Magyar Közigazgatás, 1886 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1886-04-08 / 14. szám

IV. évfolyam. 14. szám. Megjelenik minden csütörtökön. Budapest 1886. április 8. MAGYAR KÖZIGAZGATÁS Szerkesztőség: Sebestyéni-tér ,hová a lap szellem­i részét illető közlemények czimzendők. KÖZIGAZGATÁSI HETILAP Kiadóhivatal: Sebestyén-tér 6., hová a lap anyagi részét illető küldemények czimzendők. Előfizetési ára: Negyedévre 1 frt 50 ft, félévre 3 frt, egész évre 6 frt. Hirdetések árszabály szerint. Kéziratok vissza nem adatnak. Előfizetési felhívás! A «Magyar Közigazgatás» a f. évi ápril elejétől jelentkező előfizetők által is az év elejétől megrendelhető. Előfizetési ára: Egész évre...................6 frt. Fél évre.........................3 frt. Az előfizetések küldését postautalványnyal kérjük küldeni. (Czim: «Magyar Közigazgatás» kiadóhivatalának Budapest IV. ker. Sebestyén­ tér 6. sz.) A szerkesztőség: Budapest, ápril 7-én. (…) A képviselőház alig hogy a municipális törvény felett, több mint egy hónapon át kevés megszakítással tartott, s nem egyszer igen fárasztó vitáit befejezte, nyom­ban hozzá­kezdett a községi törvényjavaslat tárgyalásá­hoz, s remélhető, hogy úgy ezen, mint a fegyelmi tör­vényjavaslat a képviselőházban még a húsvéti szünidő előtt le fog tárgyaltatni, melynek munkakedve és munka­bírása ellen ezúttal csakis az elfogultság emelhetne kifogást. A­mi magát a községi törvényjavaslatot azon szer­kezetében illeti, a­melyben azt a képviselőház közigaz­gatási bizottsága a képviselőház elé terjesztette, s mely most a törvényhozás tárgyalásának alapját képezi, tagad­hatatlan, hogy azon már maga a közigazgatási bizottság lényeges módosításokat tett, melyek, ha még a kép­viselőház részletes tárgyalása rendén egy és más ki­vonatos részben pótoltatni fognak, egy oly törvény fogja szabályozni községi közigazgatásunkat, a­mely az eddig tapasztalt hiányokat a lehetőség szerint orvoso­­landja, s megadja a módot és eszközöket arra, hogy községi közigazgatásunk számos nyűgtől megszabadulva, egészséges irányban fejlődhessék, s képessé tétessék mindazon nagyfontosságú feladatoknak, melyek az önkor­mányzati és állami érdekek szempontjából hatáskörébe utaltattak, a megoldására. Mert lehetetlen a tárgyilagos bírálónak tagadásba venni, hogy a községi közigazgatás csak akkor tekinthető helyes alapokra helyezettnek, s akkor fog az c­éljainak minden irányban kielégítő módon megfelelni, ha az nemcsak a helyi önkormányzat minden méltányos igényének meg­felel, hanem az állami összérdekeket is lehetőség szerint kielégíti. Már­pedig mindazon kellékek, melyek a köz­ségi közigazgatást ezen kettős czélnak elérésére, és pedig oly módon teszik képessé, hogy egyik vagy másik czél érdekei egymásnak alá ne rendeltessenek, hanem azok egyenlő gondozás mellett párhuzamos kielégítést nyerje­nek, a javaslatban kétségtelenül benn foglaltatnak. Tel­jes önkormányzati szabadság, a törvényhatósági bizott­ságnak, épen a községek önkormányzatának érdeke által elengedhetlenül megkövetelt felügyeleti és ellenőrzési joga fentartásával, s mindenütt ott, a­hol azt a községnek, mint erkölcsi testületnek s a község lakosainak érdekei megkövetelik, indokolt szigorításával, az állami közigaz­gatás közvetítésében pedig, az érdekelt állam azon fel­ügyeleti és ellenőrzési jogának szabatos megállapítása, a­melynek sikeres, pontos és lelkiismeretes érvényesítésétől jól rendezett jogállamban az állampolgároknak és magá­nak az azok összeségét képező államnak jóléte, egészséges irányban való fejlődése s biztonsága függ, a fő alapok, melyekre a javaslat fektetve van. A részletekből ezúttal, a folyamatban levő törvény­hozási tárgyalások indokából csak némelyeket, és­pedig a felfogásunk szerint legfontosabbakat kívánjuk kapcso­latosan kiemelni. Ilyeneknek tartjuk többi közt: A rendezett tanácsú városok kapitányainak a válasz­tási eljárás alól a közigazgatási bizottság által javasolt kivételét, mert a helyi rendészetnek, melynek feladata túlnyomó részében a kötelességek teljesítésére irányuló közhatalom érvényesítésében áll, hatályos gyakorolha­­tása elengedhetlenül szükségessé teszi azt, hogy a rend­őrkapitányi állás a választó­közönségtől függetlenné té­tessék, azonkívül a helyi rendőrségnek praeventív ren­delkezési és nyomozási hivatása úgy a helyi, de főleg az állami érdekek szempontjából is szükségessé teszi, hogy ezen állások az állandóság jellegével ruháztassa­­nak fel. Határozott eredményt látunk abban is, hogy a köz­ségi törvényjavaslatnak ama hiánya, melyet a lapunkban megjelent ismertető és bíráló czikkekben több alkalom­mal szóba hoztunk, fejtegettünk, nevezetesen, hogy a községek, a helyi rendészet gyakorlásának jogával felru­­háztatni nem szándékoltattak, ha nem is már ezúttal magában a községi törvényben, de remélhetőleg hova előbb külön törvényjavaslat útján, melynek beterjeszté­sére a kormány a ház által, a közigazgatási bizottság javaslatához képest felhivatni fog, pótolva lesz. De hogy ez hova előbb megtörténjék, azt igen számos fontos ér­dek megköveteli, mert, mint azt már elmondottuk, (lásd M. K. 1886. 5. szám 2. czikkében) a nélkül, hogy a községek a helyi rendészet gyakorolhatásának törvényes jogával felruháztassanak, sem az önkormányzati teendők­nek, sem az állam által a községekre átruházott func­­tióknak, a kívánt pontossággal és szabatossággal teljesí­tése nem eszközölhető és nem követelhető. Habár már maga a javaslat is lényegesebb pótláso­kat tartalmazott a községi illetőségre vonatkozó rendel­kezések tekintetében, összhangzatba hozatván a jelen törvény rendelkezései, az időközben alkotott honosítási törvénynyel, de ezen rendelkezések nagy fontosságára a közigazgatási bizottság is a megkövetelhető súlyt fektette, s azok még szabatosabban körül­­rattak, és habár tekintettel a szabad költözködés és szabad településből a községekre háramló nagy terhekre, az idegenek ellenőrzési szempont­jából a bizottság még több korlátozást is hozott javaslatba.

Next