Magyar Könyvszemle, 1957 (73. évfolyam, 1-4. szám)

V. Windisch Éva: Fejezet a könyvtárosi pálya magyarországi kialakulásának történetéből 136

Fejezet a könyvtárosi pálya magyarországi kialakulásának történetéből­ ­ Ünneplő versek, hírlapi cikkek, meghatott hangon írott levelek tömege üdvözli a XIX. század fordulóján SZÉCHÉNYI Ferenc könyvtáralapítását. A tudományos világ a tudomány fellendülésének előfeltételét és biztosítékát látja az új intézményben, az írók a magyar költészet emlékeinek összegyűjté­sétől az irodalom megerősödését, hagyományokkal való gazdagodását várják, a vármegyék a nemzeti ügy újabb diadalát ünneplik. A könyvtár alapításának azonban a nemzet kulturális hasznától eltekintve még egy kézzelfogható jelentősége van az egyre fokozottabb mértékben laicizálódó értelmiség számára. Az új könyvtárat könyvtárosok fogják gondozni , s ez a körülmény egy új pálya egyelőre szűkre szabott útját nyitja meg a hivatalával elégedetlen vagy éppen elhelyezkedni nem tudó értelmi­ségiek előtt. Még a formális alapítás megtörténte előtt bekopogtat levelével SZÉCHÉNYIhez KOVACHICH Márton György, a fejlődő magyar tudomány egyik legkoncepciózusabb képviselője s a Debrecenbe visszahúzódott CSO­KONAI — a későbbi években újabb és újabb jelentkezők sora fogja őket követni, nyílt vagy burkolt formában kérve alkalmaztatást Magyarország egyetlen országos jellegű tudományos intézeténél.­ A fiatal magyar értelmiség számára a XVIII—XIX. század fordulója nehéz éveket jelent. II. JÓZSEF uralkodásának kezdetére kialakul a városok­ban egy olyan világi, többségében nem nemes eredetű réteg, mely az egyetem elvégzése után nem tud tudásának és képzettségének megfelelő álláshoz jutni — egyfajta szellemi proletariátus. II. JÓZSEF rendelkezései a felsőbb oktatásban való részvétel megszorításával, a gazdasági természetű pályák előnyeinek hangoztatásával igyekeznek a bajon segíteni, melynek valóságos oka egyrészt az, hogy a tanári állásokat jórészt a fennálló vagy eltörölt szer­zetesrendek tanárai tartják elfoglalva, másrészt hogy a hivatalok amúgy is szűkre szabott kereteit részben idegenek, a monarchia más területéről ide helyezett elemek töltik meg ; s végül, de nem utolsósorban az, hogy a kultu­rális fejlődés igényeivel és lehetőségeivel a gyarmati kizsákmányolás állam­ i KOVACHICH 1802. júl. 4-én írt levelét ismerteti KOKLÁNYI Ferenc : A Magyar Nemzeti Múzeum Széchényi Országos Könyvtára. I. k. Bp. 1905. [Több nem jelent meg.] 75 — 76. 1. KOVACHICH elpanaszolja nyomorúságos helyzetét, s arra kéri SzÉCHÉNYIt, mint „kegyes pártfogóját", hogy most, amikor könnyen találhat módot megsegítésére, érvényesítse befolyását. CSOKONAI 1802. szept. 14-én írt terjedelmes levelét közli HAR­SÁNYI István és GULYÁS József CSOKONAI Vitéz Mihály összes művei. II/2. 714 — 726. 1.

Next