Magyar Könyvszemle, 2002 (118. évfolyam, 1-4. szám)
KÖZLEMÉNYEK - Orosz Beáta: Milyen könyveket forgatott Csokonai (s miket nem)? 411
Közlemények alapszik. Valamennyi szerző szerepel a tanulmányban, de - mint alább kiderül - nem egyforma hangsúllyal vannak jelen, és nevüknek, művüknek idézéséből nem feltétlenül következtethetünk arra, hogy munkáik egyaránt a költő irodalomelméleti műveltségének alapjául szolgáltak. Leggyakrabban a német Johann Georg Sulzer és Johann Joachim Eschenburg nevével találkozunk. Sulzer lexikonának (Allgemeine Theorie der schönen Künste in einzelnen, nach alphabetischer Ordnung der Kunstwörter auf einender folgenden Artikeln abgehandelt, első kiadás: Leipzig 1771-1774.) 1786-87-es kiadását Kazinczytól kérte és kapta meg a költő.7 A négykötetes mű, amely külön szócikkekben tárgyalja a poétikai fogalmakat, végigkísérve kialakulásukat, történetüket, évtizedekig nagy hatással volt a kortárs irodalomra.8 Csokonai az elméleti bevezetésben többször hivatkozik rá, sőt ez volt Anakreónról szóló ismereteinek legfontosabb forrása, a magyarázatokban pedig egyegy irodalmi fogalommal, adattal kapcsolatban utal a lexikonra. Eschenburg költészettani műve (Entwurf einer Theorie und Litteratur der schönen Wissenschaften, Berlin und Stettin 1783.) a hozzá tartozó szöveggyűjteménnyel együtt (Beispiel-Sammlung zur Entwurf einer Theorie und Litteratur der schönen Wissenschaften. 1-8. Berlin und Stettin 1788-1795.) a felvilágosodás korában nem csupán Csokonainak volt kedvelt, műfajelméleti kérdésekben is irányadó kézikönyve.90 - a fent idézett levél szerint - a kötet újabb kiadását is szerette volna megszerezni, de a rendelkezésünkre álló adatok azt igazolják, hogy nem sikerült.10 A tanulmány elején Eschenburg alapján határozza meg a lírai műfajokat, és hivatkozásokat emel ki könyvéből. A korábbi századok elméleti szerzői közül főként Scaliger és Morhof neve szerepel a jegyzetekben. Julius Caesar Scaliger, latinul író olasz költő, irodalomelméleti író Poetices libri septem... (Lyon 1561.) c. műve a költészetről alkotott eszmék egyik legteljesebb 16. századi rendszerezése volt, nézetei Európa-szerte nagy hatást gyakoroltak a következő korszak irodalomszemléletére. Dániel Georg Morhof, német költő, irodalomkritikus kétkötetes műve (Polyhistor, Literarius, Philosophicus et Practicus. Cum accessionibus virorum clarissimorum Joannis Frickii et Johannis Molleri, Editio tertia, cui praefationem, notitiamque diariorum litterariorum europae praemisit Joannis Albertus Fabricius, a tanulmányban idézett kiadás: Lubeckae 1732.) pedig átfogó képet adott a kor minden tudományágáról. E két forrást irodalmi, verstani fogalmak értelmezéséhez, valamint régebbi századokban élt híres emberekkel kapcsolatos események, vélemények bemutatásához használta Csokonai Ramierre és Marmontelre a jegyzetekben mindössze egyszer, az elméleti bevezetésben hivatkozik a szerző. Karl Wilhelm Ramler, német költő volt az egyik, aki lefordította és kibővítette Charles Batteux Közép- és Kelet-Közép-Európában igen népszerű, klasszicista szellemű poétikáját (Principes de la littérature, Párizs 1755.)," a német fordítás címe: Einleitung in die schönen Wissenschaften. Nach dem Französischen des H[er]mn. Batteux, mit Zusätzen vermehret von Karl Wilhelm Ramler. Kazinczytól ezt vagy a Schlegel-féle fordítást próbálta megszerezni a költő, de szintén sikertelenül,12 tanulmányában tehát - bár nem jelöli - közvetve, Eschenburgból idézte a Ki- t Vö. Cs/Lev. 247. 8 Hatásáról, korabeli népszerűségéről, megítéléséről 1. CSETRI Lajos: Egység vagy különbözőség? Nyelv- és irodalomszemlélet a magyar irodalmi nyelvújítás korszakában. Bp. 1990., 134. valamint MARGÓCSY István: Verseghy Ferenc esztétikája. KItK 1981. 545-546. , Vö. Cs/Lev. 28., 47., 88., 244., 288. és a hozzájuk fűzött jegyzeteket, valamint SZAJBÉLY Mihály: „Izzadnak a' magyar tollak" Irodalomszemlélet a magyar irodalmi felvilágosodás korában, a 18. század közepétől Csokonai haláláig. Bp. 2001. 142-156. 10 Tudjuk, hogy Kazinczy nem tudta neki elküldeni (vö. Cs/Lev. 247.), azt is, hogy a „Jegyzések és Értekezések" autográf fogalmazványában az 1789-es (stuttgarti), tehát a keresett „új Editió" szerepel (az oldalszám megnevezése nélkül), az AD/I.-ben viszont már az 1783-as kiadás. 11 Vö. CSETRI Lajos: i. m. 132. 12 Vö. Cs/Lev. 244., 247.