Magyar Közlöny - Hivatalos lap,1946. január-május (1-107. szám)

1946-01-01 / 1. szám

4 12. azok a lakások, melyek a szegények, az ínségesek vagy a hajléktalanok elhelyezése céljából az állam, törvényhatóság, község (város), avagy intézmény- egyesület vagy magánszemély által létesített épületekben van­nak, ha azokat hatóság kezeli, vagy ha azokat hatóság által megállapított vagy jóváhagyott szabályok szerint kezelik ; 13. a 11. és 12. pont alá nem esd azok a lakások, amelyek a túlnyomórészben közada­kozásból vagy közsegélyből élő személyek el­helyezésére szolgálnak, ideértve a menházakat, az árvaházakat és a szere­tet­házakat; 14. azokban az épületekben (épületrészek­ben) lévő helyiségek, amelyeket a fürdővállala­tok a fürdőüzem céljára használnak (fürdő­házak, kabinok, gépházak, műhelyek, raktá­rak) ; 15. a gazdasági épületek — ideértve a gazda­sági cselédek (szegődményesek) és gazdasági idénymunkások lakásául szolgáló épületeket is —, valamint a bányák, a kohainűvek, a köz­raktárak- a gyárak és más ipartelepek területén az üzem céljaira szolgáló épületek és épület­részek, kivéve az irodákat; 16. a posta, vasút és egyéb hatósági jellegű közlekedési vállalatok üzleti épületeiben lévő helyiségek, kivéve a lakott, valamint a bolt vagy nyilvános étterem céljaira használt épü­letekben (épületrészekben) lévő helyiségeket; 17. a háborús események következtében lak­hatatlanná vált szobák (helyiségek) mind­addig, amíg azok helyrezTÍHáza meg nem tör­ténik ; 18. az üresen álló lakások (helyiségek) mind­addig, amíg azokat használatba nem veszik. (2) Mentes a lakás bérlete a lakásadó alól, ha a bérlő a 10.300/1945 M. E. számú rendelet (Magyar Közlöny 1045 évi 167. szám) 9—12. e-m­ban szabályozott helyreállítási pótlékot fizet és ennek összege meghaladja a jelen rendelet szerint fizetendő­ lakásadó összegét (7. §1. Amennyiben a lakásadó összege a helyreállítási pótlék összegénél nagyobb, a bérlő lakásadó fejében a két összeg közötti különbözetét köteles fizetni. 3. §­ A lakása­dó alanya bérbe nem adott lakások­nál (helyiségeknél) * tulajdonos (haszon­élvező) vagy házh haszonbérlő, illetőleg az, aki a lakást természetbeni (szolgálati) lakásként használta, bérbeadott lakásoknál (helyiségek­nél) pedig a bérlös (házhaszonbérlő). 4. 9- (1) A lakásadó nem fizetése a bér nemfizeté­sének jogkövetkezményeivel jár ; ehhez képest a tulajdonost (haszonélvezőt), illetőleg káz­­haszonbérlőt a bérlővel szemben ugyanolyan felmondási jog illeti meg, mint amilyent a bér­­fizetés elmulasztása esetében a fennálló jog­szabályok megállapítanak. (2) Ha a bérlő a lakásadót a fizetésére meg­állapított határidőig (12. 5 (1) bekezdés) nem fizeti meg, tőle a hátralékot közadók módjára kell behajtani. Ha a lakásadót a bérlőtől me­­hajtani nem lehet, azt a tulajdonos (haszon­­élvező), iletőleg a házhaszonbérlő köteles meg­fizetni ; ha nem fizeti meg, azt tőle kell köz­adók módjára behajtani. A tulajdonos (haszon­­élvező, kázhaszonbérlő) azonban mentesül a lakásadó megfizetése alól, ha a bérlővel szem­ben az (1) bekezdésben meghatározott fel­mondási jogával élt, s azt az illető hónapban esedékes lakásadó fizetésére megállapított határidő 12. § (2) bekezdése alatt bejelentette. Ha a házhaszonbérlő felmondási jogával nem élt és a bérlő adótartozását meg nem­ fizeti, a tulajdonost (haszonélvezőt) vele szemben a házhaszonbérlet tekintetében ugyanolyan fel­mondási jog illeti meg, mint amilyent a bér­fizetés elmulasztása esetében a fennálló jog­szabályok megállapítanak. Ha a tulajdonos (haszonnélvező) a felmondás jogával nem élt és a tartozást a kázhaszonbérlőtől behajtani nem lehet, azt tujdonos (haszonélvező) köte­les megfizetni, illetőleg azt tőle kell közadók módjára behajtani. (3) Az előbbi bekezdést alkalmazni kell a kázhaszonbérlő által használt lakás (helyiség) után járó lakásadó tekintetében is. (4) A bérlőtársakat a lakásadó egyetemlege­sen terheli. Ezt a jogszabályt nem lehet alkal­mazni, ha a bérlőtársat a bérlemény egy részé­nek hatósági igénybevétele útján jelölték ki. 3­9- A lakásadó kivetéséhez való jog elévül, ha azt az adókiszámítási jegyzék beadásának, az adókötelezettség beállásának, illetőleg eltitko­lás esetében az eltitkolt adótárgy felfedezésé­nek napját követő ötödik naptári év végéig nem vetették ki. «• 9. (1) A lakásadót az 1. §-ban meghatározott­­ lakások és helyiségek után az 1945. évi házadó­­­ kivetés során számításba vett nyers házbér, ille­tőleg haszonérték alapulvételével kell általában megállapítani.^. lf-per (2) Azoknak a lakásoknak és helyiségeknek nyers bérét, amelyek az 1939. évi szeptember hó 1. napját követő időben szabad bér-megálla­pítás mellett adattak bérbe, a lakásadó kiszá­mítása szempontjából az említett időpontot megelőző időben bérbeadott hasonló lakásokért és helyiségekért fizetett bérekkel történt össze­hasonlítás útján kell becsléssel megállapítani. (3) A természetbeni (szolgálati) lakásként használt lakások, valamint a tulajdonos (ha­szonélvező) által használt, a házadó alól állan­dóan mentes ipari műhelyek és irodák (2. § (1) bekezdés 15. pont) haszonértékét a saját használatban lévő hasonló lakások haszonérté­kével, illetőleg a bérbeadott ipari műhelyek és egyéb helyiségek bérével történt összehasonlí­tás útján kell becsléssel megállapítani. (4) A lakásadó szempontjából az annak alapjául szolgáló házbért, illetőleg haszonérté­két — az 1946. évi január hó 1. napjával egy pengőt egy adópengővel egyenlőnek véve — adópengőben meghatározottnak kell tekinteni. §- t (1) A lakás céljába szolgáló helyiségek után járó lakásadó a meghat­ászott (6. §, nyersház­­bér, i­letőleg haszonbérlé,és 200 szorosa, ha a haszonérték, illetőleg a bérlő által fizetendő nyersházbér nem haladja meg a havi 80 pengőt; 300-­szorosa a haszonérték, illetőleg a bérlő által fizetendő nyersházbér ama része után, am­ely havonként a 80 pengőt meghaladja, de 120 pengőnél nem több; 400-szorosa a haszonérték, illetőleg a bérlő által fizetendő nyersházbér ama része után, amely havonként a 120 pengőt meghaladja, de 180 pengőnél nem több; 500-szorosa a haszonérték, illetőleg a bérlő által fizetendő nyersházbér ama része után, amely havonként a 180 pengőt meghaladja. (2) Ha az egyszobából állói lakásba­­ kettőnél több személy lakik, az előző bekezdés szerint járó lakásadót a harmadik és minden további személy után 20- 20%-kal kell csökkenteni. Ugyanezt az eljárást kell alkalmazni a két szo­bából álló lakásnál is, ha abban négynél több személy lakik, az ötödik és minden további személy után. (3) Ha a lakásban szobánkint két személynél kevesebb lakik, az (1) bekezdés szerint járó lakásadót annyiszor kell 20%-kal felemelni, mint amennyivel a lakásban lakók száma a szo­bák számának kétszeres szorzatánál kevesebb. (4) Ha a lakásadó fizetésére kötelezettnek nyugdíján (nyugbérén), kegydíján, tartásdíján vagy járadékszerű­ jövedelmén kívül más jöve­delme nincs, s ez a jövedelem havonta a XV. fizetési osztályba sorozott állami alkalmazottak mindenkori havi járandóságát nem haladja meg, feltéve, hogy lakása kétszobásnál nem nagyobb, lakásadóját a nyersházbér, illetőleg haszonérték 50-szeresében kell megállapítani. (5) A (3) bekezdés szerint járó pótlékolást mellőzni kell az után a szoba után, amelyre a fizetésre kötelezettnek a fennálló jogszabályok szerint őt, a lak­ásban lakó személyek számára tekintettel, megillető lakásszükségletén felül van igénye. (6) A jelen szakasz alkalmazásában az ud­varra, vagy közterületre közvetlen szellőzéssel bíró előtér (ball) lakószobának számít. 