Magyar Könyvszemle, 1998 (114. évfolyam, 1-4. szám)

TANULMÁNYOK - Voit Krisztina: Zenei folyóiratok és irataik a Budapesti Fővárosi Levéltárban (1875–1890) 93

100 Voit Krisztina és tankönyvíró, hanem a Zenetanárok Országos Egyesületének elnöke is, és a Zenelap helyét ez alapvetően meghatározza. Sztojanovics új hangot képviselő lapjának a bukása szinte törvényszerűnek tetszik. Ságh különben nagyon jól meg tudta szervezni a lapja körül a támogatókat. Az 1900-as évek elején fejléce szerint a Zenelap a Magyarországi Zenészek Országos Segély-Nyugdíj-Egyesületének, a Magyar Zeneszerzők Társaságának és a Dunántúli Dalosszö­vetségnek a hivatalos közlönye. Büszkén hirdette, hogy a „magyar szaklapok gyűjteményes kiállításában aranyéremmel kitüntetve," az 1907-es koppenhágai nemzetközi kiállításon.­ Ez a biztos háttér tette lehetővé, hogy a Zenelap mintegy huszonöt esztendőn át, 1912-ig fennálljon, szemben Sztojanovics kísérletével, vagy még a sok ne­hézséggel küszködő Zenészeti Lapokkal szemben is. A Pesti Könyvnyomda részvénytársaság, amely mint láttuk, szerette volna átvenni Sztojanovics lapját, mintegy tíz esztendővel később hasonló címmel, 1900 szeptemberétől ugyancsak Zenevilág címmel vállalta egy „színházi, ze­neművészeti és zeneirodalmi" folyóirat megjelentetését. Az igen szép kiállítású, szecessziós címlapú kiadványt Hackl N. Lajos szerkesztette, de semmi kapcso­lata nem volt névelődjével. Mindössze 3 évet élt, 1903-ban szűnt meg. A zenei szakfolyóiratok között egy speciális színt képviselnek az ún. „zene­mű folyóiratok", amelyeket szinte kivétel nélkül egy-egy zeneműkereskedés vagy kottakiadó cég, esetleg hangszergyár jelentetett meg. Goll János zenetanár 1875-ben indította meg Táncz12 címmel díszes kiállítású lapját, amelyet két lipcsei nyomdában készíttetett, a Garbrecht cégnél és a Röder C. G. hangjegymetsző intézetnél. Néhány kottalap a ,,»Dietze«-féle kő­nyomda és hangjegymetsde"-nél, a Váczi úton készült. Mindössze 8 oldalból állt, egész évre az előfizetési díj 4­ért, számonként 30 krajcár. Nem tudni, mi­lyen okból alig egy esztendő múltán Gáll János névváltoztatási kérelemmel fordul a Polgármesteri hivatalhoz. Az új Orpheus hangzatosabbnak tűnik. A lap történetére vonatkozó iratanyag szinte teljes egészében megvan. Sajtórendészeti szempontból még egy külön eljárási módra ad példát, az álnevek kezelésének hivatali ügymenetét, pl. annak kialakulását követhetjük nyomon. Gáll János Tisza Aladárral, azaz Langer Viktorral közösen fordul a Polgár­mesteri hivatalhoz:13 Nagyságos urunk alázatos szolgái „Nagyságos Úr! Van szerencsénk jelenteni, hogy a »Táncz« című zenemű folyóiratot a mai napon beszüntettük, helyette pedig Orpheus cím alatt hasonló lapot indítunk. Midőn kér­jük, hogy ezt tudomására venni méltóztassék maradtunk "Zenelap 1909. 1. sz. 12 Budapest Főváros Levéltára. L. az 1. sz. jegyzetet. 13 Uo. 17.eln. 876. jan. 4.

Next