Magyar Könyv-Ház 3. (Posony, 1783)

220-223. Könyv. Egyebek, azonról

CCXX. CXXI. Könyv, 553 CCXX, CXXI. KÖNYV, TJZ ortesz tudosítási után következik Sz. Jl­ Ferentz Szerzetesseitől írt egy pár levél a’ Szerzet Elöl­­ járójihoz, m­ellyeknek egyike Mesi Tiianonból ,Sí­ben, a mank Temixtitánból 153- ben íratott, ’s azt bizonyítya, hogy az Atyák amott ugyan tizszer száz ezer­nél többet kereszteltek, emit pedig két­száz ötven ezeret : hogy a’ K­on­­ventben, ’s a’ mellettek levő épüle­tekben öt­­száz Gyermeknél többet ta­nítanak, azok igen elméssek, hamar megtanulnak mindent, fólra se vesze­­kednek, tsendesen beszéllenek, sze­­meket szüntelen alázatosan le­függeszt­­ve tartják. Az Oltári Szentség fel­vételekor fő­képpen az As­szonyi rend sűrű könyhullatással ásita­tja az ar­­c­áját. Egyéb ott lévő .Tudósításokból értjük, hogy Jukatán Szigete lakósi környel­met éltettek. Ki­rakott utak­kal , roppant templomokkal, fel­há­­zakkal, nagy vásárral, arannyal bő­­velkedő egyik Városát látván a Spa­nyolok, főképpen nagyságára nézve, Káiiusnak akarák nevezni. L. de In­­fiilis nuper repertis p. 497, Basih M m 5­50., Jukatán Környm@ metélke­* dés. Nagy Vá­­rosok. Mek^zí* kuni meg* térése,

Next