Magyar Könyvszemle, 1930 (37. új évfolyam, 1-4. szám)

4. SZAKIRODALOM - DR. BODNÁR REMIG: Szent Imre irodalom. Ism. DR. TÓTH LÁSZLÓ 186

SZAKIRODALOM 187 de főleg időt kíván. Érezte ezt az előttünk fekvő mű összeállítója is amidőn előszavában munkájának esetleges hiányait azzal menti, hogy az adatgyűjtésre csupán néhány hónap állott rendelkezésére. Munkájának körét pedig már azzal is erősen szűkíti, hogy célja csupán az volt, össze­gyűjteni a SZENT IMRE-irodalom különféle ágaiból a legfontosabb műve­ket és adatokat. A mostani jubileumi év irodalmából csak kivételesen vett fel néhány fontosabb beszédet és cikket. Bár a témának ez a körülhatárolása tudományos szempontból ki­fogástalannak nem nevezhető, lássuk hogyan oldotta meg a szerző felada­tát a maga szabta korlátok határai között. Ami az anyaggyűjtés teljességét illeti, itt BODNÁR elég széles körben mozog. Nyilvánvaló, hogy különösen a napilapokban és folyóiratokban (különösen 1907-ben) megjelent cikkek tekintélyes része kimaradt mun­kájából, de valóban a fontosabb publikációk ott felsorolva találhatók. Nagyobb baj, hogy BODNÁR a kéziratok megjelölésénél, vagy a nyom­tatványok leírásánál rendkívül szűkszavú. Sehogysem elegendő az Intelmek kéziratairól ilyen leírást adni. «Legrégibb kéziratai : A bécsi udv. könyv­tárban levő Thuróczi-kódexben (XV. sz.) és az Ilosvai-kódexben (XVI. sz.)» Itt teljességgel elengedhetetlen a jelzet, lapszámozás pontos meghatáro­zása és a kódexre vonatkozó bibliográfia. A nyomtatványok címeit is rendkívül szűkszavúan, különösen a régibb irodalomnál indokolatlanul csonkán közli. A Régi Magyar Könyvtár darabjainál elengedhetetlen a SZABÓ Károlyra, SzTRIPSZKYre vagy APPONYI Sándorra való hivatkozás. Nem volt szerencsés dolog, hogy a különben is feleslegesen szétágazó tíz alcsoportban a szerző az egyes műveket nem a legtermészetesebb alfabetikus, hanem a nem mindig világos chronologikus sorrendben vette fel. De még ezt se vitte következetesen véghez, mert a költemények már szerzők szerinti betűrendben vannak felsorolva. Nem szerencsés dolog, hogy a gyűjteményes művek jelzésére nagyon hosszú siglákat használ, holott ezek fősajátsága épen a rövidség és világosság kell, hogy legyen. De talán ennyi is elég annak megállapítására, hogy BODNÁR Rémig munkája sok jóakarattal és szorgalommal készült. Kétségtelen hiányait elsősorban az idő rövidsége okozta, ilyen körülmények közt nem annyira a tudományos, mint a gyakorlati élet (ünnepélyek, egyesületi előadások) igényeit van hivatva kielégíteni, s ennek mai összeállításában meg is felel. A SZENT IMRE jubileumi főbizottság azonban nagy hálára kötelezné a magyar bibliográfiai tudományt, ha az ünnepségek befejeztével, mintegy

Next