Magyar Könyvszemle, 1929 (36. új évfolyam, 1-4. szám)

4. SZAKIRODALOM - AZ ORSZÁGOS MAGYAR SZÉPMŰVÉSZETI MÚZEUM ÉVKÖNYVEI. V. Ism. Sz–ő. 241

SZAKIRODALOM 241 a magyarországi címertanban járatlan külföldieknek is egy-egy címeres kézirat vagy ősnyomtatvány egykori tulajdonosának a meghatározását. A címeres táblákon kívül még 37 kitűnően megválogatott, de sajnos méreteiben az eredetihez képest többnyire erősen redukált mű­melléklet van a kötetben. Ezek sokszorosítása azonban nem áll azon a színvonalon, melyet a Biró nyomda a mű szövegrészének előállításánál elért. Nyomásuk nem elég tiszta, sokszor egyenetlen s a kezünkben megfordult példány ujjlenyomat-gyűjteménye arról tanúskodik, hogy kellő megszik­kadás előtt került a könyvkötőhöz. A tipográfiai elrendezés REITER László érdeme, aki az Amicus-vállalat előkelő ízléssel kiállított kiadványaival vívta ki az újabb német könyv­stílust kedvelő bibliofilek elismerését. A Biró-nyomda derekasan támogatta a tervezet feladatában. Tipográfiai szempontból, ha a 60. lapon éktelenkedő spiesztől s a 69. lap táblázatos szedésének apróbb egyenetlenségeitől eltekintünk, alig van benne ki­vetni való. Csupán azt furcsáljuk, hogy a szöveg és a mutatók közé ékelt római számozású táblákat beszámították a lapszámozásba, úgy hogy a sajátképein lapszámozás 211-ről 293-ra ugrik. (Budapest.) GULYÁS PÁL: Az Országos Magyar Szépművészeti Múzeum Évkönyvei. Közrebocsátja az Igazgatóság. Szerkeszti: Petrovics Elek. V. kötet, 1927—1928. Budapest, 1929. 40, (2) 233 (1) 1. Szépművészeti Múzeumunk évkönyveinek ez a legújabb kötete, bár címlapján ezúttal csak két évszámot visel, terjedelmére is, a benne közzé­tett dolgozatok számára is meghaladja a legutóbbi, háromesztendei évkörre kibocsátott kötetet. Előkelő külsejében ragaszkodik a sorozat kialakult hagyományaihoz, gazdag képanyagának technikai tökéletessége meg épen­ fokozódó gondosságról tanúskodik. Foglalata nemcsak sokat, hanem sokoldalút is nyújt mindenkép alkal­­masat arra, hogy jónevű művészeti gyűjteményünk gazdag anyaga s a benne folyó odaadó, szakavatott munka iránt mind itthon, mind az ország határain túl érdeklődést és megbecsülést keltsen. Az intézet főigazgatója PETROVICS Elek, ki a gondjaira bízott kincseket nemcsak hogy egyre alkalmasabb és instruktívabb elhelyezéssel viszi bele a múzeumlátogatók tudatába és önérzetébe, hanem azokat évről-évre szerető gonddal és szerencsés kézzel meg is gazdagítja: ezekkel az évkönyvekkel hűségesen beszámol arról az elmélyedő és eredményekben gazdag tevékenységről is, mely — jobbára intézetének falai között — ez anyag tudományos meg-

Next