Magyar Közigazgatás, 1886 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1886-04-08 / 14. szám
IV. évfolyam. 14. szám. Megjelenik minden csütörtökön. Budapest 1886. április 8. MAGYAR KÖZIGAZGATÁS Szerkesztőség: Sebestyéni-tér ,hová a lap szellemi részét illető közlemények czimzendők. KÖZIGAZGATÁSI HETILAP Kiadóhivatal: Sebestyén-tér 6., hová a lap anyagi részét illető küldemények czimzendők. Előfizetési ára: Negyedévre 1 frt 50 ft, félévre 3 frt, egész évre 6 frt. Hirdetések árszabály szerint. Kéziratok vissza nem adatnak. Előfizetési felhívás! A «Magyar Közigazgatás» a f. évi ápril elejétől jelentkező előfizetők által is az év elejétől megrendelhető. Előfizetési ára: Egész évre...................6 frt. Fél évre.........................3 frt. Az előfizetések küldését postautalványnyal kérjük küldeni. (Czim: «Magyar Közigazgatás» kiadóhivatalának Budapest IV. ker. Sebestyén tér 6. sz.) A szerkesztőség: Budapest, ápril 7-én. (…) A képviselőház alig hogy a municipális törvény felett, több mint egy hónapon át kevés megszakítással tartott, s nem egyszer igen fárasztó vitáit befejezte, nyomban hozzákezdett a községi törvényjavaslat tárgyalásához, s remélhető, hogy úgy ezen, mint a fegyelmi törvényjavaslat a képviselőházban még a húsvéti szünidő előtt le fog tárgyaltatni, melynek munkakedve és munkabírása ellen ezúttal csakis az elfogultság emelhetne kifogást. Ami magát a községi törvényjavaslatot azon szerkezetében illeti, amelyben azt a képviselőház közigazgatási bizottsága a képviselőház elé terjesztette, s mely most a törvényhozás tárgyalásának alapját képezi, tagadhatatlan, hogy azon már maga a közigazgatási bizottság lényeges módosításokat tett, melyek, ha még a képviselőház részletes tárgyalása rendén egy és más kivonatos részben pótoltatni fognak, egy oly törvény fogja szabályozni községi közigazgatásunkat, amely az eddig tapasztalt hiányokat a lehetőség szerint orvosolandja, s megadja a módot és eszközöket arra, hogy községi közigazgatásunk számos nyűgtől megszabadulva, egészséges irányban fejlődhessék, s képessé tétessék mindazon nagyfontosságú feladatoknak, melyek az önkormányzati és állami érdekek szempontjából hatáskörébe utaltattak, a megoldására. Mert lehetetlen a tárgyilagos bírálónak tagadásba venni, hogy a községi közigazgatás csak akkor tekinthető helyes alapokra helyezettnek, s akkor fog az céljainak minden irányban kielégítő módon megfelelni, ha az nemcsak a helyi önkormányzat minden méltányos igényének megfelel, hanem az állami összérdekeket is lehetőség szerint kielégíti. Márpedig mindazon kellékek, melyek a községi közigazgatást ezen kettős czélnak elérésére, és pedig oly módon teszik képessé, hogy egyik vagy másik czél érdekei egymásnak alá ne rendeltessenek, hanem azok egyenlő gondozás mellett párhuzamos kielégítést nyerjenek, a javaslatban kétségtelenül benn foglaltatnak. Teljes önkormányzati szabadság, a törvényhatósági bizottságnak, épen a községek önkormányzatának érdeke által elengedhetlenül megkövetelt felügyeleti és ellenőrzési joga fentartásával, s mindenütt ott, ahol azt a községnek, mint erkölcsi testületnek s a község lakosainak érdekei megkövetelik, indokolt szigorításával, az állami közigazgatás közvetítésében pedig, az érdekelt állam azon felügyeleti és ellenőrzési jogának szabatos megállapítása, amelynek sikeres, pontos és lelkiismeretes érvényesítésétől jól rendezett jogállamban az állampolgároknak és magának az azok összeségét képező államnak jóléte, egészséges irányban való fejlődése s biztonsága függ, a fő alapok, melyekre a javaslat fektetve van. A részletekből ezúttal, a folyamatban levő törvényhozási tárgyalások indokából csak némelyeket, éspedig a felfogásunk szerint legfontosabbakat kívánjuk kapcsolatosan kiemelni. Ilyeneknek tartjuk többi közt: A rendezett tanácsú városok kapitányainak a választási eljárás alól a közigazgatási bizottság által javasolt kivételét, mert a helyi rendészetnek, melynek feladata túlnyomó részében a kötelességek teljesítésére irányuló közhatalom érvényesítésében áll, hatályos gyakorolhatása elengedhetlenül szükségessé teszi azt, hogy a rendőrkapitányi állás a választóközönségtől függetlenné tétessék, azonkívül a helyi rendőrségnek praeventív rendelkezési és nyomozási hivatása úgy a helyi, de főleg az állami érdekek szempontjából is szükségessé teszi, hogy ezen állások az állandóság jellegével ruháztassanak fel. Határozott eredményt látunk abban is, hogy a községi törvényjavaslatnak ama hiánya, melyet a lapunkban megjelent ismertető és bíráló czikkekben több alkalommal szóba hoztunk, fejtegettünk, nevezetesen, hogy a községek, a helyi rendészet gyakorlásának jogával felruháztatni nem szándékoltattak, ha nem is már ezúttal magában a községi törvényben, de remélhetőleg hova előbb külön törvényjavaslat útján, melynek beterjesztésére a kormány a ház által, a közigazgatási bizottság javaslatához képest felhivatni fog, pótolva lesz. De hogy ez hova előbb megtörténjék, azt igen számos fontos érdek megköveteli, mert, mint azt már elmondottuk, (lásd M. K. 1886. 5. szám 2. czikkében) a nélkül, hogy a községek a helyi rendészet gyakorolhatásának törvényes jogával felruháztassanak, sem az önkormányzati teendőknek, sem az állam által a községekre átruházott functióknak, a kívánt pontossággal és szabatossággal teljesítése nem eszközölhető és nem követelhető. Habár már maga a javaslat is lényegesebb pótlásokat tartalmazott a községi illetőségre vonatkozó rendelkezések tekintetében, összhangzatba hozatván a jelen törvény rendelkezései, az időközben alkotott honosítási törvénynyel, de ezen rendelkezések nagy fontosságára a közigazgatási bizottság is a megkövetelhető súlyt fektette, s azok még szabatosabban körülrattak, és habár tekintettel a szabad költözködés és szabad településből a községekre háramló nagy terhekre, az idegenek ellenőrzési szempontjából a bizottság még több korlátozást is hozott javaslatba.