Magyar Könyvszemle, 2007 (123. évfolyam, 1-4. szám)

2007 / 2. szám - SZEMLE - Rozsondai Marianne: "Egy ember, akit még eddig nem ismertünk." A Petőfi Irodalmi Múzeum Jókai-gyűjteményének katalógusa. (II.) Kéziratai, az író képzőművészeti alkotásai, ábrázolások az írótól. Szerk. E. Csorba Csilla. Bp., Petőfi Irodalmi Múzeum, 2004. 219 l., számtalan képpel; - (I.) Könyvtára. Szerk. E. Csorba Csilla. Bp., Petőfi Irodalmi Múzeum, 2006. 187 l., számtalan képpel

szövetsége körülbelül tíz évvel korábban jött létre (versailles-i szerződés, 1756) és egy gaz­dasági jellegű együttműködés azt mindenkép­pen megerősítette volna. A jelentésből kiderül, hogy Franciaország milyen hasznot remélt egy ilyen jellegű együttműködéstől, amelyben a gaz­dasági szempontból még kiaknázatlan Magyar­­országnak komoly szerepet szánt. A gyűjteményben két olyan dokumentum ta­lálható, amely magyar szerző tollából származik, mégis helye van a kötetben, mert vannak francia vonatkozásai. Az egyik az 1785-ben, eredetileg is franciául íródott „Précis”, melynek célja az volt, hogy tájékoztassa a francia kormányt a II. József reformjai előtti magyar alkotmányos rendről - Kecskeméti feltételezi, hogy a fentebb már emlí­tett Ürményi József a szerzője. A másik az „In­vrassemblances” címet viselő, II. József politikáját támadó röpirat, amelyet a fr­ancia udvar számára fordított franciára a bécsi képviselet. A kötetet Napóleon hadmérnökeinek jelentései zárják az 1809-es dunántúli hadjárat idejéből. A közreadott dokumentumok egyik jellemző közös vonása, hogy a szerzők a Habsburg biro­dalmon belül kivétel nélkül kitüntetetten kezelik Magyarországot. Politikai szempontból, a ma­gyar kártyát mindig ki lehetett játszani Ausztriá­val szemben. Gazdasági szempontból pedig az örökös tartományok közül Magyarország volt az, amelyik gyümölcsöző kapcsolatokat ígért, egyrészt, mint a francia termékek felvevőpiaca, másrészt, mint nyersanyagtermelő ország. Kö­zös vonás az is, hogy bár a dokumentumok hang­vétele eltérő, szerzőik kivétel nélkül szimpatizál­nak a magyarokkal a Béccsel való küzdelemben. A francia szemlélők kivétel nélkül az ország páratlan természeti gazdagságáról beszélnek. Ma­gyarország, írják, kiváló adottságokkal rendel­kezik ahhoz, hogy gazdag ország legyen, éghaj­lata kedvező, talaja jó minőségű, számos folyója van, és ásványi kincsekben is gazdag. Megdöb­benve tapasztalják mégis az ország elmaradott­ságát, aminek okát két dologban látják: egyrészt a bécsi gazdaságpolitikában, ami az osztrák ipar védelme érdekében gátat vet a magyar ipar és kereskedelem fejlődésének, másrészt a paraszt­ság nyomorúságos helyzetében. Több francia kommentátor hiányolja a kiépített csatornahá­lózatot és aggodalmát fejezi ki a rendes, járható utak, illetve a biztonságos hidak hiánya miatt. A francia megfigyelők rendre elcsodálkoznak az ország etnikai, vallási és nyelvi sokszínűségén. Amint azt Kecskeméti a kötet bevezetőjében hangsúlyozza, a gyűjtemény nem kíván versenyre kelni a történészek munkáival. Egészen más a célja. A közreadott dokumentumok amellett, hogy képet adnak a korabeli magyarországi vi­szonyokról, illetve arról, hogy milyen jelentő­séget tulajdonított Franciaország hazánknak az európai nagyhatalmak küzdőterén, érdekes han­gulatképet is festenek a korról. A hazánkban rövidebb-hosszabb ideig tartózkodó külföldiek elfogulatlanul, sokszor egy gyermek naiv kíván­csiságával írják le benyomásaikat a látottakról. Beszámolóikból a személyes, anekdotikus ele­mek sem hiányoznak. Ami a dokumentumokat információ-értékükön, a kor atmoszféráját közvetlenül felidéző erejükön túl különlegessé teszi, az írójuk őszintesége. Talán ez a közreadott dokumentumok legnagyobb erénye. M­agyar Krisztina „Egy ember, akit még eddig nem ismer­tünk.” A Petőfi Irodalmi Múzeum Jókai-gyűj­­teményének katalógusa. (II.) Kéziratai, az író képzőművészeti alkotásai, ábrázolások az íróról. Szerk. E. Csorba Csilla. Bp., Petőfi Irodalmi Múzeum, 2004. 219­­., számtalan képpel.­­ (I.) Könyvtára. Szerk. E. CSORBA Csilla. Bp., Petőfi Irodalmi Múzeum, 2006. 187­1., számtalan kép­pel. Két reprezentatív kiállítású kötet született a PIM Jókai-gyűjteményéről, s szándékoznak még egy harmadikat is kiadni. Azt hiszem Jókai az egyetlen, aki minden magyarnak eszébe jut, ha azt kérik tőle, hogy mondjon egy magyar re­gényírót. Azt már jóval kevesebben tudják, hogy hol őrzik hagyatékát. Pedig ez nemcsak a Jókai­­gyűjtemény, hanem a PIM története szempont­jából sem érdektelen.

Next