Magyar Könyvszemle, 2010 (126. évfolyam, 1-4. szám)
2010 / 2. szám - KÖZLEMÉNYEK - Rózsa Mária: Magyar könyvek Bécsben
Közlemények fű kivitelezésben, rézmetszetekkel, kottákkal. Az 1. kötet a Békaegérhartz (Homérosz „Iliász”-ának paródiáját, az osztrák felvilágosodás nagy költője, Aloys Blumauer /1775-1798/ német közvetítése után) és a Dorottya, vagyis a dámák diadala a fársángon című vígeposzt, a 2. kötet a Lilla-verseket, valamint Ewald Christian von Kleist A tavasz (Der Frühling) című versciklusának Csokonai által készített fordítását tartalmazta. A 3. kötet Lilla-verseket, valamint ódákat foglalt magába, a 4. kötetben a Diétás magyar múzsa és az Alkalmatosságra irt versek találhatók. Szintén Márton adta ki Csokonai Vitéz Mihály nevezetesebb poétai munkáit két kötetben 1816-ban, de ezt már a Pichler nyomdában nyomták. Csokonai bécsi utóéletéhez kapcsolódik, hogy Némethi Nagy János (18-19. sz.) 1818-ban kiadta Haykulnál Értekezés Csokonai V[itéz] Mihály életéről... és Csokonai munkájinak kritikai megítéltetésekről Kölcsey Ferenc által... című könyvét. Az egyetlen műve alapján pusztán nyilvántartott, de különben az irodalomtörténet által nem ismert Nagy János Kölcseynek Domby Márton 1817-ben megjelent Csokonai-kiadása kapcsán Csokonait a Tudományos Gyűjteményben „eredetiség- és érzelemnélküliség”-e miatt elítélő cikkére válaszként íródott könyvében Csokonai védelmére kel. Csokonait a „magyar poezis Hectorának” nevezi, megállapítja, hogy Csokonai „originalis poeta”, és dicséri a költőnek a népnyelvből vett, „provincialis” kifejezéseit. Márton József mellett bátyja, Márton István (1760-1831) filozófus, a pápai református kollégium, illetve főiskola tanára, a magyar nyelvű oktatás úttörője, Pichlemnél 1817-ben jelentette meg a nagy vitát kiváltó Keresztyén morális kis katekhizmus a helvétziai vallástétellel megegyezőleg a magán olvasóknak számokra... című munkáját, majd öccse segítségével kiadta a vitairatait 1818-ban Márton István Proffesszor] tiszt[eletes] úrnak Ker[esztyén] moralis katekhizmus nevű munkájára írtt [!] recenziók az azokra tett feleletekkel egybekötve címmel. Egy másik fontos személy a kortársak köréből Pethe Ferenc (1763-1832) mezőgazda, a Vizsgálódó Magyar Gazda című folyóirat szerkesztője, aki 1814-ben még egyszer próbálkozott Bécsben magyar nyelvű gazdasági szaklap kiadásával, ez a Nemzeti Gazda volt, amelyet Haykul nyomtatott. 1816-tól Pethe hazavitte a lapot Pestre, ahol aztán egészen 1827-ig létezett tovább. Pethe állattenyésztési szakkönyvei a Nemzeti Gazda-Hivatal kiadásában jelentek meg több részletben Haykul nyomtatásában 1814-ben. Ezek: A pallérozott mezei gazdaság, Szarvasmarhatenyésztés, Juhtenyésztés, Házi majorság vagy disznó-, s aprómarhatenyésztés, Méh-tenyésztés. 1815-ben látott napvilágot az ő fordításában és jegyzeteivel Davy Humphrey A földmívelési kimia gyökere című munkája. 1815-ben jelentette meg tankönyvét Természethistória és mesterségtudomány a' tanítók' és tanulók’ szükségekre... Mindezek a szakkönyvek szerves részét képezték a reformkor egyebek mellett a magyar mezőgazdaság modernizálását célzó törekvéseinek. Pethétől ezeken kívül megjelent még Haykulnál 1812-ben a Mathesis című szakkönyv. Pethe korábban egy ideig a keszthelyi Georgiconban tanított matematikát, mezőgazdaság ismereteket és gazdaságtant. Gróf galántai Fekete János (1810-1892) kataszteri számtiszt, gazdatiszt, aki 1848 előtt többek között Bécsben nevelősködött, itt adta ki Anton Strauß özvegye nyomdájában Gyorsszámító. A ’ szóvali számítás tanításának módja, gyermeki értelemhez alkalmazott egyszerű példákban és szabályok szerint (1843), valamint Képes számkönyv című, angolból fordított számtankönyvét gyermekek számára (2. kiadás 1845). Tőle származik a Törtek (1845) és a Szegény gyermekek könyve, ez utóbbi a Strauß és Sommer nyomda 1847-es terméke. A Mechitaristák nyomtatták 1847-ben Német nyelvész címmel gyermekek számára írt nyelvtankönyvét. Itt jegyezzük meg, hogy a Bécsben nyomtatott könyveken a nyomda neve mindig magyarra fordítva szerepel, így például: Pichler Antal betűivel, Nyomtattatott a Mechitaristáknál, vagy a Mechitarista atyák betűivel (Buchdruckerei der Mechitaristen-Congregation), a cs. k. Álladalmi nyomda betűivel, Udvari és Álladalmi 6 Mikó Pálné: i. m. (2. jegyzet) 146-147.