Magyar Könyvszemle, 1968 (84. évfolyam, 1-4. szám)

FIGYELŐ - D. B.: Viktor Ivanovics Sunkov (1900–1967) 273

október végéig terjedő korszakra. Kiadványa sokat idézett forrásmunka. A levelek között található diplomáciai tárgyúak irányíthatták érdeklődését a külpolitikai kérdésekre. Ebből a tárgykörből választotta kandidátusi disszertációját (A független magyar kül­politika 1848—1849.), amelyet 1959-ben megvédett és külföldi levéltári anyaggal kiegé­szítve 1962-ben nyomtatásban is megjelentetett. Ezután az itt érintett kérdéseik előz­ményei foglalkoztatták: milyen volt az európai diplomácia az 1848-as forradalmak elő­estéjén, és az első megmozdulások (a krakkói felkelés, a svájci Sonderbund elleni küzdelem), hogyan alakították az európai udvarok felfogását. Éveken át gyűjtötte az anyagot Krakkóban, Bécsben, az olaszországi levéltárakban, Párizsban, Londonban. Attól kezdve, hogy 1966-tól hivatali szolgálatát befejezte, minden erejét erre a munkára összpontosította. Május elején is ifjabb angliai kutatóútra készült, amikor tervét meghiúsította betegsége. Emiatt kellett közvetlenül a befejezés előtt abbahagynia annak a tanulmányának írását is, amelyet a magyar—német történész vegyesbizottság tervezett kiadványsorozata számára vállalt kedvenc témaköréből: Az 1848-as magyar forradalom és a német egység. Munkáit, amelyekkel hozzájárult a magyar forradalom és szabadságharc fontos kérdéseinek megvilágításához, még sokáig fogják használni kutatók és a­ korszak iránt érdeklődők. Nyílt szókimondása, embersége, igazságszeretete és nem utolsó sorban segítő­készsége élni fog munkatársaiban és mindazokban, akik ismerték. Könyvtáros és történész volt. Mindkét vonalon megbecsülést vívott ki munkájá­val. Melyik volt az igazi hivatása? Úgy gondolom, mind a kettő. A kétféle munka jól összeegyeztethető, és kölcsönhatásuk gyümölcsöző. A könyvtáros új távlatot és látás­módot kap munkájához, ha egyúttal valamely tudományág alkotó művelője. A könyvtári szolgálat viszont irányítja a kutatót témaválasztásában, rendszeresebbé teszi munkáját és fejleszti módszerét. WALDAPFEL Eszter élete ennek az igazságát példázza. SINKOVICS ISTVÁN Viktor Ivanovics Sinkov: (1900—1967.) A tudós könytárvezetők kiemelkedő típusát képviselte, munkásságának híre a Szovjetunió területén túl terjedt, a könyvtárosok nemzetközi szövetségének, az IFLA-nak alelnöke volt. A Szovjetunió kulturális minisztériumának gyászközleménye elénk tárja a vi­szonylag fiatalon eltávozott kutató termékeny életpályáját. Neves történész volt, a szi­bériai földművelés történetéről kiadott munkái maradandó értékűek. A Szovjet Tudo­mányos Akadémia levelező tagjai közé választotta, évek során át volt az Akadémia el­nöksége mellett felállított könyvtárügyi tanács elnöke. De főleg az a munka tette emlé­kezetessé nevét, amelyet mint az Akadémia V. P. VoLGiNról elnevezett társadalomtudo­mányi alapkönyvtárának igazgatója fejtett ki. Vezetése alatt a könyvtár sikerrel segí­tette a kiemelkedő szovjet kutatók munkásságát. Ugyanakkor sokat tett a nemzetközi kapcsolatok ápolása érdekében. SUNKOV gondos figyelmet fordított a könyvtár bibliográ­fiai szolgáltatásaira is. És végül nagy része volt az új könyvtárépület megtervezésében és az építkezés vezetésében is. Nagy érzékkel és hozzáértéssel foglalkozott a könyvtárosok gyakorlati munkájával is és — mint a kulturális ügyek minisztériuma mellett működő könyvtárügyi tanács elnöke is — sokat tett a könyvtári dolgozók kommunista szellemű neveléséért. A könyvtáros és a tudós mellett a következetes és erélyes vezető, valamint a nagy­lelkű és megértő ember emlékét hagyta maga után szovjet és külföldi kartársai körében.

Next