Magyar Könyv-Ház 2. (Posony, 1783)
59. Könyv. Laertzius folytatása
228 LIX. Könyv. gamat a’ szégyen-valláshoz, ha nem adnak. Az hizelkedők szava mézes tor: a’ has az élet örvénnyé. 150. Miért halavány az arany? mert sok a’ leselkedője. Látván egy ifjat, a’ ki elpirúlt biztatá mondván, ez a’ jó erkölts szine. Kérdék : minémű bort szeretne? felele: a másét. Kérdik, miért adnak az emberek a’ tsonkának, hennának; ’s nem adnak a Filosofusnak? felelé: mert félnek a’ nyavalyától; de nem a’ Filoszofiától, mintha abban valamikor részek lenne. A’ Mindusiaknál látá a’ Város nagy Kapuit; ’s a’ Város kitsiny valt, felkiálta : tegyétek bé a’ kapukat, hogy a’ Vároltok ki ne menyen rajta. Hivatá Kratérus, annak azt mondati: Én Aténas Városában inkább sót nyalok, mint fém Krátérusnál vendégeskedtem. Az ékesen-szóllás Mesteréhez Maximeneshez kövér nagy hasu emberhez bémenvén, monda: Adgy nékünk is illy sövény hitvány embereknek valamit a’ hasadból, igy te is megkönnyebedel, ’s nékünk is használsz. Mondák: miért ettél a’ piatzon ? mert ott is megéheztem, úgymond, zöldséget mosogatott. Plátó a’ fülébe fuga: ha Dienes Királynak szót fogadnál, illy gyim-gyomot nem mosnál, ő is viszontag emennek fülébe, ha ily gyim-gyomot öleli-