Magyar Könyvszemle, 1966 (82. évfolyam, 1-4. szám)
FIGYELŐ - Hírek - 93
István, KRÚDY Gyula, KOSZTOLÁNYI DEZSŐ KARINTHY Frigyes, BABITS Mihály és más, már nem élő írónk műveit is. E két évtized egyik legjelesebb kiadói vállalkozása a Magyar klasszikusok kilencvenöt kötetből álló sorozata volt, amely a legrégibb időktől RADNÓTI Miklósig gyűjtötte egybe nagy íróink kiemelkedő munkáit. Megindult és az elkövetkező években befejeződik ADY Endre, ARANY János, BATSÁNYI János, JÓKAI Mór, JÓZSEF Attila, JUHÁSZ Gyula, MIKSZÁTH Kálmán, PETŐFI Sándor és TÓTH Árpád műveinek kritikai kiadása. De a statisztikák azt mutatják, hogy a klasszikusaink iránt megnyilvánult érdeklődés mellett — különösen az utolsó évek folyamán — ugrásszerűen megnőtt az érdeklődés a mai magyar irodalom iránt is, prózai és költői művek iránt egyaránt. Jól példázza ezt FEJES Endre Rozsdatemető c. regényének 200 000-es példányszáma, s az az adat, amely szerint a hazánkban kiadott szépirodalmi művek átlagos példányszáma húsz év alatt 4900-ról 10 700-ra emelkedett. A kimutatások arról is tájékoztatnak, hogy míg 1945-ben magyar szerzőknek mindössze 140 kötete jelent meg — 380 000 példányban, tíz év múlva, 1955-ben már 378 művet 4 274 000 példányban adtak ki, 1964-ben pedig a kiadott művek példányszáma majdnem elérte a hat milliót. A kiállítás nagy megelégedésünkre tanúskodik arról, hogy a magyar szépirodalmi művek az elmúlt nyolc-tíz év folyamán egyre szebb köntösben jelennek meg, egyre több a szép kötésű, kitűnő könyvművészek által gondozott s szépen illusztrált könyv. Szépirodalmi könyvkiadásunk is nagy mértékben hozzájárult ahhoz, hogy kiadványaink több alkalommal nemzetközi elismerést is arattak. A könyvkiadás 1948-ban történt államosításától 1955-ig a Szépirodalmi Könyvkiadó adta ki a magyar szépirodalmi műveket. 1955-től megosztotta feladatát az akkor megalakult Magvető Könyvkiadóval. E két kiadón kívül — melléktevékenységként — a Kossuth, a Zrínyi és a Táncsics Könyvkiadók adnak ki még időnként magyar szépirodalmi műveket. E szép kiállítás az ő munkájukat dicséri. B. Felsőoktatási Szakirodalmi Szemle címmel 1964 végén tartalmában és méreteiben egyaránt jelentős dokumentációs vállalkozás látott napvilágot. ,,A tudomány rohamos fejlődése az utóbbi fél évszázadban — de különösen az utóbbi évtizedben — nagyon kézzelfoghatóvá, aktuálissá tette azt a problémát, hogy az oktatás hogyan tud lépést tartani a tudomány csodálatos fejlődésével" — írja előszavában MOLNÁR János miniszterhelyettes. Az egész világon átalakulóban van ennek megfelelően az oktatás rendszere. Egyetemi könyvtáraink egy csoportja — bevonva az Országos Pedagógiai Könyvtárat — ,,a megközelítő teljesség igényével kísérli meg átfogni és rendszerezni a világ felsőoktatásának tapasztalatait." Az új kiadvány két sorozatban: A műszaki és természettudományok, B) társadalomtudományok vonatkozásában tárja fel egyrészt az oktatásügyi szakfolyóiratok, másrészt az egyes tudományágak és országok legjelentősebb szakfolyóiratainak e témakörbe tartozó közleményeit, de feldolgoz könyveket is. A félévenként megjelenő szemle címleírások, annotációk, referátumok és fordítás-kivonatok formájában ismerteti a legfrissebb irodalmat. Az I. Általános rész (Művelődéspolitika, Felsőoktatási intézmények, Az oktató személyzet, A hallgatók, A felsőoktatási létesítmények fejezetekkel) mindkét sorozatban azonos, a további részek is azonos rendszerezési elvek alapján (Az oktatás tartalmi kérdései, Az oktatás módszerei és eszközei, A tanulmányi munka rendje, ellenőrzése, Nevelési kérdések a felsőoktatásban, Felnőttoktatás, Diploma utáni tanulmányok fő fejezetek) már a speciális irodalmat dolgozzák fel. A kiadvány összeállításában részt vevő könyvtárak (Budapesti Műszaki Egyetem Központi Könyvtára, az Eötvös Loránd Tudományegyetem Könyvtára, a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem Központi Könyvtára és az Országos Pedagógiai Könyvtár, valamint a csak az A) sorozatban közreműködő veszprémi és miskolci egyetemi könyvtár) értékes segítséget nyújtanak a felsőoktatás irányítói és dolgozói számára, s egyúttal a könyvtári együttműködés szép példáját is szolgáltatják. A német sajtó mikrofilm-archívuma. A német levéltárosok egyesületének sajtó-, rádió- és filmarchívum-szakosztálya 1965. évi rendes ülésszaka alkalmából Hamburgban megalapította a német nyelvű sajtó mikrofilm archívumát (Mikro Filmarchiv der deutschsprachigen Presse). Az alapító közgyűlés SEEBERG-ELVERFELDT levéltári főtanácsost (Bonn) elnökké választotta, a vezetőség tagjai lettek rajta kívül K. KOSZYK, Dortmund város sajtókutató intézetének az igazgatója, W. BARTON könyvtári főtanácsos (Bremen). Az alapítók névsorában szerepelnek még A. HOCH, a müncheni kortörténeti intézet vezetője, K. HOMFELD, a Bundestag sajtó- és tájékoztatási hivatalának vezetője, W. LEIMBACH