Magyar Könyvszemle, 1975 (91. évfolyam, 1-4. szám)

FIGYELŐ - [Vízkelety András] V. A.: Codices Manuscripti 329

az Évkönyv eddigi vonalát, tematikáját, igényességét. Tartalom, szerkezet s a munka­társak megválasztása dolgában akár mintául állíthatnánk a kötetet a hasonló műfajú könyvtári kiadványok elé. Minél átfogóbban bemutatni az intézmény tevékenységét s előmozdítani tudományos és gyakorlati törekvéseit! E kétarcú mondatba sűríthető műfaji követelményeknek a kötet több értelemben is eleget tesz. Először úgy, hogy állandó rovatként hozza a Könyvtár beszámolóját. A példás tömörséggel 33 oldalon összefogott beszámoló úgy mutatja be a hatalmas intézményt, mint amely izmosan fejlődik, vállalkozik és teljesít ott, ahol az emberfőn s a dolgos kézen múlik (szervezeti korszerűsítés, gépesítés, fellendülő bibliográfiai, könyvforgalmi és egyéb szolgáltató tevékenység), de a múlthoz ragadva, szegényesen tengődik a működés épületbeli férőhelyhez kötött ágazataiban, legfőképp a gyűjtemény építése és olvasói használata terén. Nincs a beszámolónak fejezete, amely ne tarthatna számot a könyv­tárosok legszélesebb körű érdeklődésére, hisz az OSzK az ő segítségükre s az ő olvasóik javára bontakoztatja ki szolgáltatásait. Van mit irigyelniök is: az OSzK működésének viszonylag kiemelkedő gazdasági megalapozottságú, technikai fejlődését, a külföldi utak nagyobb számát. A művelt olvasó (főleg a történész, irodalomtörténész) számára is heurisztikus értékű az állománygyarapításról szóló rész, amelyben régi szokás szerint tételesen és névről nevezve az is említve vannak a jelesebb szerzemények. (Ha mindjárt meg is szólal néha a földhözragadt kívülálló kérdése: mért a nemzeti könyvtár, s mért nem valamelyik egyetemi számára sikerült megszerezni pl. SCHILLER ritkaságnak számító Die Hören c. folyóiratát és a Szovremennik reprint kiadását.) A beszámolóhoz fűzött táblázatokon minden lényeges adat közölve van, s ,,A könyvtár kiadványai" c. rovat a nemzeti bibliográfiai tevékenység fejlődését érzékelteti. Nyithatnánk vitát arról, nem kellene-e kiegészíteni a táblázatokat itt nem szereplő lényeges működési adatokkal (ld. szolgáltatások !). Megkérdezhetnénk, mikor mellőzi már az OSzK statisztika az egy mappában vagy kötegben kézbeadott kisnyomtatványok minden egyes darab­jának „használt egység"-kénti kimutatását. (Azáltal ui., hogy a statisztikus pl. 71-ben 123.288 egységet használtat 126 olvasóval, kizáródik az összehasonlítás lehetősége az OSzK és más könyvtárak forgalma között.) Furcsállhatnánk, hogy ma, amikor az offset-, a mikrofilm- és egyéb nem hagyományos technikáknak a tudományos közlésben bekövetkezett elterjedése miatt a magasnyomás már rég nem számít értékelő fogód­zónak, a publikációk jegyzéke külön csoportosítja a nyomtatott és a sokszorosított kiadványokat. De az ilyen kérdések talán jelentékteleneknek tűnnek. Annál nyugtala­nítóbbak azok, amelyek az OSzK mint egész és a KMK mint rész egymás mellé tett beszámolójának összevetése nyomán rajzanak elő. Jó ez így, ilyen szervetlenül külön tartva? Nem válnék-e javára a nagy jelentésnek a KMK-éhoz hasonló, teoretikusabb átvilágítása az adatoknak? Nem lenne-e ugyanakkor informatívabb a KMK beszá­molója, ha tényszerűség dolgában jobban hasonlítana a nagy jelentéshez? Úgy kell-e felfognunk a két szöveg más nyelven írottságát, mint külső jelét annak, hogy az anya- és a leányintézmény még nem tudott a kívánt mértékben szervülni, vagy annak, hogy az élet már megcáfolta az 1952-es elképzelést, amely szerint lehetséges, sőt kölcsönösen megtermékenyítő a KMK szerves beépülése az OSzK működésébe? A beszámolóban festett intézményen s országon belüli körkép kiszélesítéséhez, a nemzeti mellett a nemzetközi tevékenység orientálásához ad megfelelő keretet a „Nem­zetközi könyvtári élet" c. rovat. Az IFLA Nemzetközi Kiadványcsere Bizottságának 40 éves működése c. írást olvashatjuk itt GOMBOCZ István tollából. Kitűnő munkaírás ez (hadd magyarítsuk így a working paper-t) a szó legteljesebb értelmében. Nemcsak az IFLA bizottság jelen s jövő tevékenységének tudatos alakításához szükséges történeti önmegismerést segíti az eredmények, törekvések, személyi és szervezeti információk számbavételével, hanem azoknak a magyar „könyvtár-diplomatáknak" a munkáját is

Next