Magyar Könyv-Ház 4. (Posony, 1783)
301. Könyv. Plinius Természeti Históriája
GyönRy-Pompcius gyöngyei. 26o CCCl. Könyv. üvegnél oltsóbb , ’s alább való ne légyen valaha a’ réz, ezüst, arany. Pliniusnak 37-dik, avagy utolsó könyve a’ Gyöngyökről beszélt. A’ gyöngyöt a’ ízükre szorúlt természet méltóságának nevezi (in arttuva contra rerum naturae maiestas) Pompejus, midőn az ő harmadszori pompás bemenetelekor a’ Tengeri haramiákról, Aíbáról, Pontusról, ’s a’ nevezetes Királyokról vett gyözedelmi jeleit mutatná, hojdanná, két gyöngyből készíttetett egy játszó táblát is vitetett, mellynek szélyessége három lábni , hossza négy lábni volt. ( L. 37. c. 2. p. 653. alueum cum tesferis lutorium e gemmis duabus latam pedestris etc. vitetett gyöngyökből készittetett harmint koronát (ex margaritis) négy szegü egy nagy hegyet, melly aranyból készíttetvén szarvasokat , oroszlányokat, minden féle almát, ’s a’ derekára kerített arany szöllötöt mutogatott. Magának Pompejusnak a’képe is gyöngyökből, gyémántokból volt ( ex margaritis) Erre Plinius a’ nagy Pompejust igy ortázza. Nem szégyen -é abból tsináltatni ábrázatodat, a’ mit viselni is tsufság vólna benned. A’ gyöngy asszonynak, nem férfiúnak találtatott jószág. p. 654. E margari-