Magyar Könyvszemle, 2009 (125. évfolyam, 1-4. szám)
2009 / 4. szám - FIGYELŐ - Bódyné Márkus Rozália: Museum: Spiegel der Nation?
a tipizáló és a kronologikus ábrázolás egyfajta vegyüléke (181.). Az előadásmód tudatos fragmentáltsága, vállalt mozaikszerűsége ellenére határozottabb vonalvezetés helyenként olvasóbarátabbá tette volna a létrejött munkát. A 6. fejezet 6. alfejezete például a következő címet viseli: „‘Ungarn ist ein Sonderfair : Zu den Startbedingungen des Ungarischen Nationalmuseums in Pest”. Sehol nem olvasható azonban egyértelmű utalás arra, kitől származik a következetesen idézetként jelölt, az alfejezet minden második lapján a fejlécben is kiugratott állítás és mit jelentett az eredeti kontextusban. S bár a szerző mind a 6. fejezet bevezetőjében (181.), mind a visszatekintő-összefoglaló 8. fejezetben (345.) említi a Magyar Nemzeti Múzeum „sajátos/különutas fejlődésé”-t (Sonderentwicklung), hiányzik egy jól érthető, és szerkezetileg is kiemelt helyen álló kifejtése annak, miben állt szerinte ez a sajátos fejlődési út. Nem tudjuk meg, hogy pontosan mi a szerző állásfoglalása az idézett állítással kapcsolatban („Ungarn ist ein Sonderfall.”). Nem válik világossá, hogyan helyezi el az intézménynek a hungarus-tudat jegyében létrehozott Bibliotheca Regnicolaristól a magyar nemzeti könyvtárig, illetve a Magyar Nemzeti Múzeumig vezető útját a Habsburg-birodalom múzeumainak tablóján, hogyan látja a magyar gyűjtemény helyét abban az erőtérben, amelyet az államalakulat múzeumainak önmeghatározásai és tényleges működése számára a „tartományi múzeum”, „nemzeti múzeum”, „birodalmi intézmény” és „császári gyűjtemény” (4.2. alfejezet, 150-154.) fogalmai jelöltek ki. Arra gondol-e a sajátos fejlődés kapcsán, amit az általa is hivatkozott munkák, mint a Nemzeti Múzeumról Fodor István szerkesztésében megjelent német nyelvű ismertetés és Berlász Jenő Széchényi Könyvtár története hangsúlyoznak, hogy a Széchényi Könyvtár nem az uralkodócsalád valamely tagjának adományozása nyomán keletkezett, hanem „magánkezdeményezésként” jött létre, hogy „világi magánember részéről” alapított „nyilvános közkönyvtár” volt, ugyanakkor „magában álló, önkormányzatú téka”, amely nem kapcsolódott semmilyen egyházi testülethez vagy tanintézethez, mint az előtte alapított magyarországi könyvtárak? Vagy a gyűjtemény célkitűzésére gondol, hogy az nem „egyetemes gyűjtőkörű” volt, hanem a ‘hungarica’ gyűjtésére összpontosított, és a Miller Ferdinánd által ennek a célkitűzésnek megfelelően kialakított katalogizálási rendszerre, amely az eredeti, tudományszakok szerinti osztályozási rendszert 1803- ban felváltotta (297.)? Vagy a közgyűjteménynek a Habsburg-birodalmon belül korainak számító 4 Kovács, Tibor: Die Geschichte des Nationalmuseums und seiner Sammlungen. In: Das Ungarische Nationalmuseum. Hrsg. von István Fodor: Mitherausgeber Beatrix Cs. Lengyel: Mit Beiträgen von Eszter Aczél et alii. Bp. 1992. Corvina, G.; Berlász Jenő: Az Országos Széchényi Könyvtár története 1802-1867. Bp. 1981. OSzK, 9-10., a német nyelvű összefoglalásban: 505. Utóbbi helyet a szerző idézi is (263.), ugyanakkor relativizálja is az állítás jelentőségét a prágai Nemzeti Múzeummal való összehasonlítás révén: „Ismét [a Széchényi Könyvtár esetében is] egy nemesi gyűjteménnyel van dolgunk, mint kiindulóponttal, de Prágától eltérően itt nem természettudományos irányultságú gyűjtemény, hanem egy tekintélyes könyvtár képezi az alapot[...] („Wieder haben wir eine adelige Sammlung als Ausgangspunkt, im Unterschied zu Prag allerdings statt der naturwissenschaftlichen Ausrichtung eine umfangreiche Bibliothek als Grundkapital[...]” 263.). 3 Somkuti Gabriella: Az Országos Széchényi Könyvtár története 1802-1918. Bp. 2002. OSzK, 20-21.; Monok István: Széchényi Ferenc könyvtáralapítása. In: Aere perennius: az Országos Széchényi Könyvtár és a Magyar Nemzeti Múzeum 200 éve. [Bp.], [2002.] OSzK, 13. 5 Kovács Tibor: Fejezetek két évszázad múzeumtörténetéből. In: A 200 éves Magyar Nemzeti Múzeum gyűjteményei. Szerk.: Pintér János. Bp. 2002. Magyar Nemzeti Múzeum, 9. 6 Berlász i. m. (4. jegyzet) 10. 7 Berlász m. (4. jegyzet) 10. 8 Berlász Jenőre (i. m. (4. jegyzet) 510.) is hivatkozva