Magyar Könyvszemle, 1978 (94. évfolyam, 1-4. szám)

KÖZLEMÉNYEK - Fried István: Egy elfelejtett Vörösmarty-kiadás 343

Közlemények 343 A harmadik, s talán legsikerültebb kép, a díványon vállra emelt „marsai Dorottyá"-t ábrázolja a csatába induló női avant-gárdával. Különben ugyanaz a bájos, vidékies naivság uralkodik ezeken a képeken is, mint a Békaegérharc fametszetein, föltehetően ugyanazon ,,műhely"-ből is származnak (alkal­masint a Kollégium rajzolást tanult diákjaitól). Művészi értékük persze nemigen van, csupán kiadástörténeti nevezetességük: Márton 1813-i kiadásának címlaprajzocskája után itt jelentek meg az első ,Dorotfi­a-illusztrációk, s utána hat évtizedig nem is akadt illusztrátora a különben hálás témának. Divéky József metszeteivel csak 1943-ban jelenik meg újra egy illusztrált Dorottya TM s utána is csak Hincz Gyula rajzolt néhány képet a vígeposzhoz Csokonai összes verseinek 1967-i kiadásában. SZILÁGYI FERENC Egy elfelejtett Vörösmarty-kiadás. Vörösmarty „mesenovellái"­ (A holdvilágos éj, A kecskebőr, a Csiga Márton viszontagságai, a Szél úrfi), első megjelenésüket követőleg, ka­lendáriumban is napvilágot láttak.2 Ez a tény igazolja Turóczi-Trostler József megállapí­tását: „S ez a költő a novelláiban hirtelen enged a nehézkedés megmásíthatatlan törvé­nyének, s talapzatáról leszáll a földre."­ Természetesen, nemcsak novelláiban, hanem pl. a Csongor és Tünde jó részében is. Ezúttal azonban arra kell figyelnünk, hogy Vörösmarty­­ban élt a vágy eget-földet ostromló romantikája földközelebbivé tételére, s ez a vágy a romantika lehetőségeinek kitágításával, tematikája kiszélesítésével cseng egybe. A novel­lák ennek a törekvésnek példás dokumentumai. Turóczi-Trostler meghatározása, a „mese­novella", részben azért szerencsés, mert a népmesei ihletés és a romantikus költői törek­vés együttes jelenlétére céloz, részben a hangsúlyozottan mesei jelleget emeli ki. Ugyanak­kor kiegészítésre szorul e megjelölés: olyan mesék Vörösmarty novellái, amelyek a mesei jelleget nemegyszer mintegy idézőjelbe teszik és — főleg A kecskebőr című „pörregével" — a mesét tréfás, parodisztikus elemekkel színezik. A kalendáriumok összeállítói nyilván a szórakoztató olvasmányt látták Vörösmarty történeteiben. Nem pusztán a „nagy név" vonzásának engedtek, hiszen e novellák név nélkül vagy a név kezdőbetűivel aláírva jelentek meg, tehát nem a szélesebb körben ismert Vörösmarty-névvel, hanem a novel­lákkal akarták a kalendáriumot élénkebbé, olvasmányosabbá tenni. Arról nincs tudo­másunk, hogy Vörösmarty tudott-e novellái ilyen jellegű népszerűségéről, és arról sem, beleegyezésével történt-e a kalendáriumokba való átvétel. Hogy nem lehetett ellenére, az valószínűnek tetszik. A kecskebőr „pórrege" műfaji megjelölése utal ama szán­dékára, hogy szélesebb olvasóközönség számára szóló művet alkosson. E pörrege jelen­tőségét jól húzza alá Szinnyei Ferenc, mikor azt állapítja meg, hogy „ez az eredeti, torzképek rajzolásában kedvét lelő, szeszélyes humor teszi értékessé ezt a furcsa elbeszélést".­ Ez a novella újabb tanújele Vörösmarty groteszk iránt érzett hajlamá­nak, újabb és még alaposabb feltárásra váró dokumentuma nyelvi erejének és humora- 16 L.: CSOKONAI VITÉZ Mihály: Dorottya vagy is a dámák diadalma a farsangon. Furcsa vitézi versezet négy könyvben. Divéky József eredeti fametszeteivel. Bp. 1943. Vö.: VARGHA Balázs: I. m. 222.­­ TURÓCZI-TROSTLER József: Vörösmarty Mihály : A holdvilágos éj és más elbeszélések. Bp. 1948. (Új Könyvtár 18.) 2 Vö.: VÖRÖSMARTY Mihály összes Művei 13. Szerk.: HORVÁTH Károly és TÓTH Dezső: Beszélyek és regék. Ezeregyéjszaka 1. füzet. Sajtó alá rendezte SOLT Andor. Bp. 1974. 242, 274, 310, 319. 3 Az 1. sz. jegyzetben i. m. 5. 4 SZINNYEI Ferenc: Novella- és regényirodalmunk a szabadságharcig. Bp. 1926. II. 32.

Next