Magyar Könyvszemle, 2008 (124. évfolyam, 1-4. szám)
2008 / 4. szám - Slíz Mariann: Erzsébet királyné a ponyván - kultusz és politika
Erzsébet királyné a ponyván - kultusz és politika 413 . Az Erzsébet életében született ponyvák A húsz ponyvából mindössze három született a királyné életében. Ezek közül a (feltételezhetően) legkorábbi év nélkül jelent meg.22 Egy állítólag Ferenczy Ida által írt 1866-os levelet közölt, melyet a felolvasónő egy tápiószelei cigányaszszonynak címzett. Ebben a királyné bizalmasa tájékoztatja az asszonyt, hogy fia a német egységért vívott háborúban megsebesült, s a kórházban találkozott a betegeket látogató Erzsébettel. A cigánylegény nem engedte levágatni a kezét, mivel azonban másképp meghalt volna, a királynénak sikerült rávennie, hogy egyezzen bele az operációba. Sőt, a legény kérésére egészen addig vele volt, amíg el nem altatták, s a műtét után visszatért a beteg vigasztalására. Azt is megígérte, hogy átviteti a tiszti kórházba, felgyógyulása után pedig életjáradékot biztosít neki, hiszen karja elvesztése miatt többé nem lesz képes dolgozni.23 A ponyvában megjelölt év a Habsburgok számára vészterhes időszak volt: néhány esztendővel az olasz egység ellen folytatott eredménytelen küzdelme után a dinasztia a poroszokkal vívott háborúban is vereséget szenvedett, s rövid időre még Bécs is veszélyben forgott. Ekkoriban Erzsébet valóban meglátogatott néhány katonakórházat, a főváros elleni fenyegetés miatt azonban hamarosan Budára kellett költöznie, számítva a magyarok „hagyományos lovagiasságára”, akárcsak egy századdal korábban Mária Terézia. 1865-től már tapasztalható volt némi enyhülés és a kiegyezésre irányuló törekvés mindkét részről. A ponyva célja tehát a királyné jóságának hangsúlyozásával nyilvánvalóan az volt, hogy növelje a nép szimpátiáját a császári család iránt. A dinasztiából kétségtelenül Erzsébet volt a magyarok számára a legelfogadhatóbb: házassága amnesztiát hozott sok száműzött és bebörtönzött szabadságharcos számára, s ekkorra már lehetett róla tudni, hogy konfliktusba került a magyarok által gyűlölt Zsófia főhercegnővel és a császári udvarral. Ráadásul évszázadok óta ő volt az első magyar királyné, aki beszélte népe nyelvét, és ismerte történelmét. Ezért a feléje irányuló rokonszenv erősítése segíthetett a magyarok és a császár közötti közeledésben, amelyre nemcsak a passzív ellenállásban kifáradt, a Bach-rendszerben meggyötört, gazdaságilag egyre inkább lemaradó országnak, hanem - különösen a háborúban elszenvedett megalázó vereség után - az udvarnak is nagy szüksége volt. Bár a ponyván nem szerepel évszám, mindezek alapján valószínűsíthető, hogy a kiegyezés körül, valószínűleg 1866-ban, esetleg 1867-ben születhetett. A második ponyva 1874-ből származik.24 Ebben két, műfajilag leginkább epikus költeménynek tekinthető szöveg található: az első Erzsébetről (Erzsébet király 22 L Ferenczy Ida]: Az angyali jóságu Erzsébet Császárné s Királyné Ő Felsége levele egy tápió-szelei czigánynőhez■ „Fehér Rozália világtalan czigánynőnek, (Tápió-Szelén Pest megyében.) Buda, jul. 17." H. n„ Ny. n„ 1866. (PNy 3.563) 23 A történetet Balogh Dénes is feldolgozta. (BALOGH Dénes: Erzsébet királyné élete és halála. Bp., Eisler, é. n. /Magyar Népkönyvtár 16./ 26-27., idézi VÉR: Erzsébet-kultusz, i. k. (11. jegyzet) 196 24 Tatár Péter: Uj aranytrombita. A magyar nép számára. Bp., Bartalits Imre, 1874. (PNy. 251)