Magyar Könyvszemle, 1976 (92. évfolyam, 1-4. szám)

KÖZLEMÉNYEK - Csapláros István: Jókai útja a lengyelországi átlagolvasóhoz 137

138 Közlemények vel (És mégis mozog a föld, A kőszívű ember fiai, Politikai divatok, Fekete gyémántok) akkor jelentkezik lengyel földön, amikor a sienkiewiczi trilógia (1882 — 1886) még nem forrósította át a lengyel szíveket. A maga patriotizmusával, hasonló, analóg helyzetben leírt történeteivel példát mutathatott a lengyel olvasóknak is, egy geográfiailag közel­fekvő és történelmi szempontból sok szállal a lengyelhez fűződő nép hasonlóan küzd az évszázados elnyomóval a nemzeti és állami függetlenség eléréséért. Fejtegetéseimben JÓKAI ma is élő, legnépszerűbb, irodalmi szempontból is legérde­kesebb regényeinek az átlagolvasóhoz vezető útját szeretném vizsgálni. E regények a reformkor kulturális és tudományos önállóságáért vívott harcait ábrázoló És mégis mozog a föld, a magyar forradalmat és szabadságharcot bemutató A kőszívű ember fiai és a Politikai divatok, Jókai legkedvesebb regénye a társadalomból a Senki szigetére menekülő Aranyember, az ország gazdasági függetlenségéért harcoló Fekete gyémántok. Az átlagolvasó fogalma. Mielőtt e regények lengyelországi útját felvázolnám, meg kell határoznom az átlagolvasó fogalmát. E fogalom jegyei JÓKAI lengyelországi fellépésétől 1870-es évek közepétől — a máig terjedő több mint 100 év alatt változáson mentek keresztül. A múlt század utolsó negyedében és szinte a felszabadulásig terjedő korszakban azt az olvasót értem ezen a fogalmon, aki irodalmilag képzetlen, aki előze­tes információ hiányában nem választ tudatosan, akihez úgy jön az irodalom a házhoz; előfizetett újságja tárcarovatában kapja, esetleg könyvtárosok, vagy barátok, diáktár­sak, ismerősök olvasmányélmény alapján ajánlják, egyszóval, aki többnyire véletlenül jut el a JÓKAI-regényhez. Az átlagolvasók e jellemző vonásait fenntartom a felszabadulás utáni korszakra is, tisztában lévén azzal, hogy a szocializmust építő társadalomban lezaj­lott kulturális forradalom eredményeként az átlagolvasók száma ma már valóban hatal­mas tömegeket jelent és behatolt a felszabadulás előtt aránylag keveset olvasott mun­kás- és paraszttömegekhez is. A különbség tehát az előző korszakhoz képest — amikor elsősorban kispolgári, kishivatalnoki és diákrétegeket értettünk az átlagolvasón — meny­nyiségi és minőségi változást is jelent: a lengyel dolgozó nép egészének átlagolvasóját, Jókai műveinek útja az átlagolvasóhoz. Ennek az útnak az állomásait az irodalmi élet fejlődése, a könyvkiadás és terjesztés különféle formái, többek között a sorozatok meg­jelentetése, a közkönyvtárak hálózatának, társadalmi csoportok, rétegek, később pedig a tömegszervezetek külön könyvtárainak létrejötte az egyes állomásai, továbbá e könyv­tárak katalógusai, később pedig ajánló katalógusai jelentik. Időrendben a terjedés és terjesztés első formája a napilapban vagy folyóiratban való megjelenés, ahonnan rendszerint a szedés felhasználásával jelenik meg a JÓKAI-regény vagy elbeszélés könyvalakban is, amelyet a lap előfizetőinek automatikusan meg­küldenek. A könyvalakban való megjelenéssel kezdi meg az egyes JÓKAI-mű önálló életét, kézről-kézre való vándorlását. E szabály alól persze van kivétel is, egy-egy JÓKAI-mű esetleg egyelőre a napilap vagy folyóirat hasábjain maradt és akkor egy ideig szá­molnia kellett a feledéssel. Az utóbbira példa A kőszívű ember fiai, amely először a Dziennik Poznanski 1874 — 75-ös évfolyamaiban jelent meg folytatásokban, majd csak több év elteltével könyv­alakban a lembergi GUBRYNOWICZ és SCHMIDT könyvkereskedők kiadásában, 3 kötet­ben (1882). Ugyancsak 1875-ben jelent meg a Kárpáthy Zoltán a Gazeta Warszawska hasábjain. Második folyóiratban való közlésére csak 1894-ben került sor a Tygodnik Illustrowany irodalmi mellékleteként folytatásokban és ebből készült a könyv a folyó­irat kiadója GERETHNEE és WOI­FF kiadásában. Az aranyembert Aleksandra CALLIER közölte a varsói Wiek 1875-ös évfolyamában és innen vette át az előbb említett lembergi GUBRYNOWICZ és SCHMIDT kiadó s a következő évben jelentette meg 3 kötetben. A Poli­tikai divatok (1862) ugyancsak CALLIER fordításában je­lnt meg a Przeglyd Tygodniowy­ban 1879-ben és onnan ugyanabban az esztendőben könyvalakban is e folyóirat mellék-

Next