Magyar Könyvszemle, 1990 (106. évfolyam, 1-4. szám)

KÖZLEMÉNYEK - Wimmer Éva: Egy Jókai kézirat-töredék a Bibliotheca Bodmerianaban 74

74 Közlemények nálam még darabjaiban sintsen meg. Ürességem esvén, jóban kidolgoznám azon hasznos tárgyat s idővel kiadnám a Minervában. Ajánlom magamat Nagyságodnak tapasztalt legbecsesebb szívességébe, és igaz szívbeli tisztelettel szünet nélkül vagyok a Méltóságos Urnák alázatos Szolgája Pesten, Jun. 18 dikán 1800. Takáts József A ketskeméti Utszában a 408dik szám alatt. ENYEDI SÁNDOR Egy Jókai kézirat-töredék a Bibliotheca Bodmerianaban. Magyarországon a külföldi hungarica-kutatás, „hungarica-kéziratok feltárása és számbavétele" még talán soha olyan komoly rangot nem ért el kuturális közéletünkben, mint napjainkban. Jelen sorok írója nincs abban a helyzetben, hogy szervezet­ten is részt vehetne ilyenfajta munkában, így annál nagyobb örömöt jelentett, hogy egészen más irányú kutató munka végzése kapcsán a véletlen szerencse segítségével külföldön a magyar irodalom nagyjaitól származó autográf kéziratokra bukkantam, olyanokra, amelyeknek jelenlegi lelőhelye itthon „ismeretlen". Az egyik Ady egy verskézi­rata (erről ld. Élet és Irodalom, XXXIII. évf. 21. sz. 1989. május 26.), a másik Jókaitól származó két kéziratoldal. Irodalmunk e két kiemelkedő személyiségének nevére a Cologny-Genève-beli Fondation Martin Bodmer kézirat-katalógusának tanulmányozása során találtam rá. Egy Jókai regény kézirat-töredékének azonosítása — hacsak véletlenül nem a legismertebbek vala­melyikéből származik, s ráadásul annak is nem valamelyik ismertebb szöveghelye — annak számára, aki történetesen nem Jókai-kutató, nem feltétlenül egyszerű feladat. A svájci Bibliotheca Bodmerianaban a szöveg — érthetően — azonosítatlan (s a helyszínen emlékezetből magam sem tudtam a szöveghelyet meghatározni). Az azonosítást — minthogy a kézirat fénymásolatát magammal hoztam — itthon már könnyűszerrel elvégeztem: a Szeretve mind a vérpadig című regényből találtam meg Genfben két oldalnyi szövegrészt, s hívom fel rá ezúton a magyar irodalomtörténeti, s egyben a hungarica-dokumentáció figyelmét is. Teszem ezt annál is inkább, s annál is nagyobb örömmel, minthogy a Jókai kritikai kiadás (Akadémiai K., 1965.) az alábbiakkal kezdi e regény kommentárjában a Kiadások, fordítások c. fejezetét (ld. 359. 1.): „Az eddigi kutatások szerint a regénynek csak egy lapnyi kéziratáról tudunk, mely a Petőfi Irodalmi Múzeum birtokában van. A töredék az első fejezetből való és a ... mondatig tartalmazza a regény szövegét. A regény kézirata 1925-ben még hiánytalanul megvolt. ..." Természetesen egy többszáz oldalas regény kéziratának meglévő egy lapjához fellelni még újabb két oldalnyi töredéket, nem igazán megrendítően nagy irodalomtörténeti esemény. Mégis, már az első összehasonlítás is a most megtalált kéziratoldalak és a különböző kiadások között — még ha nem egy kifejezetten Jókai specialista tárgyismeretén alapul is — lehetőséget nyújt egy-két csekély filológiai észrevételre. A szóbanforgó két oldal a regény XX., Az Isten békéje című fejezetének legeleje, utolsó mondata: ,,Én csak jótállok a magam leányáról, de hát kegyelmedről ki kezeskedik, hogy nem lett pápistává?*" A * jelölés Jókai saját, e kifejezéshez kapcsolódó, lábjegyzetben közölt magyarázatára utal, amellyel a második kéziratoldal zárul. A fent említett JKK e két oldalnyi szövegből — eltekintve a modern helyesírás használatától, amelyet külön-külön egyedi megjelölés nélkül természetesen következetesen alkalmaz — apparátusában csak egy szövegváltozatot említ, mégpedig a NK-hoz (Jókai Mór összes művei. 67—68. köt. 1897.) képest. E szövegeltérés a JKK-ban a 217. 1. 2. sorában a „De hát kitől tudta ezt meg?" mondatban a „tudta" forma választása a NK-ban szereplő „tudtat" változattal szemben, amelyet a JKK apparátusa egyszerű­en sajtóhibának minősít. A JKK igei­ forma választása nem illik bele a kontextusba: e szövegrészben ugyanis a hosszú kényszerű távollét után egymás társaságát újra élvezhető Ocskay László és hitvese beszélget egymással, véges-végig kizárólag tegező formában, második személyben. A helyes szövegkor­rekció tehát a JKK szövegében „tudtad" forma lett volna a NK „sajtóhibáját" javítandó. Mint ahogyan a most kézbe került eredeti kéziratban is természetesen minden kétséget kizáróan „tudtad" forma

Next