Magyar Könyvszemle, 1994 (110. évfolyam, 1-4. szám)
KÖZLEMÉNYEK - Szép Beáta: Kiadatlan Csokonai-bejegyzések 328
328 Közlemények motskol téged és minket, semmi argumentumodat, okoskodásodat nem refutálván egyébbel motsoknál, nevét fel nem merte írni, holot nézd tsak meg, ide ragadot elöl a 357dik levél, ot meg tudjuk, hogy a lengyel Klicinszki neve peroraturának elében vagyon téve, ide pedig fel nem merte írni az a ki ki adta ezen mozskot, s nem sokára kereshetik a Schlözertől kiadót Erdélyi Írás, másik oka gyanúmnak az, hogy nékem ugy jutoz eszemben, hogy Te magad mondottad nékem, hogy magad küldötted fel in specie Schlözernek, hogy nyomtassa ki, s tölle nem nyerél approbatiot, s íme szépen kinyilatkoztatta inprobatioját, azért jelentem, hogy ti maurerek, es auctorok, inkább ösmeritek egymást, ha hadakozni készülsz ellene, ha ő ártatlan meg ne sérsd, noha én bizony szentül hiszem hogy ő az a gazember, de hidd el ha Conert meg mutatja az irásom eleget adtam néki, mert meg írtam hogy hazud, mert ez az a munka cum approbatioval nyomtattatott, meg irtam hogy a mely tudatlansággal téged vádol, mintha Német Országon senki se tudná a Magyarok szokását, törvényét, maga alatt vágja le a fát, mert inspeciel ezen refutatioja mutatja ki az ő tudatlanságát és valósággal jól gondolkoztál, hogy a Németek nem tudják a mi szokásunkat törvényeinket, mert a Te munkád szorol szóra a Törvényben, s ö látzik ki irtam hol és mely helyeken, olyakat akar megzáfolni melyek a Törvényeinkben nyilván vannak, de sokat irtam, többet hét árkusnál, tzikelyenként felvettem ea nevetségessé tettem ötöt minden tzikelyben a hol téged refutálni akar, de nem réfutal, hanem mint egy vén asszony zufluchtját a moszkolódásaihoz veszi, s per iocende concludáltam, hogy tehát ő egy haszontalan Verlandet ( rágalmazó), tudatlan, a ki a maga írásáról maga tudatlanságát alacson characterét elárulja, és igy egy huntzfut gaz ember, már ha nyomtatásban okosan ki irod, és az újságírok hartzára botsátod meg vallom nem bánnám, de te se tennéd oda a nevedet, hanem mint ha egy jó barátod nem szenvedhetné, s ugy irta volna jó barátja nevét és hazája betsületét oltalmazni, nevezetesen melyet én is ki nem tettem, el ne felejtenéd, hogy azt irja a titulussában hogy aufrichten 2do midőn azt írja hogy mi az a 4000°° álló nemesség a parasztság ellen a melynek száma véghetetlen abból meg lehet bizonyítani, hogy még ő adna alkalmatosságot a parasztságnak arra, hogy támadást indítson, és meg teszik hogy maga is paraszt, de nints helyem s időm többet is írnék mit irtam nevezetesen azt is irtam, hogy Hanoveranus nem tarthatja magát meg sértetnek, mert az igaz ha portiot nem ád ugy a Te hibáidat se, ha portiot ad vagy fejétől vagy földjéből adja, az egyik sem nintsen. Szeretném ha mit irsz tradaakarnám minek előtte ki botsátanad, velem communicálnád. Ki tudja én is jót tudnék hozzá szólni. Áldjon Isten A feleségem köszöntet, maradok igaz barátod Hosszúfalu, 7. Xbr(dec)1790. Gr. Teleki Imre P. S. alig ha minden marhámból ki nem fogyok, a falumba és körül nagy marha dög van. ENYEDI SÁNDOR Kiadatlan Csokonai-bejegyzések. A csurgói Csokonai Vitéz Mihály Gimnázium könyvtárában négy könyvben eddig részben ismeretlen Csokonai-bejegyzésre bukkant Viola Ernő könyvtáros, akinek ezúton köszönjük, hogy a szóbanforgó szövegek másolatát volt szíves a rendelkezésünkre bocsátani. E könyvekből hármat Csépán István, az iskola felügyelője, egyet pedig Horváth Ádám, Csokonainak a Kollégiumból ismert jóbarátja, Sárközy Istvánnak, a Csurgói Gimnázium egyik alapítójának sógora ajándékozott az iskolának. Csokonai sajátkezű, latin nyelvű bejegyzése az adományozás tényét örökíti meg. A szóbanforgó kötetek könyvészeti leírása: Bibliothecae rhetorum. Liber dramaticus. Auctore: P. Gab. Francisco le Jay, e societate Jesu., cum facultate superiorum et privilegio Caesareo. — Ingolstadii, Sumptibus Joannis Andr. de la Haye, Bibliopolae Academici. Anno MDCCXXVII. (11710-es lejt. sz.) A belső címlapon számos, nem Csokonaitól származó, idegen eredetű, kéziratos bejegyzés található. Itt szerepel emellett a könyvtár pecsétje is. Bibliotheca Rhetorum. Praecepta et exempla complectens, quae ad poeticám facultatem pertinent, tomus quartus; discipulis pariter ac magistris perutilis. Auctore: P. Gab. Franc, le Jay, e. soc. Jesu. Excusa Parisiis Anno M.DCC. XXV Récusa Monachii Anno M. DCC. XXVI. Superiorum Permissu Et Privilegio Caesareo. — Ingolstadii, Sumptibus Jo. Andreáé de la Haye, Bibliopolae Academici. (11938-as lelt. sz.)