Magyar Könyvszemle, 1966 (82. évfolyam, 1-4. szám)

FIGYELŐ - Hírek - 93

István, KRÚDY Gyula, KOSZTOLÁNYI DEZSŐ KARINTHY Frigyes, BABITS Mihály és más, már nem élő írónk műveit is. E két évtized egyik legjelesebb kiadói vállalkozása a Magyar klasszikusok kilencvenöt kötetből álló sorozata volt, amely a legrégibb idők­től RADNÓTI Miklósig gyűjtötte egybe nagy íróink kiemelkedő munkáit. Megin­dult és az elkövetkező években befejeződik ADY Endre, ARANY János, BATSÁNYI János, JÓKAI Mór, JÓZSEF Attila, JUHÁSZ Gyula, MIKSZÁTH Kálmán, PETŐFI Sándor és TÓTH Árpád műveinek kritikai kiadása. De a statisztikák azt mutatják, hogy a klasszikusaink iránt megnyilvánult érdek­lődés mellett — különösen az utolsó évek folyamán — ugrásszerűen megnőtt az ér­deklődés a mai magyar irodalom iránt is, prózai és költői művek iránt egyaránt. Jól példázza ezt FEJES Endre Rozsdatemető c. regényének 200 000-es példányszáma, s az az adat, amely szerint a hazánkban kiadott szépirodalmi művek átlagos példányszáma húsz év alatt 4900-ról 10 700-ra emelkedett. A kimutatások arról is tájékoztatnak, hogy míg 1945-ben magyar szerzőknek mindössze 140 kötete jelent meg — 380 000 példányban, tíz év múlva, 1955-ben már 378 művet 4 274 000 példányban adtak ki, 1964-ben pedig a kiadott művek példány­száma majdnem elérte a hat milliót. A kiállítás nagy megelégedésünkre tanúskodik arról, hogy a magyar szépiro­dalmi művek az elmúlt nyolc-tíz év folya­mán egyre szebb köntösben jelennek meg, egyre több a szép kötésű, kitűnő könyv­művészek által gondozott s szépen illuszt­rált könyv. Szépirodalmi könyvkiadásunk is nagy mértékben hozzájárult ahhoz, hogy kiadványaink több alkalommal nemzet­közi elismerést is arattak. A könyvkiadás 1948-ban történt álla­mosításától 1955-ig a Szépirodalmi Könyv­kiadó adta ki a magyar szépirodalmi műve­ket. 1955-től megosztotta feladatát az akkor megalakult Magvető Könyvkiadó­val. E két kiadón kívül — melléktevé­kenységként — a Kossuth, a Zrínyi és a Táncsics Könyvkiadók adnak ki még időn­ként magyar szépirodalmi műveket. E szép kiállítás az ő munkájukat dicséri. B. Felsőoktatási Szakirodalmi Szemle cím­mel 1964 végén tartalmában és méreteiben egyaránt jelentős dokumentációs vállalko­zás látott napvilágot. ,,A tudomány roha­mos fejlődése az utóbbi fél évszázadban — de különösen az utóbbi évtizedben — nagyon kézzelfoghatóvá, aktuálissá tette azt a problémát, hogy az oktatás hogyan tud lépést tartani a tudomány csodálatos fejlődésével" — írja előszavában MOLNÁR János miniszterhelyettes. Az egész világon átalakulóban van ennek megfelelően az oktatás rendszere. Egyetemi könyvtáraink egy csoportja — bevonva az Országos Peda­gógiai Könyvtárat — ,,a megközelítő tel­jesség igényével kísérli meg átfogni és rend­szerezni a világ felsőoktatásának tapasz­talatait." Az új kiadvány két sorozatban: A­ műszaki és természettudományok, B) társadalomtudományok vonatkozásában tárja fel egyrészt az oktatásügyi szakfolyó­iratok, másrészt az egyes tudományágak és országok legjelentősebb szakfolyóiratai­nak e témakörbe tartozó közleményeit, de feldolgoz könyveket is. A félévenként meg­jelenő szemle címleírások, annotációk, refe­rátumok és fordítás-kivonatok formájában ismerteti a legfrissebb irodalmat. Az I. Általános rész (Művelődéspolitika, Felső­oktatási intézmények, Az oktató személyzet, A hallgatók, A felsőoktatási létesítmények fejezetekkel) mindkét sorozatban azonos, a további részek is azonos rendszerezési elvek alapján (Az oktatás tartalmi kérdései, Az oktatás módszerei és eszközei, A tanulmányi munka rendje, ellenőrzése, Nevelési kérdések a felsőoktatásban, Felnőttoktatás, Diploma utáni tanulmányok fő fejezetek) már a spe­ciális irodalmat dolgozzák fel. A kiadvány összeállításában részt vevő könyvtárak (Budapesti Műszaki Egyetem Központi Könyvtára, az Eötvös Loránd Tudományegyetem Könyvtára, a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem Központi Könyvtára és az Országos Pedagó­giai Könyvtár, valamint a csak az A) soro­zatban közreműködő veszprémi és miskolci egyetemi könyvtár) értékes segítséget nyúj­tanak a felsőoktatás irányítói és dolgozói számára, s egyúttal a könyvtári együtt­működés szép példáját is szolgáltatják. A német sajtó mikrofilm-archívuma. A német levéltárosok egyesületének sajtó-, rádió- és filmarchívum-szakosztálya 1965. évi rendes ülésszaka alkalmából Hamburg­ban megalapította a német nyelvű sajtó mik­rofilm archívumát (Mikro Filmarchiv der deutschsprachigen Presse). Az alapító köz­gyűlés SEEBERG-ELVERFELDT levéltári fő­tanácsost (Bonn) elnökké választotta, a vezetőség tagjai lettek rajta kívül K. KOSZYK, Dortmund város sajtókutató intézetének az igazgatója, W. BARTON könyvtári főtanácsos (Bremen). Az alapítók névsorában szerepelnek még A. HOCH, a müncheni kortörténeti intézet vezetője, K. HOMFELD, a Bundestag sajtó- és tájékoz­tatási hivatalának vezetője, W. LEIMBACH

Next