Magyar Könyvszemle, 1994 (110. évfolyam, 1-4. szám)
SZEMLE - Jakab László–Bölcskei András: Csokonai szókincstár I. Debrecen, 1993. (Debreczeni Attila) 351
mesi társadalom egyaránt támogatott (90 diáknak biztosítottak ingyenes ellátást). A korábbi gimnáziumi osztályok fölött elkezdődött a filozófia, a teológia, 1794-től a jogtudomány tanítása is. (Már 1754-től itt működött a Királyi Tábla, itt folytattak joggyakorlatot a kancellisták, akik extraneusként, publicus diákként a kollégiumban jogi ismeretekre tehettek szert.) A marosvásárhelyi partikuláris iskola első századának diákságáról nem maradtak ránk névjegyzékek. Az 1650 táján rögzített iskolatörvények írták elő a diákok nyilvántartását. A Csulai György püspöktől ajándékozott matrikulába 1653-tól vezették be a kollégium törvényeit aláíró diákok, tógátusok nevét. Ebben 1715-ig terjedőleg 1373 személy nevét olvashatjuk. Több név mellé későbbi kéz megjegyzéseket, minősítést, véleményt írt az illető viselkedéséről, utóéletéről, későbbi tevékenységéről. Egyik-másik rektorról a tájékoztatás értékelő jellegű. Az 1702-1715 között tanuló diákokról egy másik névsor is készült. A Csulai-féle matrikulához viszonyítva, bár az itt olvasható nevek már szerepelnek a matrikulában, új információkat is nyújtanak a seniorok, contrascribák, juratorok névjegyzékeiben, melyek 150 személy nevét tartalmazzák. A marosvásárhelyi partikuláris iskola és a gyulafehérvári-sárospataki kollégium egyesülésétől fogva vezetett subscriptiós jegyzőkönyvbe 1806-ig 1560 nevet írtak be. A matrikula 19. századi kötete az 1800-1848 közötti időből 2983 aláírást foglal magában. A marosvásárhelyi református kollégiumból a nagydiákok, tógátusok aláírási jegyzőkönyvei mellett fennmaradtak az 1777 és 1831 közötti évekből az alsóbb osztályú tanulóknak és az 1838-1847 közötti esztendőkből az extraneus (kinnlakó) vagy publicus (világi pályára készülő) diákjainak az anyakönyvei is. A kisdiákok jegyzőkönyve az 55 esztendőből 4238 tanuló nevét őrizte meg. A névjegyzék azért is értékes, mert a legtöbb esetben tartalmazza a születési helyet és évet, gyakran az édesapa foglalkozását. Ugyanakkor mutatja, hogy a kisdiákok száma többszöröse volt a tógátusokénak. A Marosvásárhelyi ev. Ref. Fő-iskolában felsőbb tudományokat hallgató Extraneusoknak Anyakönyve 242 nevet tartalmaz a fent említett tíz esztendőből. A névsorok után a kiadvány a diáknév-és a helynévmutatókat közli. Ezt követi a kollégium életére, történetére vonatkozó iratokból néhánynak a szövegkiadása, számszerint 21 dokumentumé (az iskola 16. századi törvényei, tanrendek, jogi, teológiai disputációk tételei, folyamodványok, főgondnoki utasítások, levelek stb.). Elismeréssel kell szólnunk a több mint 500 lapot tartalmazó kiadvány sajtó alá rendezőjének kiváló munkájáról, igazat adva neki, hogy „a marosvásárhelyi kollégium anyakönyvei a maguk sóféleségükben és az aláírási jegyzőkönyvek időbeli teljessége révén lehetőséget nyújtanak a kollégiumi diáktársadalom — erdélyi viszonylatban szinte páratlanul pontos — vizsgálatára". VARGA IMRE Jakab László - Bölcskei András: Csokonaiszókincstár I. Debrecen, 1993. KLTE Magyar Nyelvtudományi Tanszék. A KLTE Magyar Nyelvtudományi Tanszékén készülő „Számítógépes nyelvtörténeti adattár" 5. köteteként jelent meg a Csokonai Vitéz Mihály teljes szókincsét feldolgozó sorozat, a Csokonaiszókincstár első darabja. A már megjelenésében tekintélyt parancsoló, több mint 75 íves könyv csak a költő színműveinek szókincsét tartalmazza, a kritikai kiadás megfelelő kötetei (Színművek 1-2., Sajtó alá rendezte Pukánszkyné Kádár Jolán, Bp. 1978.) alapján. A kritikai kiadás napjainkig való elhúzódása miatt döntöttek úgy a szerkesztők, hogy nem várják be mind a 10 kötet megjelenését, hanem a megjelenő köteteket folyamatosan feldolgozzák és az egyébként is valamiképpen elkülönülő szókincs-egységeket külön-külön publikálják, így a drámák után a költemények és a prózai írások „szókincsének szövegszótára és adattára" fog önálló kötetet alkotni a sorozat második, illetve harmadik darabjaként. Mint a bevezetőben olvashatjuk, amit kezünkben tartunk „nem írói szótár, hanem az egyszerű adattár és a konkordancia (szövegszótár) kombinációja". Nem törekszik a jelentéstartalom teljes, szótárszerű bemutatására, hanem a példaként idézett szövegrészek összefüggései világítják meg az adott jelentéseket. Mindenütt megtalálhatjuk a forrást, vagyis az adott dráma sorszámát, majd utána annak a sornak a számát, amelyben a kérdéses adat az adott drámán belül előfordul. Ez a forrásjelentés nemcsak az ellenőrizhetőséget segíti elő.