Magyar Könyvszemle, 1974 (90. évfolyam, 1-4. szám)

KÖZLEMÉNYEK - Szilágyi Ferenc: Ki volt a Csokonai-kiadó Kelemföldy? 133

138 Közlemények beszélgetésé­t KECSKEMÉTHY CSAPÓ fentebb ismertetett másolata alapján közölte: „az academia könyvtárában levő kézirat —, melly oda Kecskeméti Csapó Dániel által leírva ajándékoztatott, mint teljesebb és Csokonai Írásmódját hívebben előtüntető — szerint adtam azokat." (I. m. 946. h.) (Kiadása Előszavában is megemlékezett KECSKEMÉTHY CSAPÓ másolatairól.)14 S itt kell szólnunk arról a személyes okról, amely külön szükségessé tette KECSKEMÉTHY CSAPÓ számára az álnév használatát CsokONAi-kiadása címlapján. Ezzel kapcsolatban érintenünk kell KECSKEMÉTHY CSAPÓ Dániel életrajzi kérdéseit is, mivel a ,,Ki volt a Csokonai-kiadó Kelemföldy?" csak egyik része a kérdésnek, éppígy föltehető utána a másik: ,,Ki volt a népdalgyűjtő és Csokonai-kiadó Kecskeméthy Csapó Dániel? " E máso­dik kérdés megválaszolása külön tanulmányba kívánkozik, ezért itt csak annyit jelzünk, hogy nem azonos a SziNNYEI-nél található „Csapó Dániel (kecskeméti)" Tolna megyei mezőgazdásszal és irodalompártolóval, akinek — három egyéb munka mellett — SZINNYEI a Dalfüzérke-soroza­t kiadását is tulajdonította. Az 1967-ben megjelent Magyar életrajzi lexikon a SZINNYEI által felsorolt művek közül már csak kettőt tulajdonít a tengelici agrárpolitikusnak: Kérdezősködő magyar nyelvmester (Pest, 1833) és Gazdasági kistükör (Falusi ifjúság számára, Buda, 1843).15 Ezzel szemben csupán a Gazdasági kistükör c. fordításgyűjtemény a tengelici birtokos műve, valamennyi többi munka szerzője KECS­KEMÉTHY CSAPÓ Dániel (akinek vannak olyan munkái is, amelyekről sem SZINNYEI, sem GULYÁS16 nem tud). A tengelici CSAPÓ Dániel 1844. aug. 5-én meghalt Pesten, a Dal­füzérke I. kötetének Előszavát viszont 1844. aug. 20-án keltezte KECSKEMÉTHY CSAPÓ Dániel Pesten, a Nemzeti dalok és marsok előszavát pedig 1846. aug. 20-án. Sőt ismerünk olyan munkáját is, amely 1850-ben jelent meg Pesten. A valóságban tehát két CSAPÓ Dániel létezett — s cseréltetett össze az irodalomban — egyik a tengelici birtokos, Tolna megye volt alispánja s országgyűlési követe, aki KIS­FALUDY Károllyal s G­ARA­Y Jánossal is kapcsolatban volt,17 a másik a népnyelvi és nép­költési gyűjtő, aki KELEMFÖLDY néven Csokonai műveit is kiadta.18 KECSKEMÉTHY CSAPÓ Dániel először K. Cs. D. névbetűkkel tűnt föl az irodalomban, idézett Kérdezősködő magyar nyelvmester­ének címlapján, amelynek előszavát Pesten keltezte 1833. okt. 15-én. Ennek az előszónak életrajzi fontossága is van: kiderül belőle, hogy a szerző a „pesti tisztes angol szüzek", azaz az angolkisasszonyok iskolájának tanító­nőképzőjében volt a magyar nyelv oktatója. (Ezért is fordított később pedagógiai műve­ket.) A következő években azt olvassuk róla, hogy a Magyar Tudós Társaság ülésén a meginduló népköltészeti gyűjtemény számára átadta „saját népdalgyűjteményét 2 füzetben."19 Az akadémiai Magyar Tájszótár 1835-ben megindult szerkesztési munkálatai­tól fogva pedig a szótár megjelenéséig, 1838-ig mint a szótár írnoka, ill. — DÖBRENTEI Gábor és SCHEDEL (TOLDY) Ferenc mellett — egyik szerkesztője működött.20 Munkájáról a szótár Élőbeszéde is megemlékezik, rámutatva, hogy NÁTLY József és GYARMATHI Sámuel egy-egy munkájából ő jegyezte ki a tájszavakat, ezenkívül „önkényt ada be a »Ld.TOLDY LXXXVII. h. 15 Magyar Életrajzi lexikon. Főszerkesztő: KENYERES Ágnes. Budapest, 1967. 16 GULYÁS Pál a Magyar írók életében SzINNYEIhez pótlásként említi KECSKEMÉTHY CsAPÓnak KLOBUSiczKYból készített fordítását, a Gyermeknevelési képzés-szabályok­at, ezt is a tengelici agrárpolitikusnak tulajdonítva. 17 Ld. KISFALUDY Károly egy levele. Fővárosi Lapok, 1879. nov. 1. 252. sz. 1213. 1. és Figyelő [Abafi-féle] 1884 [XVII] 207-210. 1. 18 Arra, hogy a népdalgyűjtő KECSKEMÉTHY CSAPÓ nem lehet azonos a tengelici agrárpolitikussal, már HORVÁTH János figyelmeztetett; ld. A magyar irodalmi népiesség Faluditól Petőfiig Budapest, 1927. 259. 1. 19 Ld. A. M. T. Társasági Évkönyvei. 1834-1836. III. kötet, Budán 1838. 17. 1. 20 Vö. Szűcs József: A népnyelvkutatás története. Budapest, 1936. 30—31. 1.

Next