Magyar Könyvszemle, 2019 (135. évfolyam, 1-4. szám)
2019 / 4. szám - Sallai Agnes - Szabó Adóm: A Teleki család és az Akadémiai Könyvtár Teleki-állományának magyar vonatkozású földtudományi könyvei
A Teleki család és az Akadémiai Könyvtár Teleki-állományának magyar vonatkozású... 443 ki, amelyek mindegyikén vegyelemzést végzett a szerző, és gyógyászati felhasználásukra vonatkozóan is tesz megállapításokat. A szerző később az állatorvosi pálya felé orientálódott, és a Habsburg Birodalom első hivatalos állatorvosa lett; mindazonáltal első műve is érdeklődést váltott ki, ezért 1780-ban átdolgozva újra kiadták a Hydrographiát, ezúttal már annak címében is a fürdőkre és ásványtartalmú gyógyvizekre helyezve a hangsúlyt.72 Részben a fenti, birodalomszerte elvégzett gyógyvízvizsgálatok eredményeként születhetett meg 1773-ban Heinrich Crantz bécsi professzor összefoglaló munkája, az Analyses thermarum Herculanarum Daciae Trajani celebriorumque Hungáriáé, amely sorra veszi Magyarország és Erdély ismert fürdőhelyeit. A könyvet négy évvel később egy német nyelvű, az egész monarchiára kiterjedő gyógyvíz-monográfia követte (Gesundbrunnen der österreichischen Monarchie). A szerző a Van Swieten által vezetett bécsi orvosi iskola tanáraként és a Mária Terézia által végrehajtatott közegészségügyi intézkedések egyik megalkotójaként nem csupán az udvar gazdasági haszonszerzését kívánta előmozdítani az ásványvizek számbavételekor, hanem elsősorban gyógyhasznuk miatt vizsgálta őket. Ennek kapcsán nemcsak a már rendelkezésre álló, kiterjedt kutatómunkával összegyűjtött adatokat foglalta egybe, hanem, mivel maga is példamutatóan szorgalmas gyógyvízvizsgáló kémikus volt, személyesen vetett alá elemzésnek minden gyógyvizet. A birodalom területén a savanyúvizek, ásványvizek, kén-, réz-, vastartalmú vizek, források, a kutak, tavak stb. számbavételekor először a vizek fizikai és kémiai tulajdonságairól szól, majd orvosi hasznukat ismerteti, végül pedig - az eredeti célnak megfelelve - tájékoztatást ad a szállíthatóságról, a nem helybeli alkalmazhatóságáról. Az összesen 656 forrást felsorakoztató munkát Crantz orvosoknak, patikusoknak és a gyógyulni kívánóknak egyaránt figyelmébe ajánlotta, teljes joggal.73 Tulajdonképpen Crantz eredményeinek magyar nyelvű összefoglalója La Langue János 1783-ban Nagykárolyban kiadott, a magyarországi gyógyvizekről és ezek hasznáról szóló műve. A Varasd vármegyei főorvosnak, aki Van Swieten tanítványaként szintén a már említett bécsi orvosi iskolához és az uralkodót körülvevő tanácsadói testülethez tartozott, fő célja az volt, hogy a ,,köznép” számára is érthető, népszerűsítő orvosi kiadványokat bocsásson közre, így a falusi orvoslásról és a szülészetről írt munkák után jelent meg latin, s azonnal magyar nyelven is ,,a’ Magyarországi orvosvizekről” szóló összefoglaló ismertetése. Ez a munka azonban nem pusztán a Crantz-féle vízelemzések összefoglalójának szolgai másolata vagy egyszerű tartalmi kivonata, fordítása, mivel a szerzői szándékoknak köszönhetően általános és igen részletes tájékoztatás olvasható a javasolt fürdőzési módokról, a higiéniai követelményekről, a fürdőket felügyelő fürdősök és borbélyok feladatairól, az ivókúrák szabályairól stb. A munka ugyan nem szó 72 Adámi életéről és pályafutásáról ld. Karasszon Dénes, Kurdi József, Adámi Pál (1739- 1814) és a limiatria története . Orvostörténeti Közlemények, 73-74(1974), 53-72. 73 Szökefalvi-Nagy 1959, i. m. 607. Kincses Katalin: A soproni fürdők a kora újkorban , Aetas, 12(1997), 1, 17-48, ott 37-38.