Magyar Könyvszemle, 1898 (6. új évfolyam, 1-4. szám)

4. VEGYES KÖZLEMÉNYEK - A selmeczbányai óvári levéltár pusztulása 109 - Ismeretlen nyelvemlékek 109

Vegyes közlemények: 109 A selmeczbányai óvári levéltár pusztulása. Szomorú hír érkezett néhány hét előtt hazánk legrégibb bányavárosából ; a sel­meczbányai Óvárban elhelyezett városi iratok f. évi február 13-ikán tűzvész martalékaivá lőnek. A tűz a szomszédos tornacsarnok fás­kamarájában tört ki, s mire észrevették, az iratok legnagyobb részét elhamvasztotta. Szerencsére a városi levéltár legbecsesebb része a városházán őriztetik és az Óvárban elhelyezett levéltár a városi vezető körök állítása szerint jobbára újabbkori iratokat foglal magában, de a veszteség mégis igen nagy, annál nagyobb, mert a levéltár ez anyaga soha rendszeresen átkutatva nem volt, s így benne a városi kulturális történetének teljesen felhasználatlan adatai mentek veszen­dőbe. Maga az eset annyira jellemzi azt az állapotot, melyben vidéki levéltáraink ügye sínylődik, hogy lehetetlen egyszerűen napirendre térnünk felette. A selmeczbányai városi levéltár rendezésének kér­dése évek óta foglalkoztatta a városi hatóságot. A törvényhatósági bizottság ismételten elhatározta az óvári levéltár rendezését, de e határozatát a városi hatóság szakerők és anyagi eszközök hiányában nem valósíthatta meg. Csak legutóbb, ez év január­ havában lépett a városi tanács a cselekvés terére, midőn a városi múzeum és könyv­tár létesítése érdekében előkészítő bizottságot küldve ki, eleve ki­mondta, hogy ez irányban megkezdett tevékenységét a városi levél­tár rég óhajtott rendezésére is ki fogja terjeszteni. A néhány nappal később bekövetkezett tűzvész után, melyért az Óvár személyzetét méltán illetheti a gondatlanság vádja, a határozat most már jórészt csak arra való, hogy annál érzékenyebbé tegye a veszteséget, mely a várost és az egész hazai kultúrát e levéltár elpusztulásával érte. Vajha e szomorú eset megszívlelendő figyelmeztetésül szolgálna azoknak az illetékes köröknek, melyek a vidéki levéltárak ügyének végleges rende­zésére vannak hivatva. Ismeretlen nyelvemlékek. Nyelvemlékeink száma ismét sza­porodott. Dr. Bartha József a Nyelvtud. Közlemények ezidei első füzetében három, eddig ismeretlen nyelvemléket tett közzé. Minket a dolog már csak azért is érdekel, mert mind a három a Magyar Nemzeti Múzeum levéltári anyagából került napfényre. A közölt első nyelvemlék 1510-ből való s egy Boly helységbe (Zemplén m.) való ismeretlennek kára bevallását tartalmazza a leleszi kon­vent előtt, s B. Leleszi levalló levélnek nevezi el. Ez a levél ere­detileg félív alakú volt, de hosszában is, keresztben is ketté met­szette valaki s most csak a két (ujabban összeragasztott) felső darabja van meg, s ennek megfelelően a szövegnek is csak az eleje és a másik oldalán a vége látható. A másik két nyelvemlék azonos tartalmú s a királyhoz intézett levél alakjában van szerkesztve és kelet nélküli. Az egyik tartalmilag is nagyobb terjedelmű s csak kibővítése a kisebbnek. B. a tartalomból — a történeti adatokkal összevetve —• meggyőzően bizonyítja be, hogy a levelet Báthori István (1525.)

Next