Magyar Könyvszemle, 1966 (82. évfolyam, 1-4. szám)

Bükyné Horváth Mária: A Landerer család nyomdászati vállalkozása 10

A Landerer-család nyomdászati vállalkozásai 25 fokegyenest ellenkező politikai nézeteket valló lapok kiadásával foglalkozott, így hát lapkiadásában nagyobb része volt az üzleti érdeknek, mint politikai nézeteinek. Két vállalkozása azonban már tagadhatatlanul politikai pártállá­sával, sőt szociálpolitikai nézeteivel kapcsolatos. Az egyik az volt, hogy 1848-ban LANDERER indítványára alakult meg a Vándor és beteg könyvnyomdászokat segélyező egylet. Az egylet alaptőkéje még a főnökök adakozásából, a felavatási, felszabadulási pénzekből adódott. Az egy­letbe tartozók megfogalmazták alapszabályaikat is. Több éven keresztül, 1848. júl. 1-től 1853. márc. 31-ig állott fenn, mikor is feloszlatták. Pénztárnoka TRÄGER Antal volt, a LANDERER és HECKENAST cég ügyvivője.38 Elismerésre méltó szociális felfogását tükrözi egy másik kezdeményezés is: a Kerepesi (ma Rákóczi) úti Beleznay kertben LANDERER Lajos egy helyiséget bérelt és tartott fenn állandó jelleggel a nyomdász tanonciskola számára. Az 1848. márc. 15-i forradalmi események egy része a LANDERER-féle nyomdában játszódott le. Itt nyomtatták ugyanis a magyar szabad sajtó első termékeit: a Nemzeti dalt és a 12 pontot. A LANDERER-nyomda munkásai csatlakoztak elsőként a forradalmi megmozduláshoz. A LANDERER-nyomda ezen szerepléséről nem kisebb szemtanúk, mint PETŐFI és JÓKAI értesít bennün­ket naplójában, visszaemlékezéseiben.39 Még néhány szót kell szólnunk LANDERERnek a szabadságharchoz való viszonya kapcsán a bankjegynyomdáról, amelynek szervezője és vezetője mindvégig a nyomdász volt. KOSSUTH a Pesti Hírlap kiadása ügyében támadt viszályuk ellenére sem bízta másra a bankónyomda megszervezését és vezeté­sét, mint LANDERER Lajosra. Már 1848. május végén megkezdték a tárgyalá­sokat e kérdésben, meg is állapodtak, és LANDERER hozzáfogott a szervezéshez. Először megfelelő szakembereket, ügyvezetőket, majd munkásokat nyert meg a vállalkozás számára. A rajzok és minták készítését egy európai hírű magyar mesterre, TYROLER Józsefre bízták. Magyar munkások mellett külföldről érke­zettek is dolgoztak, főleg németek. Sok nehéz problémát kellett megoldani a személyi és szervezeti kérdéseken kívül is. A gépek legnagyobb részét külföld­ről hozatták, nevezetesen 2 gyorssajtót Bécsből, egyet Londonból, ezenkívül 20 könyvnyomdai és 15 kőnyomdai vassajtót és több segédgépet állítottak fel.40 Műhelynek a Károly-kaszárnya (ma a Fővárosi Tanács központi épülete) belső (a mai főposta felé eső) részét alakították át. A nyomda ügyrendjét németül fogalmazták meg. Egyetlen példány isme­retes belőle, a debreceni Déri Múzeum birtokában van. Az ügyrend állapította meg a munkaidőt a bankónyomdában, amely reggel 7-től 12-ig és délután 2-től este 7-ig tartott. A nyomdászok heti bére 20 forint volt. Munkábalépésük előtt esküt tettek, sok volt közöttük a nemzetőr. Sötétkék egyenzubbonyt hordtak. A nyomda papírszükségletét a neusiedeli papírgyárból szerezte be. Külön erre a célra készített papírt vásároltak rizsmánként 20 forintért, ami az akkori papírárakhoz képest (5 — 8 forint) igen magas volt. Körülbelül 50 — 60 nyomtató munkás dolgozott állandóan.41 A litográfiai osztályon mintegy 30 — 40 embert foglalkoztattak. Az egy- és kétforintos Kossuth-bankók már augusz­tus 6-án megjelentek, szeptemberben az 5 és ennél nagyobb címletűek is. 38 Vö. a Gutenberg címr­ folyóirat 1. évf. (1866) 1. szám. 39 PETŐFI Sándor Összes prózai művei és levelezése. Bp. 1960. 401 — 409.1. JÓKAI Mór: Írások életemből. Bp. 1960. 90 — 92. 1. 40 FARAGÓ Miksa: A Kossuth bankók kora. Bp. 1911. 114. 1. 41 Vö. Novák László: A nyomdászat története. Bp. 1928. 5. könyv. 30. 1.

Next