Magyar Könyv-Ház 4. (Posony, 1783)
284. Könyv. N. N. A' kisdedek jó barátja
18 CCLXXXIV. Könyv, kiált a’ kisded,áh! miért nem szaggatják ki, Uram Atyám! ezt a’ ros’z fát, ’s nem vetik a tűzre ? néki is ment egyetemben, rántzigálá ,* de a’ gyökér erösebb volt a’ gyermek ke* zénél. Felele az édes Atya , ham, vagyon arra indító okom, hogy ezen torsokok veszteg álljanak , lészen olyan idő , hogy megmondom , miért ? De még is, édes Uram Atyám , mondá a Kisded, im’ mi szép virágok vannak azokon a’ fákon! (a’ baratk-fákra mutat vala) miért nem ilyenek mind ? azok a’ kertet elfutityák, Irtassa ki édes Uram Atyám ! Az Atya erre, mondom ham, abból semmi se lesz ? Legalább egy idejig csak ugyan igy hagyatom őket. Utazása érkezett az Úri embernek: elvitte arra is magával hjatská ját, jó idő múlva megfordúlván, ismét a’ kertbe ballagának. Felkiálta a’ Kisded , Öszve-csapvák kezetskéjét , a mi gyönyörű az egész kertnek tekintete ! Bizonyosan ki irtatta Uram Atyám a’ száraz fákat * ’s másokat ültetett helyekbe. JMi’szépen zöldellök mindenütt a’ levelek! almát, körtvélyt, diót látok! ó mi tömötten függenek! az ágak is alig bírják. Imi a’ lugoson mi gyönyörűen kelletik magokat a’ szöllö gerezdek*