Magyar Könyv-Ház 2. (Posony, 1783)
62. Könyv. Toll Utazásiról
z 1 2 LXIL Könyv*, Lovát osztán el hagyá, Göttingit megölelé, hintájába üle, ’s a’ rendre állittatott Vitézek seregi közt Várába vezeté. Az tagos, roppant, méltóságos tekéntetü. A’ Török erő ellen jól meg-vagyon erősítve, a’ tó környékezi tsak nem mindenfelől, hogy az ellenségnek állását meggátollya. Száraz a’ falu felé, ’s erős bástyákkal lakott. Csudáltam gyönyörű palotájit, szobájit, válogatott tsinosságú tiszteit, cselédit, a’ szobák, pitvarok rendes ékesgető szerszámit. Szép , tiszta, ditsö valt minden. A’ pitvarokon, ’s folyosókon fel valának aggatva rendre a’ Töröktől nyert fegyverek, ifjak, tegezek, nyilak, buzogányok , pántzélyok , kardok, ’s több a’ fele hadi szerszámok. De mindenek felett a’ Damaskusi szablák tündöklöttek, némelyeknek markolattyok arannyal, ezüstel, hüvelyek drága gyöngyökkel fagyottak. Láttam ott a’ feltüzött, ’s ’s Török vérrel megfestett zászlókat, ló-sarkokat, lobogókat. Mutatták azokat a’ Táblákat is, mellyeken rendre ki-valának Írva Zrínyinek jelesb diadalmi. A’ többi közt láttam , mikép vága el vissza nézve annak a’ Töröknek fejet, ki mentéjébe kapaszkodván felemelt jobb kézzel már alig hogy lenem vágta Zrínyit. Ez volt jeles diadal