Magyar Könyvszemle, 1994 (110. évfolyam, 1-4. szám)

SZEMLE - Jakab László–Bölcskei András: Csokonai szókincstár I. Debrecen, 1993. (Debreczeni Attila) 351

mesi társadalom egyaránt támogatott (90 diáknak biztosítottak ingyenes ellátást). A korábbi gimná­ziumi osztályok fölött elkezdődött a filozófia, a te­ológia, 1794-től a jogtudomány tanítása is. (Már 1754-től itt működött a Királyi Tábla, itt folytattak joggyakorlatot a kancellisták, akik extraneusként, publicus diákként a kollégiumban jogi ismeretekre tehettek szert.) A marosvásárhelyi partikuláris iskola első szá­zadának diákságáról nem maradtak ránk névjegy­zékek. Az 1650 táján rögzített iskolatörvények ír­ták elő a diákok nyilvántartását. A Csulai György püspöktől ajándékozott matrikulába 1653-tól ve­zették be a kollégium törvényeit aláíró diákok, tó­gátusok nevét. Ebben 1715-ig terjedőleg 1373 sze­mély nevét olvashatjuk. Több név mellé későbbi kéz megjegyzéseket, minősítést, véleményt írt az il­lető viselkedéséről, utóéletéről, későbbi tevékeny­ségéről. Egyik-másik rektorról a tájékoztatás érté­kelő jellegű. Az 1702-1715 között tanuló diákokról egy má­sik névsor is készült. A Csulai-féle matrikulához vi­szonyítva, bár az itt olvasható nevek már szerepel­nek a matrikulában, új információkat is nyújtanak a seniorok, contrascribák, juratorok névjegyzékei­ben, melyek 150 személy nevét tartalmazzák. A marosvásárhelyi partikuláris iskola és a gyu­lafehérvári-sárospataki kollégium egyesülésétől fogva vezetett subscriptiós jegyzőkönyvbe 1806-ig 1560 nevet írtak be. A matrikula 19. századi kötete az 1800-1848 közötti időből 2983 aláírást foglal magában. A marosvásárhelyi református kollégiumból a nagydiákok, tógátusok aláírási jegyzőkönyvei mel­lett fennmaradtak az 1777 és 1831 közötti évek­ből az alsóbb osztályú tanulóknak és az 1838-1847 közötti esztendőkből az extraneus (kinnla­kó) vagy publicus (világi pályára készülő) diákjai­nak az anyakönyvei is. A kisdiákok jegyzőkönyve az 55 esztendőből 4238 tanuló nevét őrizte meg. A névjegyzék azért is értékes, mert a legtöbb esetben tartalmazza a születési helyet és évet, gyakran az édesapa foglalkozását. Ugyanakkor mutatja, hogy a kisdiákok száma többszöröse volt a tógátusoké­nak. A Marosvásárhelyi ev. Ref. Fő-iskolában fel­sőbb tudományokat hallgató Extraneusoknak Anya­könyve 242 nevet tartalmaz a fent említett tíz esz­tendőből. A névsorok után a kiadvány a diáknév-és a helynévmutatókat közli. Ezt követi a kollé­gium életére, történetére vonatkozó iratokból né­hánynak a szövegkiadása, számszerint 21 doku­mentumé (az iskola 16. századi törvényei, tanren­dek, jogi, teológiai disputációk tételei, folyamod­ványok, főgondnoki utasítások, levelek stb.). Elismeréssel kell szólnunk a több mint 500 la­pot tartalmazó kiadvány sajtó alá rendezőjének ki­váló munkájáról, igazat adva neki, hogy „a maros­vásárhelyi kollégium anyakönyvei a maguk sóféle­ségükben és az aláírási jegyzőkönyvek időbeli tel­jessége révén lehetőséget nyújtanak a kollégiumi diáktársadalom — erdélyi viszonylatban szinte pá­ratlanul pontos — vizsgálatára". VARGA IMRE Jakab László - Bölcskei András: Csokonai­szókincstár I. Debrecen, 1993. KLTE Magyar Nyelvtudományi Tanszék. A KLTE Magyar Nyelvtudományi Tanszékén készülő „Számítógépes nyelvtörténeti adattár" 5. köteteként jelent meg a Csokonai Vitéz Mihály teljes szókincsét feldolgozó sorozat, a Csokonai­szókincstár első darabja. A már megjelenésében te­kintélyt parancsoló, több mint 75 íves könyv csak a költő színműveinek szókincsét tartalmazza, a kriti­kai kiadás megfelelő kötetei (Színművek 1-2., Saj­tó alá rendezte Pukánszkyné Kádár Jolán, Bp. 1978.) alapján. A kritikai kiadás napjainkig va­ló elhúzódása miatt döntöttek úgy a szerkesztők, hogy nem várják be mind a 10 kötet megjelené­sét, hanem a megjelenő köteteket folyamatosan feldolgozzák és az egyébként is valamiképpen el­különülő szókincs-egységeket külön-külön publi­kálják, így a drámák után a költemények és a pró­zai írások „szókincsének szövegszótára és adattá­ra" fog önálló kötetet alkotni a sorozat második, illetve harmadik darabjaként. Mint a bevezetőben olvashatjuk, amit kezünk­ben tartunk „nem írói szótár, hanem az egysze­rű adattár és a konkordancia (szövegszótár) kom­binációja". Nem törekszik a jelentéstartalom tel­jes, szótárszerű bemutatására, hanem a példaként idézett szövegrészek összefüggései világítják meg az adott jelentéseket. Mindenütt megtalálhatjuk a forrást, vagyis az adott dráma sorszámát, majd utá­na annak a sornak a számát, amelyben a kérdéses adat az adott drámán belül előfordul. Ez a forrás­jelentés nemcsak az ellenőrizhetőséget segíti elő.

Next