Magyar Könyvszemle, 2004 (120. évfolyam, 1-4. szám)

2004 / 2. szám - SZEMLE - Dukkon Ágnes: A magyar térképészet nagyjai. Lipszky János (1766-1826), Mikoviny Sámuel (1700-1750). Szerk.: Plihál Katalin, Reisz T. Csaba, Török Enikő. Bp. 2001.

lődésének a Habsburg Birodalom a 18. század utolsó évtizedeiben megfelelő keretet, körülmé­nyeket biztosított; Barta János koncepciója pe­dig ezt a képet visszafelé, a század első felére is kiterjeszti. Mikoviny életrajza, munkássága, amely a 18. század első felére tehető, kettős kö­tődést mutat: hungarus-tudata a magyar kultú­rához köti, a bécsi Udvari Kamara alkalmazott­jaként pedig a tágabb, európai tudományosság látószögét, eredményeit is hasznosítani tudja. Mindezekről Reisz T. Csaba kutatásai adnak rész­letesebb képet: levéltári források alapján kiegé­szíti a Mikovinyről tudható adatokat. Mérnöki, bányászati munkásságát, a gyakornokok betaní­tására vonatkozó dokumentumokat ismerteti („Mi­koviny Sámuel udvari kamarai mérnök”). A tanulmányok közül még három foglalkozik általános kérdésekkel. Mélykúti Gábor („Föld­mérés és térképészet a 18. században”) a mérnöki munka és az adott kor technikai színvonalának kapcsolatára mutat rá. A geodézia a 18. száza­dig csak lokális, kis terjedelmű mérésekre volt alkalmas. Mikovinynek ezeket a korlátokat kel­lett átlépnie és megteremtenie az országos mé­retű, központi szervezettséget igénylő, alapvető elméleti és gyakorlati feltételeket. Korszerű mű­szerek hiányában mégis képes volt jól áttekint­hető, pontos térképeket készíteni segítői, tanít­ványai közreműködésével. A szerző kiemeli Mikoviny sokoldalúságát: térképészeti vonatko­zásban egyesítette a matematikus, csillagász, geo­déta, topográfus, kartográfus, rézmetsző és mű­­szerszerkesztő tudását. Ám arra a kérdésre, hogy mi adott erőt, szellemi hátteret ehhez a nem mindennapi teljesítményhez, életet felőrlő, hatal­mas munkalendülethez, Vinkovics Márta ta­nulmányában találunk magyarázatot („Mikoviny Sámuel tudományszemlélete”). Az ország észak­keleti részének evangélikus közösségéből szár­mazó Mikoviny jó iskolákban - Eperjesen, Besztercebányán - tanult, szellemére nagy ha­tást gyakorolt a pietizmus és a fiziko-teológiai gondolkodás. Itt ismét egy irodalmi párhuzam­ra hívhatjuk föl a figyelmet: a Newton nevéhez fűződő eszmei áramlat a 18. században az iro­dalom és a filozófia sok képviselőjére, pl. Cso­konai Vitéz Mihályra is hatással volt. Mikoviny Jénában és Halléban folytatott tanulmányokat, ahol a descartes-i tudományfelfogást és a kritikai racionalista szellemi magatartást tanulhatta meg Hermann Frankétól és Franz Buddeustól. Ezen az alapon fogalmazódik meg a matematizálás igénye a térképészetben: a biztos ismeret megtalálásának eszköze a matematikai módszer, ezért Mikoviny semmit nem bízott az érzékelésre és a megfigye­lésre, csak műszeres méréssel dolgozott. Czigány István érdekes szakmai anyaggal gaz­dagítja a 18. századról kialakult ismereteinket. Tanulmánya­­ „Hadmérnökök és haditérképé­szet a Magyar Királyságban a 17. század végén és a 18. század elején” - arról ad képet, hogy a hadászat milyen módon járult hozzá a civil mérnöki tevékenységek fejlődéséhez. A töröktől visszafoglalt területek felmérése, a folyók (Duna, Tisza, Dráva, Száva, Maros) feltérképezése, a békés építőmunka megszervezése nagyobb sze­rephez juttatta a civil kamarai mérnököket, így Mikovinyt is. Az 1717-ben megalapított bécsi hadmérnöki akadémia fontos szerepet játszott a korszerű technikai képzésben. Németh József technikatörténeti áttekintésében („Mérnöki sze­repek és lehetőségek a 18. században”) a közép­kori előzményektől kezdve a 18. századi intéz­ményekig követi nyomon a technikai kultúra fejlődését. Kiemeli, hogy a bányászat számított a matematikai, geometriai, térképészeti ismeretek legfőbb „megrendelőjének” s részletesen ismer­teti a 18. századi iparosodás, elsősorban a bá­nyászat helyzetét. A további öt előadás az univerzális szakem­berként számon tartott Mikovinyt mutatja be. Török Enikő a térképészt („Mikoviny Sámuel me­gye térképei”) méltatja, aki fiatalon Bél Mátyás Prodromusához készített metszeteket (1723), majd Bél ipost­f­njának keretében látott hozzá Magyar­­ország föltérképezéséhez, az első négy kötetben 9 megye 11 térképe készült el. Mikoviny hatása széles körben érvényesült Selmecbányai tanári munkája jóvoltából. Elismertségét jelzi, hogy a berlini Tudós Társaság tagjává választotta, s a nürnbergi Homann-cég is érdeklődött térké­pei iránt, a Pozsony megyéről készült térképét 1757-ben ki is adta. A szerző sok adattal támasztja alá konklúzióját, miszerint Mikoviny

Next