Magyar Könyvszemle, 1957 (73. évfolyam, 1-4. szám)

Csapodi Csaba: A legrégibb magyar könyvtár belső rendje 14

A legrégibb magyar könyvtár belső rendje (Pannonhalma a XI. században.) Középkori könyvtárainknak nemcsak kódexállománya semmisült meg vagy szóródott szét, hanem a rájuk vonatkozó forrásanyag is — legalábbis a XV. századnál korábbi időkre vonatkozólag — lesújtóan kevés. A történe­lem kevesebb viharának kitett nyugati országokban ma is számos esetben eredeti helyükön őrzik a korai középkor kolostorainak könyveit, vagy ha más gyűjteményekbe kerültek is, százával és ezrével vannak olyan kódexek, amelyeknek a provenienciája megállapítható : a fennmaradt középkori könyvtári katalógusok pedig vaskos köteteket kitevő forráspublikációkban láttak napvilágot. Mi meg örülünk, hogy az ÁRPÁD-kor ezer meg ezer kódexé­ből néhány darab ma is megvan, de még ezek is részben külföldön. Állami életünk első négy századából mindössze egy olyan hiteles vagyonleltárt ismerünk, amely egy kolostor könyveit is fölsorolja. Pedig a több száz bencés, ciszterci, premontrei, domonkos, ferences, ágostonos, pálos, klarissza és egyéb kolostoroknak bizonyára mindegyiknek megvoltak a szokásoknak és rendi előírásoknak megfelelő könyvjegyzékeik, amelyek a könyvekkel együtt pusztultak el. A pannonhalmi bencés monostor birtokainak, kincseinek királyi össze­írása és vagyonjogi megerősítése az 1083—1095 közti időből az az oklevél, amely ezt az egyetlen könyvjegyzéket tartalmazza.1 Az oklevélnek minket 1 Az oklevél eredetijét a pannonhalmi levéltár őrzi. Régebbi kiadásait 1. SZENT­PÉTERY Imre : Az árpádházi királyok okleveleinek kritikai jegyzéke. I. k. 12. 1. Az ott fölemlítetteken kívül a könyvjegyzéket tartalmazó részt közölték még KUNZE és DANKÓ is a Magy. Könyvszló 1878. (168 — 169. 1.) és 1888. (112. 1.) évfolyamában. Legmegbíz­hatóbb kiadása : A pannonhalmi Szent-Benedek-Rend története (ezentúl röviden Pannonh. rendtört.) I. k. 590. 1. A keltezetlen oklevelet a, Pannonh. rendtört. 1083 — 1095. közé teszi, SZENTPÉTERY (i. h.) KATONA István után 1093-ra. — Meg kell itt jegyezni azt a könyvtártörténeti irodalmunkba becsúszott tévedést, mintha itt elpusztult könyvek helyett adott királyi könyvadományról lenne szó. Az oklevél világosan megmondja, hogy meglevő vagyonnak, hosszú idő alatt összegyűlt korábbi adományoknak összeírása és megerősítése a cél. A király nem is adományozhatott volna nagyobb mennyiségű könyvet, hiszen királyi másolóműhely éppen úgy nem volt, mint könyvkereskedelem. — Köszönetet mondok CSÓKA Lajos pannonhalmi levéltárosnak, aki az oklevél fény­képmásolatát megküldte.­­ Van még egy állítólagos XI. századi oklevél, amely szintén vagyonösszeírással kapcsolatban ad könyvleltárt is : a pécsváradi kolostor alapító­levele 1015-ből (erre is gyakran hivatkozik irodalmunk). Ez azonban csak a XIII. szá­zadban készült hamisítvány. (L. SZENTPÉTERY : i. m. 4. 1. — Érdemes itt megjegyezni, hogy a dolog természetének megfelelően egyetlen hiteles szövegű kolostori alapító­levelünk sem tartalmaz könyvjegyzéket.) — Az 1055-ből való tihanyi alapítólevél határa utólag, de még valószínűleg a XI. század végén följegyezték néhány könyvnek a címét, de ez nagyon kevés ahhoz, hogy az ottani könyvállomány teljes jegyzékének tarthassuk.

Next