Magyar Könyv-Ház 3. (Posony, 1783)
90. Könyv. Eder Peru felöl
Könyv, Utak. Kertek Arany, Peru Lakó fi. 164 XC. Könyv, noha különösen mindenik sokkal nagyobb egész Frantia Országnál. A’ Posta így jár. Oda adatik az Indusnak a levél. Az egy kis kukoritzát vet a’ tarisznyába; ’s nem kerülve, hanem egyenesen mégyen, a’ hová küldetik. Az után nem aluszik; hanem ha ülve egy kevésé bólogat. És igy, tsuda mi serénységgel megfordul száz mérföldni útról. A’ régi Inkák illy postáit falu számra várta más ember, ’s vévén a’ levelet, tovább vitte; emez megfordult. A’ régi Peruviaiak külömbféle szinü, és gomba finor tekertseit járták az hosszas idők emlékezetét. Azt ismerni kisded koroktól fogva tanulák. Kár, hogy kiveszett ez az ismeret. Ruskóból az előtt föld szint, és föld alatt való utak vezetik Quitóig a’ Királyt. Az illy Király kertében megvolt minden állat képe finom aranyból. Annak olly hosszu arany lánct mutattatott bé néha, hogy a’ kerülete a’ nagy piatot befoghatta : egyik egyik gyűrűjét az ember táncolva alig birá. Megjövendölték a’ jövendő Spanyolok érkezését, hajójokat, ruhájokat, az ország vesztét. Peruviának igen különböző tulajdonságú a’ lakost, úgy, hogy azt az új világi új Világnak lehessen nevezni. Nem