Magyar Könyv-Ház 4. (Posony, 1783)

301. Könyv. Plinius Természeti Históriája

P L I N I U S. 255 A’ Régieknél nagy betsület­ű vólt a’ képírásnak mestersége; most azt tellyességgel ki­tola a’ márvány. * Aranyból , ezüstböl, rézből ki­tétetnek a’ Könyvházakban azok, kik­nek halhatatlan lelkeik ottan szó­la­ltak ; sőt gondolom szerént­ is készít­tetnek ábrázatok; ’s kívánságot gyul­­lasztanak a’ nagy emberek ismémé­re , a’ mit Homerus képében tapasz­talunk. Nagy szerentse, midőn ki­­vá­nya tudni minden ember, ki mi­­némü volt éltében. ** Hivságos hazug kérkedés az E­­gyiptusoknál, hogy ők a kép­ irást hat ezer esztendők előtt találták­ fel. A’ Görögök Szitzion vagy Korintus­­béli találmánynak tartják, ’s mind azt mondják a’ kezdetnek, hogy az ember árnyéka lineákkal kerittetett bé. *** Kep­­ * pl. L. 35. c, 1. p. 612. Pi&ura ars quon­dam nobilis, nunc verő in totura marmo» ribus pull'a. ** Plin. L. 35. p. 613. Quorum immor­­tales anitnae in iisdem locis ibi loquuntur. Pariuntque defideria non traditi vuitus, iicut in Hőmérő euenit. *** p. 614. ^Egyptii etc. vana praedicatio* ne, vt palam eft vmbra hominis lineis circumdu&a Extant certe hodieque anti­­quiores Vibe pittura* Ardeae in aedibus fa­cris Márvány.. K­önyv» hási ké­pek. A’ kép. irás talál­mánnyá* ró!.

Next