Magyar Könyvszemle, 1994 (110. évfolyam, 1-4. szám)

KÖZLEMÉNYEK - Szép Beáta: Kiadatlan Csokonai-bejegyzések 328

Közlemények 331 Ezek a bejegyzések ennélfogva többet mondanak számunkra, mint amennyit első pillantásra gondol­nánk: rávilágítanak arra a baráti összefogásra, ami a költő megsegítésére szerveződött. E háttér megléte nélkül Csokonai nemcsak a terveit megvalósítani, de megélni sem lett volna képes. Hiszen leveleiből, má­sok feljegyzéseiből azt már eddig is tudtuk, hogy kik segítették a csurgói álláshoz: a költő barátja, Szokolai Dániel, megyei esküdt (később főjegyző) ismertette meg őt Festetics gróffal, ugyanő ajánlja Csokonait a gimnáziumba tanárnak már 1798-ban, a gróftól azonban ekkor még csupán ígéretet nyer. Az ezidő­tájt Nagybajomban élő Horváth Ádám mutatja be sógorának, Sárközy István főszolgabíró egyházmegyei gondnoknak a költőt. Csokonai és Sárközy kapcsolata szinte az első pillanattól kezdve bensőséges, a fő­szolgabíró nem csupán örök barátságát, de otthonát — s ezzel gazdag könyvtárának használatát­ — is felajánlja Csokonainak. A gimnázium alapítója a későbbiekben is segíti őt. Miután Csépán János (alsoki prédikátor), az iskola kisegítő tanára a költőt ajánlja tanítónak, Sárközy boldogan voksol mellette, s le­velében maga igyekszik megnyugtatni a grófot afelől, hogy Csokonai segédtanítóvá kinevezése nem volt helytelen döntés. Csépán István, Szentgyörgyi esperes és Sárközy egyaránt értesítették a grófot a költő munkába állásáról, azonban mindhárman csak utólag, egymás után, eltérő időpontban, mintegy foko­zatosan hozzászoktatva Festeticset a gondolathoz (Csépán 1799. június 6-án, Szentgyörgyi 1799. június 13-án, Sárközi pedig 1799. június 17-én), kihangsúlyozva azonban, hogy Csokonai csupán interimaliter, azaz ideiglenesen tanít. (Ezen levelek összevetését, valamint a költő alkalmazása körüli huzavona elem­zését megtalálhatjuk Boros Dezső: Adalékok Csokonai csurgói tanárságához c. tanulmányában. In: Stu­dia Litteraria. Tomus VII. Debrecen, 1969., 93-108.1.) Boros Dezső szerint e tényekből feltételezhető: „a tractuális gyűlésen előre megállapodtak abban is, miképpen értesítik Festeticset Csokonai alkalmaztatá­sáról, talán még a sorrendet is meghatározták: Csépán jelentse a tényt és indokolja ... a szükségességét, Szentgyörgyi... fogalmazza meg, hogy Csokonai megbízása már rég megtörténhetett volna, és Sárközy részletezze Csokonai munkáját, s ezzel bizonyítsa az eljárás helyességét." (Boros, 99.1.) Csokonai tehát ideiglenesen Csurgóra kerül, segédtanítónak. Körülményei azonban oly szegényesek, hogy barátai segítsége nélkül nemigen boldogulna, még az étkezéssel, a ruházkodással is gondjai vannak. A papnénál kosztol, s levelei tanúsága szerint ezt nagyon kínosnak tartja, nem akarván másnak a terhére lenni. Nem panaszkodik, pedig még egy váltás ruhája sincsen, a vizsgaelőadásra Sárközy hoz neki egy rend ruhát. Segítik tehát, ahogy tudják. De vajon kik is ezek a barátok? Horváth Ádámot nem kell bemu­tatnunk. Sógorának, Sárközynek a neve is ismert, felvilágosult, irodalompártoló köznemes, Kazinczy (!) barátja. Csépán István — aki az iskola gondnokaként mindenben támogatja a költőt — gazdag könyvtá­rában pedig „ott sorakozott mindaz, amiért Tempefői és Rozália rajongtak" (Pukánszkyné Kádár Jolán: Színművek II. Csokonai Vitéz Mihály összes művei. Bp. 1978.317.1). Ennél többet árul el azonban róluk az a tény, hogy Sárközy Blumauer fordítója, Csépán pedig Klemens Werthes Zrínyi-drámájának átültetője (Pukánszkyné, uo.). Az irodalomban ily módon is jártasak: nem véletlen, hogy Csokonai bennük és Hor­váth Ádámban rokonlelkekre talált. Bármely munkára volt is tehát a költőnek szüksége, bátran kérhetett efféle segítséget pártfogóitól, mint ahogy azt meg is tette (l. a Sárközyhez íródott fenti levelét), így joggal feltételezhető, hogy a fenti könyveket is Csokonai kérte és kapta annak érdekében, hogy megfelelő isko­lai könyvsorozatot állíthasson össze diákjai számára. Talán felesleges is annak felvetése, hogy Csokonai eme buzgalmát az iskola pártfogói természetesen csak örömmel fogadhatták! A Szentgyörgyi- és a Sárközy-levél datálását, valamint e leveleket olvasva arra a megállapításra jut­hatunk, hogy a könyvek átvételekor mindketten jelen voltak (de legalábbis az adományozó Sárközy), hiszen a bejegyzésen az 1799. június 12-diki dátum szerepel, s Szentgyörgyi egy nappal később tudósít a csurgói viszonyokról és Csokonai ottlétéről; Sárközy pedig június 17-én írja: „Hivatalomból annyi időcs­két szakasztván, hogy itt való Oskola mostani állapottyát meg­tekintsem, nagy örömmel tapasztaltam, hogy interimaliter substittus Csokonyai Úr a Tanulóknak teljes Contentumokra és nem kevés épülettel járjon el kötelességében." Tehát a június 17. előtti időszakban járt Csurgón, s e szívélyes szavakat talán nem csupán a gróf meggyőzésének célja, hanem Csokonai buzgalmának, a kapott könyvek felett érzett örömének látása is mondatta a főszolgabíróval. Barátai tehát boldogan teljesítették a költő kérését, összefogásukat és segítő szándékukat bizonyítják ezek a könyvek, ily módon válnak fontos adalékká a Csokonai-kutatás számára. SZÉP BEÁTA

Next