8. §. (1) A lakás fogalma alá nem eső helyiség (üzlet, iroda, rendelő, műterem, műhely, raktár stb.) után járó lakásadó a meghatározott (6. §) nyersbér, illetőleg haszonérték 500-szorosa, ha a haszonérték, illetőleg a bérlő által fizetendő nyersházbér nem haladja meg a havi 100 pengőt; 1.000-szerese, ha a haszonérték, illetőleg a bérlő által fizetendő nyersházbér ama része után, amely havonként a 100 pengőt meg­haladja. (2) Városokban a fényűzési célokat szolgáló üzlethelyiségek után az (1) bekezdés szerint járó lakásadót 50% -kal felemelt összegben kell fizetni. Azt, hogy ebből a szempontból mely üzlethelyiséget kell fényűzőnek tekinteni, a pénzügyminiszter állapítja meg. » 8- (1) Bérlőtársak, továbbá a lakás vagy más helyiség megosztása esetéb­en — tekintet nélkül arra, hogy a bérlet, illetőleg a megosztás ható­sági intézkedésen, vagy szerződésen alapul — a lakásadó megállapításánál a lakást (helyisé­get) annyi lakásnak (helyiségnek) kell tekin­teni, amennyi a bérlőtársak szám­a. Illetőleg ahány részre a lakást (helyiséget) megosztot­ták. Ezt a rendelkezést nem lehet alkalmazni, ha a bérlőtársak házastársak. (2) A lakás vagy más helyiség albérleti ki­adása esetéb­en az albérlő köteles az albérletbe adott bérleményrészre eső lakásadót az annak­­­fizetésére megállapított határidő (12. § (1) be­­kezdése alatt a bérlőnek megfizetni. Az albér­lőre eső lakásadó fizetésének elmulasztása az albér nem fizetésének jogkövetkezményeivel jár. iS) Ha az iparos vagy kereskedő utcára (útra stb.) nyíló olyan helyiségben lakik, amely­ben ipari vagy kereskedelmi tevékenységet foly­tat, a helyiség után a 8. §-ban megállapított lakásadót kell fizetni. 10. Községekben fő­városokban — Budapest székesfőváros kivételével — kizárólag mező­­gazdasággal foglalkozó tulajdonosok (haszon­­élvezők) lakásainál, továbbá az üdülő tartóz­kodásra szolgáló egyéb időszaki lakásoknál, valamint az üdülőtelepen lévő ipari, kereske­delmi stb. célú helyiségeknél, amelyeket az év­nek csak egy meghatározott rövidebb ideje alatt használnak, a 7., illetőleg a 8. §-ban meghatá­rozott adótételek alapján járó adót csak a használt tartamára kell megfizetni. Az idő­tartam szempontjából minden megkezdett nap­tári hónapot teljes hónapnak kell tekinteni. MAGYAR KÖZLÖNY 1946. január 1. kedd. — I. szám. II. CÍM. Eljárási szabályok. I. FEJEZET. Kivetési elj­­írás. 11. §. (1) A laká­sadó összegének kiszámításáról a tulajdonos (haszonélvező) két azonos pél­dányban szerkesztendő kiszámítási jegyzéket köteles összeállítani. A jegyzékbe a lakásadó kiszámításához szükséges adatokat a tulajdo­nos (haszonélvező) vezeti be s a jegyzék alap­ján havonkint kiszámítja az esedékes lakásadó összegét. A kiszámítási jegyzéknek az egyes fi­zetésre kötelezettekre vonatkozó adatait az érdekeltekkel a tulajdonos (haszonélvező) kö­zölni köteles, ennek megtörténtét a fizetésre kötelezett köteles a kiszámítási jegyzéken a keret feltüntetése mellett aláírásával elismerni. (2) A kiszámítási jegyzéket évenként egyszer, legkésőbb minden év január hó 15. napjáig kell két példányban összeállítani. Az év folyamán újabb kiszámítási jegyzéket csak abban az esetben kell készíteni, ha akár az adótárgy­ban, akár az adó összegében, akár pedig az adófizetésre kötetett személyében évközben változás áll be. A kiszámítási jegyzéket a tulaj­donos (haszonélvező) két évig megőrizni kö­teles.

Next