Magyar Könyvszemle, 2003 (119. évfolyam, 1-4. szám)
2003 / 2. szám - KÖZLEMÉNYEK - Molnár András: Deák Ferenc ifjúkori olvasmányai
Közlemények elolvasta, és már 1828. március 16-i levelében megírta róla véleményét barátjának. „... alig elégített meg ezen folyóírásunk egy darabja is annyira, mint ezen darab” - dicsérte Deák a kötetet. Horvát Istvánnak az „Egy-két szó az elsőszülött magyar királyfi régi jussairól” című történeti értekezéséről, valamint két, ugyancsak történelmi tárgyú könyvismertetéséről szólva kijelentette, hogy az általa - megfoghatatlan állításai ellenére is - örömmel olvasott szerző „históriai értekezései nem szárazon tanítók, hanem inkább tanítva mulatók”. A palócok néprajzáról szóló munkájáról ismert bencés szerzetes-tanár, Szeder Fábián „A tiszteletet és életnemet jelentő szavakról” című, „rövid, de jó” írásáról az volt Deák véleménye, hogy sok igazság van benne, még ha nem is ért egyet minden állításával. Trattner Károly „Egy függő hídnak felállításáról Buda és Pest között” címet viselő munkája még az e kérdésben laikus Deákot is meggyőzte a híd szükségességéről, Deák csak azt kifogásolta, hogy némely „mester szava”, azaz szakszava erőltetett magyarságú. Kazinczy Ferenc Pályám emlékezete című alkotása viszont nem nyerte el Deák tetszését. „... csak azért nem szeretem - írta Vörösmartynak -, mert élő embernek maga által írott, s nem mindenhol hiú dicsekedés nélkül írott biographiáját sohasem kedveltem”. Vörösmartynak a magyar nyelv eredetéről írott gondolatai különösen tetszettek Deáknak, erről azonban nem szólt bővebben, mert mint kifejtette, szembe dicsérni nem szeret. (Azt azonban hozzátette, hogy ha ellenkező véleményen lenne, nem hallgatná el kritikai észrevételeit.) Deák, hasonlóan, mint a Tudományos Gyűjtemény esetében, az Aurora című zsebkönyvhöz is próbált zalai előfizetőket toborozni. 1825 novemberében még nem jutott hozzá az újabb kötethez, ezért Vörösmartyt kérdezte: „mi szép van Aurorában?”10 Deák 1828. január elsején Stettnert kérte, hogy vegyen neki Pesten a zsebkönyvből, amikor aztán később hozzájutott, dicsérte, hogy „sok, igen sok jó van benn”11. Deák Vörösmartyhoz, 1825. december 29-én írott leveléből tudjuk, hogy addig Pánczél Dániel Bécsben szerkesztett, hetente kétszer megjelenő magyar nyelvű lapját, a Magyar Kurírt járatta. Ekkor azonban, Vörösmarty dicsérete nyomán úgy határozott, hogy a bécsi újságot bátyjának engedi át, ő maga pedig Kulcsár István Pesten kiadott Hazai s Külföldi Tudósítások című, ugyancsak magyar nyelvű lapjára fizet elő. Az erről szóló, Kulcsárhoz címzett levelet azon nyomban mellékelte,12 és később, 1830-ban is ezt az újságot járatta.13 1832-től rendszeres olvasója volt a Széchenyi István gróf által alapított, Jelenkor című, hetente kétszer megjelenő politikai hírlapnak is, melyet Helmeczy Mihály szerkesztett.14 Mint már említettük, Deák öt zalai előfizetőt szerzett Schedel és Stettner közös munkájára, a magyar költészet kétnyelvű kézikönyvére. 1827. október 17-én saját véleményét is megírta róla Stettnernek: „A Handbuch nékem igen tetszik, óhajtva várom második részét. Rendszere helyes, az életírások kielégítők, választott darabjaitok pedig olyanok, hogy hasonló célra talán magam is azokat választanám.” Ez ugyan nem nagy dicséret egy, az irodalomhoz laikus ember szájából - szerénykedett Deák - „soha nem árt azonban az írónak, tudni a be nem avatottak ítéletét is, mert az olvasóközönségnek legnagyobb része ilyenekből áll.” Deák egyedül Csokonai Vitéz Mihály utolsó, halálos betegen írott versét, a „Tüdőgyuladásomról” címűt hiányolta a válogatásból: „ezen darab, különösen pedig első sorai [Fenn lengő Hold! nézd, mint kínlódom,/ Mondd meg nekem, hol 8 VMÖM 17. köt. 204-205. 9 VMÖM 17. köt. 71. 10 VMÖM 17. köt. 105. 11 Taxner-Tóth Ernő: i. m. 82-83. 12 VMÖM 17. köt. 120. 13 Taxner-Tóth Ernő: i. m. 97. 14 VMÖM 18. köt. 30.