Magyar Könyvszemle, 1968 (84. évfolyam, 1-4. szám)
FIGYELŐ - D. B.: Viktor Ivanovics Sunkov (1900–1967) 273
október végéig terjedő korszakra. Kiadványa sokat idézett forrásmunka. A levelek között található diplomáciai tárgyúak irányíthatták érdeklődését a külpolitikai kérdésekre. Ebből a tárgykörből választotta kandidátusi disszertációját (A független magyar külpolitika 1848—1849.), amelyet 1959-ben megvédett és külföldi levéltári anyaggal kiegészítve 1962-ben nyomtatásban is megjelentetett. Ezután az itt érintett kérdéseik előzményei foglalkoztatták: milyen volt az európai diplomácia az 1848-as forradalmak előestéjén, és az első megmozdulások (a krakkói felkelés, a svájci Sonderbund elleni küzdelem), hogyan alakították az európai udvarok felfogását. Éveken át gyűjtötte az anyagot Krakkóban, Bécsben, az olaszországi levéltárakban, Párizsban, Londonban. Attól kezdve, hogy 1966-tól hivatali szolgálatát befejezte, minden erejét erre a munkára összpontosította. Május elején is ifjabb angliai kutatóútra készült, amikor tervét meghiúsította betegsége. Emiatt kellett közvetlenül a befejezés előtt abbahagynia annak a tanulmányának írását is, amelyet a magyar—német történész vegyesbizottság tervezett kiadványsorozata számára vállalt kedvenc témaköréből: Az 1848-as magyar forradalom és a német egység. Munkáit, amelyekkel hozzájárult a magyar forradalom és szabadságharc fontos kérdéseinek megvilágításához, még sokáig fogják használni kutatók és a korszak iránt érdeklődők. Nyílt szókimondása, embersége, igazságszeretete és nem utolsó sorban segítőkészsége élni fog munkatársaiban és mindazokban, akik ismerték. Könyvtáros és történész volt. Mindkét vonalon megbecsülést vívott ki munkájával. Melyik volt az igazi hivatása? Úgy gondolom, mind a kettő. A kétféle munka jól összeegyeztethető, és kölcsönhatásuk gyümölcsöző. A könyvtáros új távlatot és látásmódot kap munkájához, ha egyúttal valamely tudományág alkotó művelője. A könyvtári szolgálat viszont irányítja a kutatót témaválasztásában, rendszeresebbé teszi munkáját és fejleszti módszerét. WALDAPFEL Eszter élete ennek az igazságát példázza. SINKOVICS ISTVÁN Viktor Ivanovics Sinkov: (1900—1967.) A tudós könytárvezetők kiemelkedő típusát képviselte, munkásságának híre a Szovjetunió területén túl terjedt, a könyvtárosok nemzetközi szövetségének, az IFLA-nak alelnöke volt. A Szovjetunió kulturális minisztériumának gyászközleménye elénk tárja a viszonylag fiatalon eltávozott kutató termékeny életpályáját. Neves történész volt, a szibériai földművelés történetéről kiadott munkái maradandó értékűek. A Szovjet Tudományos Akadémia levelező tagjai közé választotta, évek során át volt az Akadémia elnöksége mellett felállított könyvtárügyi tanács elnöke. De főleg az a munka tette emlékezetessé nevét, amelyet mint az Akadémia V. P. VoLGiNról elnevezett társadalomtudományi alapkönyvtárának igazgatója fejtett ki. Vezetése alatt a könyvtár sikerrel segítette a kiemelkedő szovjet kutatók munkásságát. Ugyanakkor sokat tett a nemzetközi kapcsolatok ápolása érdekében. SUNKOV gondos figyelmet fordított a könyvtár bibliográfiai szolgáltatásaira is. És végül nagy része volt az új könyvtárépület megtervezésében és az építkezés vezetésében is. Nagy érzékkel és hozzáértéssel foglalkozott a könyvtárosok gyakorlati munkájával is és — mint a kulturális ügyek minisztériuma mellett működő könyvtárügyi tanács elnöke is — sokat tett a könyvtári dolgozók kommunista szellemű neveléséért. A könyvtáros és a tudós mellett a következetes és erélyes vezető, valamint a nagylelkű és megértő ember emlékét hagyta maga után szovjet és külföldi kartársai körében.