Magyar Könyvszemle, 1928 (35. új évfolyam, 1-4. szám)

4. SZAKIRODALOM - MAGYAR KÖNYVÉSZET, 1900–1910. Ism. DR. NYIREŐ ISTVÁN 110

HO­SZAKIRODALOM szaka (1837—1846) az irodalmi romanticizmus virágkora. Építészetünk azonban még a klasszikus formák rabja. Az akkori kor mindenben for­radalmasan romantikus lelkülete nem érezte a komornak látszó épületet magához elég közel, s ma egy új klasszicizmus hajnalán fokozottabb mértékben és mélyebb esztétikai ítélőképességgel tudunk elmerülni e hatalmas művészi teljesítmény élvezésében, POLLACK Mihály gyönyörű alkotásában. KOZOCSA SÁNDOR: Magyar könyvészet. 1900-1910. Az 1901—1910. években megjelent magyar könyvek, folyóiratok, atlaszok és térképek össze­állítása, tudományos folyóiratok repertóriumával. Szerkesztették: Petrik Géza és Barcza Imre. A Magyar Tudományos Akadémia támogatásával kiadja a Magyar Könyvkiadók és Könyvkereskedők Orsz. Egyesülete. Tizenöt-huszadik füzet. (Páter Béla — Utasítás). Budapest, 1927—28. 8°. Tíz év múlt el azóta, hogy bibliográfiánknak utolsó füzete PETRIK Géza szerkesztésében megjelent. A fáradhatatlan bibliográfus élete végén kiejtette kezéből nagy vállalkozásának fonalát. Minden törekvése dacára sem tudta befejezni bibliográfiánknak azt a korszakát, melyről előre érezte, hogy az utolsó lesz számára. Adatgyűjtése hosszú betegeskedése alatt összezavarodott, részben el is pusztult. Félni kellett már, hogy nagy műve végképen rom marad. Nagy szerencséje a magyar bibliográfiának, hogy a munka folyta­tása jó kézbe került. Annak a szakembernek a kezébe, kitől hossszú bibliográfiai munkássága után ma a legtöbbet várhatunk. BARCZA Imre, a budapesti kereskedelmi- és iparkamara főkönyvtárosa újra kezdte az adatgyűjtés fáradságos munkáját, ott, hol a P betű elején megszakadt. Évekig dolgozott, míg önálló gyűjtését sajtó alá készíthette és igen sok kiadási és nyomdai huzavona után megjelentethette a magyar bibliográfiai folytatólagos füzeteit. Szorgalmas munkájának nem lehetett célja, hogy a mű beosztásá­ban lényeges változtatásokat hozzon, de lehetőleg tökéletesíteni igyeke­zett rendszerét. Különös gondot fordított a fontos folyóiratok repertó­riumára, adatait lelkiismeretes pontossággal magukról a könyvekről jegyezte be. Sok olyan művet is felvett, melyek az előbbi korszak köte­teiből kimaradtak volt. Csak ily lelkiismeretes gonddal kerülhette el, hogy a füzetekben alig tudnánk hibákat felfedezni. Számításunk szerint még egyetlen kettős füzet és egy jól csoport

Next