Magyar Könyvszemle, 2019 (135. évfolyam, 1-4. szám)
2019 / 4. szám - Sallai Agnes - Szabó Adóm: A Teleki család és az Akadémiai Könyvtár Teleki-állományának magyar vonatkozású földtudományi könyvei
A Teleki család és az Akadémiai Könyvtár Teleki-állományának magyar vonatkozású... 423 de a viharos politikai események miatt a szándékát nem sikerült megvalósítania. A földtudományok területén sok leszármazottja ért el kiemelkedő, nemzetközileg elismert eredményeket mint tudós vagy felfedező, az utazási irodalommal pedig szinte mindnyájan kapcsolatba kerültek. „Mi az utazás? Törekvés idegen tájak meglátogatására és megismerésére; elhatározás minden jó összegyűjtésére, ami akár a haza vagy a közelvalók, akár önmagunk számára valamiképpen előmenetelre és dicsőségre lehet.”, így kezdődik a Magyar Utazók Lexikona, majd magát az „utazó” szót is meghatározza. Ezután a fogalom koronkénti változására, finomítására, kiegészítésére hívja fel a figyelmet. A régebbi korokban a távoli vidékekre, országokba, tájakra való eljutás már önmagában azt jelentette, hogy az illető utazó. A 16-18. századi polihisztorok, ha utaztak és ennek fellelhető valamilyen írásos dokumentuma, a földrajzi táj bemutatása mellett - érdeklődési körüknek megfelelően - leírták a terület növény- és állatvilágát, ásványait, és ha találtak ilyet, ősmaradványait; a 18. századtól pedig már térképeket is közöltek. Ebben az értelemben a Teleki család csaknem minden tagja utazónak minősül. Tanulmányaik bevett részét képezte ugyanis a külföldi egyetemeken végzett peregrináció, elsősorban Németország, Hollandia, Svájc egyetemeit látogatták, de úticéljuk között szerepelt Franciaország, Anglia és Itália is. Elterjedt szokás volt a korban, hogy utazásaikról a diákok naplót írtak, feljegyzéseket készítettek; voltak, akik levelekben számoltak be élményeikről, ezzel megteremtve egy sajátos irodalmi műfajt. Ezek az írások nyomtatott formában vagy szerzőjük életében megjelentek, vagy a későbbi századok során pl. családi levéltárakból előkerülve váltak elérhetővé a kutatók, az érdeklődők számára. A naplók nagyon sok értékes információt tartalmaznak írójukról, magáról a megtett útról, az egyetemi életről, a tudományok akkori helyzetéről, a professzorokról, az európai városokról, de a Telekieknél olvashatunk a színházi életről, hangversenyekről is. A naplóíró Telekiek közül Sámuel és József naplója a legjobban feldolgozott. Minkettőjük életéről, a tanulmányút, illetve az egyetemi tanulmányok hatásáról F. Csanak Dóra és Deé Nagy Anikó munkáiban olvashatunk. A „koronaőr” megkülönböztető elnevezéssel is illetett idősebb Teleki József (1738-1796), az Akadémiai Könyvtárat alapító József nagyapja, peregrinációja idején két unokatestvére, a szintén könyvtáralapító Sámuel és a később műsor Teleki Mihályról és a hazai tudomány előmozdításában játszott szerepéről ld. Tolnai Gábor: Erdélyi politikus Teleki Mihály , Nyugat, 33(1940), 9, 415-420; Herepei János, Adatok Teleki Mihály és udvara életéhez (Töredék) . Herepei János, Adattár XVII. századi szellemi mozgalmaink történetéhez III, Bp., Kossuth Nyomda, 1971, 13-31; Szilágyi Aladár, Gróf Teleki Mihály, Erdély kancellárja 1-2. http://archiv.biharmegye.ro/node/5199 és http://archiv.biharmegye.ro/node/5252 (Letöltve: 2019. 05. 16.) s Frölich Dávidtól ford. Kulcsár Péter (Magyar Utazók Lexikona belső borító). 6 Magyar Utazók Lexikona, szerk. Balázs Dénes, Bp., Panoráma, 1993, 109-110. 7 Csanak Dóra, Két korszak határán, Bp., Akadémiai, 1983, 74-75. 8 Deé Nagy Anikó, A könyvtáralapító Teleki Sámuel, Kolozsvár, Erdélyi Múzeum-Egyesület, 1997.