Magyar Könyvszemle, 1905 (13. új évfolyam, 1-4. szám)
4. VEGYES KÖZLEMÉNYEK - Kinevezés a Magyar Nemzeti Múzeum könyvtárában 280 - Ráth György † (G) 280
VEGYES KÖZLEMÉNYEK. Kinevezések a Magyar Nemzeti Múzeum könyvtárában. A vallás- és közoktatásügyi miniszter 1905. évi június hó 16-án kelt elhatározásával Varjú Elemér nemzeti múzeumi II. osztályú segédőrt I. osztályú segédőrzés dr. Gulyás Pál okleveles középiskolai tanárt nemzeti múzeumi II. osztályú segédőrré nevezte ki. Ráth György. A magyar bibliográfiai irodalomnak ismét vesztesége van: Ráth György, a kiváló és sokoldalú amateur nincs többé az élők sorában. Bámulatra méltó tevékenységét, melynek főleg hazai képző- és iparművészetünk oly sokat köszönhet s melyet szinte a legutolsó hónapokig, magas életkora sem volt képes ellankasztani, végre mégis megtörte utolsó betegsége s életének lázas munkásságát felváltotta a halál fagyos nyugalma. Nem lehet feladatunk, hogy e szomorú alkalommal a megboldogult sokoldalú működése egész körére kiterjeszkedjünk, hanem be kell érnünk azzal, hogy egy-két ecsetvonással mint szenvedélyes könyvgyűjtőt s lelkes bibliográfust jellemezzük. Ráth György nem tartozott azon bibliofilek közé, kik az egyszer maguk elé tűzött keretek közt folytatva könyvgyűjtő tevékenységüket, az így felhalmozott kincsekhez szívós szeretettel ragaszkodnak életük végéig. Könyvgyűjteménye megalkotásánál többször változtatott irányt: eleinte az ókori remekírók editio princepseit sorakoztatta könyvespolczaira, majd az Aldus-féle nyomtatványok lehetőleg teljes sorozatát igyekezett egybeállítani, azután meg hazai történelmünk forrásmunkáinak velinpapirosra nyomtatott, nagyszegélyű kiadásaira vetette magát, míg végre a múlt század hetvenes évei óta a régi magyar nyomtatványok rendszeres gyűjtésére fordította minden erejét. Minden ilyen Pálforduláskor mint valamely fölösleges tehertől sietett megszabadulni nagy fáradtsággal, ritka szerencsével összehordott előbbi gyűjteményétől s hogy rendesen épen nem veszteséggel adott túl rajtok, annak a jele, hogy megalkotásuknál nem a múló divat szeszélyes hóbortjai, hanem széleskörű bibliográfiai tudás elvei vezérelték. Legtöbb szeretettel utolsó, régi magyar könyvekből álló gyűjteményén csüngött Ráth, melynek párját ritkító kötetei két pompás faragású, gót ízlésben tartott üvegszekrényt foglaltak el fővárosi villájának egyik csöndes szobájában. Sok kedves órát töltött itt körükben, szeretettel rendezgetve, dédelgetve őket s ha érdeklődő látogatója akadt, szívesen mutogatta, magyarázgatta neki kincseit, sorba kiemelve könyvészeti értéküket és mívelődés-