Magyar Könyvszemle, 1994 (110. évfolyam, 1-4. szám)
KÖZLEMÉNYEK - Szép Beáta: Kiadatlan Csokonai-bejegyzések 328
Közlemények 331 Ezek a bejegyzések ennélfogva többet mondanak számunkra, mint amennyit első pillantásra gondolnánk: rávilágítanak arra a baráti összefogásra, ami a költő megsegítésére szerveződött. E háttér megléte nélkül Csokonai nemcsak a terveit megvalósítani, de megélni sem lett volna képes. Hiszen leveleiből, mások feljegyzéseiből azt már eddig is tudtuk, hogy kik segítették a csurgói álláshoz: a költő barátja, Szokolai Dániel, megyei esküdt (később főjegyző) ismertette meg őt Festetics gróffal, ugyanő ajánlja Csokonait a gimnáziumba tanárnak már 1798-ban, a gróftól azonban ekkor még csupán ígéretet nyer. Az ezidőtájt Nagybajomban élő Horváth Ádám mutatja be sógorának, Sárközy István főszolgabíró egyházmegyei gondnoknak a költőt. Csokonai és Sárközy kapcsolata szinte az első pillanattól kezdve bensőséges, a főszolgabíró nem csupán örök barátságát, de otthonát — s ezzel gazdag könyvtárának használatát — is felajánlja Csokonainak. A gimnázium alapítója a későbbiekben is segíti őt. Miután Csépán János (alsoki prédikátor), az iskola kisegítő tanára a költőt ajánlja tanítónak, Sárközy boldogan voksol mellette, s levelében maga igyekszik megnyugtatni a grófot afelől, hogy Csokonai segédtanítóvá kinevezése nem volt helytelen döntés. Csépán István, Szentgyörgyi esperes és Sárközy egyaránt értesítették a grófot a költő munkába állásáról, azonban mindhárman csak utólag, egymás után, eltérő időpontban, mintegy fokozatosan hozzászoktatva Festeticset a gondolathoz (Csépán 1799. június 6-án, Szentgyörgyi 1799. június 13-án, Sárközi pedig 1799. június 17-én), kihangsúlyozva azonban, hogy Csokonai csupán interimaliter, azaz ideiglenesen tanít. (Ezen levelek összevetését, valamint a költő alkalmazása körüli huzavona elemzését megtalálhatjuk Boros Dezső: Adalékok Csokonai csurgói tanárságához c. tanulmányában. In: Studia Litteraria. Tomus VII. Debrecen, 1969., 93-108.1.) Boros Dezső szerint e tényekből feltételezhető: „a tractuális gyűlésen előre megállapodtak abban is, miképpen értesítik Festeticset Csokonai alkalmaztatásáról, talán még a sorrendet is meghatározták: Csépán jelentse a tényt és indokolja ... a szükségességét, Szentgyörgyi... fogalmazza meg, hogy Csokonai megbízása már rég megtörténhetett volna, és Sárközy részletezze Csokonai munkáját, s ezzel bizonyítsa az eljárás helyességét." (Boros, 99.1.) Csokonai tehát ideiglenesen Csurgóra kerül, segédtanítónak. Körülményei azonban oly szegényesek, hogy barátai segítsége nélkül nemigen boldogulna, még az étkezéssel, a ruházkodással is gondjai vannak. A papnénál kosztol, s levelei tanúsága szerint ezt nagyon kínosnak tartja, nem akarván másnak a terhére lenni. Nem panaszkodik, pedig még egy váltás ruhája sincsen, a vizsgaelőadásra Sárközy hoz neki egy rend ruhát. Segítik tehát, ahogy tudják. De vajon kik is ezek a barátok? Horváth Ádámot nem kell bemutatnunk. Sógorának, Sárközynek a neve is ismert, felvilágosult, irodalompártoló köznemes, Kazinczy (!) barátja. Csépán István — aki az iskola gondnokaként mindenben támogatja a költőt — gazdag könyvtárában pedig „ott sorakozott mindaz, amiért Tempefői és Rozália rajongtak" (Pukánszkyné Kádár Jolán: Színművek II. Csokonai Vitéz Mihály összes művei. Bp. 1978.317.1). Ennél többet árul el azonban róluk az a tény, hogy Sárközy Blumauer fordítója, Csépán pedig Klemens Werthes Zrínyi-drámájának átültetője (Pukánszkyné, uo.). Az irodalomban ily módon is jártasak: nem véletlen, hogy Csokonai bennük és Horváth Ádámban rokonlelkekre talált. Bármely munkára volt is tehát a költőnek szüksége, bátran kérhetett efféle segítséget pártfogóitól, mint ahogy azt meg is tette (l. a Sárközyhez íródott fenti levelét), így joggal feltételezhető, hogy a fenti könyveket is Csokonai kérte és kapta annak érdekében, hogy megfelelő iskolai könyvsorozatot állíthasson össze diákjai számára. Talán felesleges is annak felvetése, hogy Csokonai eme buzgalmát az iskola pártfogói természetesen csak örömmel fogadhatták! A Szentgyörgyi- és a Sárközy-levél datálását, valamint e leveleket olvasva arra a megállapításra juthatunk, hogy a könyvek átvételekor mindketten jelen voltak (de legalábbis az adományozó Sárközy), hiszen a bejegyzésen az 1799. június 12-diki dátum szerepel, s Szentgyörgyi egy nappal később tudósít a csurgói viszonyokról és Csokonai ottlétéről; Sárközy pedig június 17-én írja: „Hivatalomból annyi időcskét szakasztván, hogy itt való Oskola mostani állapottyát megtekintsem, nagy örömmel tapasztaltam, hogy interimaliter substittus Csokonyai Úr a Tanulóknak teljes Contentumokra és nem kevés épülettel járjon el kötelességében." Tehát a június 17. előtti időszakban járt Csurgón, s e szívélyes szavakat talán nem csupán a gróf meggyőzésének célja, hanem Csokonai buzgalmának, a kapott könyvek felett érzett örömének látása is mondatta a főszolgabíróval. Barátai tehát boldogan teljesítették a költő kérését, összefogásukat és segítő szándékukat bizonyítják ezek a könyvek, ily módon válnak fontos adalékká a Csokonai-kutatás számára. SZÉP BEÁTA