Magyar Könyvszemle, 1876 (1. évfolyam, 1-6. szám)
Barna Ferdinánd: A Magyar Nemzeti Múzeum Széchényi országos könyvtárának rendezéséről. - 127–134
128 A magy. nemz. múzeumi Széchenyi orsz. könyvtár rendezéséről sem kell, hogy itt sok az önkény mind a kiindulás, mind az egész rendszer megállapításában — de ne feledjük, hogy alig van tudomány, mely annyira conventionális szabályokon nyugodnék mint épen a könyvtári tudomány, és ha van is elég oly dolog, melyekre ma már a könyvtári tudomány mai kifejlettsége mellett minden tapasztalt könyvtárnok teljesen egyetért, van elég olyan is, amelyre nézve a nézetek egymástól nagyon is eltérnek. Mint fentebb említem az alapító Gr. Széchenyi Ferencz könyvtára a jelenlegi könyvtárnak csak is első magvát képezi vala, — azóta azonban e készlet annyira felszaporodott, hogy (nem szólván itt a kéziratokról, melyeknek legnagyobb és legbecsesb részét tisztán a gr. Széchenyi Ferencz ajándékára és a Jankovich-féle pénzen vett gyűjtemény képezi) a Széchenyi-féle könyvek egyrészt annak csak jelentéktelenül csekély részét képezik, másrészt még ezeknek is igen nagy része időjártával többszörös példányokká alakult át. Rendezve csak is az alapító Széchenyi Ferencz adományozta könyvek voltak, a többi újabb szaporulatok, amilyenek voltak a) a Jankovich-féle könyvkészlet, igen becses és nagy értékű ritkaságokat tartalmazó íj az Istvánffy-féle könyvtár, c) a Horváth István-féle, d) a Müller Jakab Ferdinánd-féle, e) a Bóry Karolina-féle, fj a Kölcsey-féle, fi Ujhelyi-féle, g) Fridvalszky Imre-féle sat, könyvtárak, g) a kötelezett példányok roppant tömege, valamint egyesek, szintén jelentékeny számot tevő könyveik. Jellemző e korra, hogy kivéve a Horvát I.-féle könyvtárt mind e részletes könyvtárak egyikével sem jöttek át az intézet birtokába nem csak rendezett dnalógusok, de még csak a legegyszerűbb könyvjegyzékek sem. Az így felhalmozódott roppant készlet rendezése sem kezdetett meg egy félszázad alatt egész 1859-ik évig,*) a midőn a volt cs. k. helyhatóság az itteni személyzetet szervezte s az "azelőtti egyetlen őr és egy szolgához még egy segédőrt, majd utóbb még egy tisztet, és még utóbb egy másik segédőrt is adott. Ugyancsak 1359-ben hagyatott meg a könyvtárrendezés haladéktalan megkezdésének elodázhatatlansága, s fogadtatott el e czélból a müncheni kir. *) E nem törődés annyira ment, hogy a beérkezett köteles példányok a legtöbb esetben föl se bontattak, hanem a borítékra rendesen ráíratott péld : „Praesent. 1810 die 14 Aprilis" s azzal egyszerűen egymásra halmoztattak, e halmot én bontottam szét.