Magyar Könyvszemle, 1880 (5. évfolyam, 1-6. szám)
Goldziher Ignácz: A Magyar Nemzeti Múzeumi könyvtár keleti kéziratai - 102–125
Goldziher Ignácztól. 103 metve, s a búvár, kit tanulmányai e kéziratokkal foglalkozni késztettek, a czédula - catalogusból csak igen hézagos áttekintést nyert azok tartalmáról, így volt ez egészen Fraknói Vilmos könyvtárnokságáig. Az általa inaugurált tudományos irány a keleti kéziratokat sem hagyta figyelmen kivül. Az ő felszólítására ismertette Dr. Kohn Sámuel úr a »Könyv-Szemle« 1877-iki folyamában a múzeumi könyvtár héber kéziratait; ezen iránynak kíván szolgálni a jelen közlemény is, mely a könyvtár arab, török, perzsa és más nyelvű keleti kéziratait van hivatva e lapok tisztelt olvasóival megismertetni. Mint minden kicsi vagy nagy kéziratgyűjteményben, gyűjteményünkben is az értéktelen dolgok halmaza között nem egy becses darabra is akadtam, mely a nálunk keleti tanulmányokkal foglalkozóknak kétségtelenül hasznot fog hajtani. Ismertetésem csakis a könyvekre terjed; a nemzeti múzeum török okmánygyűjteménye nincsen belefoglalva. Csakis oly esetben, midőn valamely codexbe vannak az okmányok beleillesztve, említettem fel azokat, de ekkor is csak constatálólag. Azok alaposabb megvizsgálását és meghatározását oly szaktárs fogja legsikeresebben és legnagyobb haszonnal végezni, kit történelmi tanulmányai is feljogosítanak arra, hogy azoknak becséről ítéletet koczkáztasson. Hol csak az utóiratok alapján lehetett, mindenütt megjelöltem a codex másoltatásának idejét és hovávalóságát, provenientiáját. Gyűjteményünknek jó részét alkalmasint a törökök hagyták itt hazánkból való kipusztulásukkor. A török zsákmányból származó kézirati könyvek azonban, melyekből — mint hallom — országszerte itt-ott még találkozik egy egy példány — jó volna, ha az ily példányok birtokosai jelentenék azt, — nem csak az országban maradtak ; van belőle természetesen elég Bécsben, de még távolabb vidékeken is mindenfelé. Érdekesnek tartom erre nézve az eddig is ismert adatok kiegészítéséül a következő jegyzetet, melyet Bacher Vilmos tudós barátom ezen dolgozatom alkalmából szives volt velem közölni. A boroszlói városi könyvtár keleti kéziratai között búvárkodván, Bacher úr egy 200 in fol. lapból álló török munkára akadt, mely Firuzsah ibn Melik Behmen-Sah meséjének 15-ik kötetét foglalja magában s melynek táblájára a következő jegyzet van irva : »Alsz den