Magyar Könyvszemle, 1993 (109. évfolyam, 1-4. szám)

TANULMÁNYOK - Berecz Ágnes: A kései janzenizmus és hatása Magyarországon 279

288 A kései janzenizmus és hatása Magyarországon Nehezen bizonyítható, de igen kézenfekvő feltételezés, hogy ez a termékeny kölcsönhatás a 18. század végének ismert és kevésbé ismert literátusai között nem merült ki a grammatikai-poétikai szakkérdések, formák és adatszerű tud­nivalók egyszerű cseréjében, hanem minden bizonnyal élénk eszmecsere folyt kulturális kérdésekről; olvasmányokról, amelyekről talán sosem készült magyar fordítás; hitbeli­ vallási kérdésekről, amelyek talán sehol sem örökítődtek meg, és az ódon falak között maradtak. Lehetetlen, hogy alapos megtárgyalás nélkül maradt volna a sok elkészült munka, amelyet a század második fele nyújtott, és kizárt dolog, hogy a fordítási elképzelésekről, kiadási tervekről, a kor nagy elméit foglalkoztató problémákról ne esett volna szó. Ha pedig valóban zajlott ez a szellemi diskurzus, akkor érintenie kellett a 18. század végének elterjedt kérdésfeltevését a hit és a vallás helyéről a világban, az emberi élet céljáról, a lélek természetéről és így tovább. Nem szorul bizonyításra, hogy efféle iroda­lom bőven termett, különösen a közhelyek szintjén és az epicediumok körén belül. Ebből a termésből magaslik ki Csokonai bölcselő költészete (de megem­líthetjük Bessenyei nevét is), főként utolsó alkotása, a Halotti Versek. Megle­pően hasonló probléma-felvetéseket tapasztalhatunk az irodalom valamennyi szintjén a vallásbölcselet terén, és Louis Racine gondolatai is egybecsengenek a Halotti Versek némely szakaszával. Itt persze felmerül a kérdés, hogy vajon esett-e szó Racine tankölteményéről Háló Kovács József poézis-óráin, esetleg azokon kívül, magánbeszélgetés keretében. Noha a fordítás akkor még nem készült el, nem kizárt, hogy Háló Kovács ismerte már a művet. Domby Márton Csokonai-életrajzából tudjuk, hogy az ifjú oktató felfigyelt Csokonai rendkívüli tehetségére, és vele „Poétái Contactusba" lépett, továbbá különleges bánás­módban részesítette: „kéntelennek látta megengedni néki, hogy ne akkor írjon verset mikor annak órája, hanem mikor kedve eljön", sőt, horribile dictu,­­ azt is engedte, hogy Csokonai „egy órával későbben menjen oskolába mint más, hogy magát kialudhassa".19 Kedves adalékok, sajnos azonban nem árulják el, hogy érdemben miről folyhatott eszmecsere. Később Csokonai egy sokszor idé­zett előszavában 20 név szerint említi Háló Kovács Józsefet mint első mesterét a poézisben és mint olvasásra buzdító nevelőjét; de az udvarias forma ellenére nem hagy kétséget afelől — mint ezt Szauder József is észrevette idézett mű­vében —, hogy igazi mestereinek, távlatokat nyitó inspirátorainak Kazinczyt és Földit tekinti. Csokonainak nem volt erőssége az udvariasság, s poézisben különösen nem ismert izgalmat: az Aestheticai Töredékekben, Vergiliusról szól­va ismét eszébe jut Aeneis-fordító egykori tanára, akit finom gúnnyal csipked meg az eposzi hexameter ütemhangsúlyos tizenötösre való cseréléséért. Végül minden tapintatot félretéve kijelenti, hogy az ő tehetségének kibontakoztatá- 19 DOMBY Márton: Csokonay V Mihály élete 's Némely még eddig ki nem adott munkái Pest, 1817. 3-7. 20 CSOKONAI VITÉZ Mihály: Anakreoni dalok. [A műhöz fűzött megjegyzések között.]

Next