Kerasundi mogyoróbél 320 - 100 kg-ként. Méz. Az árak a héten sem változtak, főleg azért, mert kínálat csak minimá­lis mértékben jelentkezik. A kereslet is gyenge, bár a termelők arra számítot­tak, hogy a kereskedők ki fogják egé­szíteni az ünnepekre mézkészletüket Az elsőrendű pergetett akácméz ára méhész vasútállomásán, vevő­edényei­ben q-ként 125 pengő, budapesti nagy­­kereskedőnél 155—166 pengő, kicsiny­ben kg-ként 180—200 fillér. Méhviasz­ban az üzlet lanyha volt, az elsőrendű salakmentes sárga méhviasz ára terme­lőtől Budapesten átvéve kg-ként 2­80 pengő. A méz forgalmának szabályozását vette a földművelésügyi minisztérium tervbe. Az erről már elkészült rendelet mindenekelőtt szigorú büntetések terhe alatt megtiltja a hamisítást, előírja, hogy az egyes mézfélék milyen néven hozhatók forgalomba. A rendelet meg­tiltja a méz mesterséges illatosítását, színezését és konzerváló szerek haszná­latát, a savtartalom csökkentését és a fehérítést. Nem lesz továbbá szabad a méhek termelését azzal fokozni, hogy cukrot etetnek velük, sem pedig a mé­zet vizzel, cukorral, vagy más szénhid­ráttal keverni. 3

Next