Magyar Közlöny, 1993. július-augusztus (93-109. szám)

1993-08-03 / 107. szám

nevelési-oktatási intézményei az iskolai végzettséget, szak­­képesítést igazoló bizonyítvány kiadására jogosult iskolák, továbbá az alapfokú művészetoktatási intézmények és a kollégiumok. (2) Óvodát, iskolát, kollégiumot, pedagógiai szakszol­gálatot, valamint pedagógiai-szakmai szolgáltatást ellátó intézményt az állam, a helyi önkormányzat­­— a nemzeti és etnikai kisebbségekről szóló törvényben meghatározottak szerint — a kisebbségi önkormányzat, az egyházi jogi sze­mély, a gazdálkodó szervezet, az alapítvány, az egyesület és más jogi személy, továbbá természetes személy alapíthat és tarthat fenn. (3) Az állam az ingyenes és kötelező általános iskoláról az állami szervek és a helyi önkormányzatok intézmény­­fenntartói tevékenysége, illetve az állami, a helyi önkor­mányzati feladatellátás keretében gondoskodik. E tör­vényben foglaltak szerint ingyenes az óvodai nevelés, a középiskolai, a szakmunkásképző iskolai, a szakiskolai nevelés és oktatás, a kollégiumi ellátás, valamint az iskolai nevelést és oktatást kiegészítő szakszolgálatok igénybevé­tele is. 4. § (1) Az állam és a helyi önkormányzat a nevelés és az oktatás terén vállalt feladatainak gyakorlása során kö­teles tiszteletben tartani a szülőknek, illetve a gyámnak (a továbbiakban együtt: szülő) azt a jogát, hogy vallási és világnézeti meggyőződésüknek megfelelő oktatásban és nevelésben részesülhessenek gyermekeik. (2) Az állami és a helyi önkormányzati nevelési-oktatási­­ intézmény nem lehet elkötelezett egyetlen vallás vagy vi­lágnézet mellett sem. Az állami és a helyi önkormányzati iskola pedagógiai programjában biztosítani kell az ismere­tek, a vallási, illetve világnézeti információk tárgyilagos és többoldalú közvetítését. (3) Az iskolában gondoskodni kell az alapvető erkölcsi ismeretek elsajátíttatásáról. Az állami és a helyi önkor­mányzati iskolák tananyagában biztosítani kell a vallások erkölcsi és művelődéstörténeti tartalmának tárgyszerű és elfogulatlan ismertetését. (4) Az állami és a helyi önkormányzati nevelési-oktatási intézményben lehetővé kell tenni, hogy a szülő vallási­­ meggyőződésének megfelelően a tanuló az iskolában és a kollégiumban, továbbá az óvodai foglalkozásokhoz csatla­kozóan a gyermek az óvodában az egyházi jogi személy­­ által szervezett fakultatív hit- és vallásoktatásban vegyen­­ részt. A hit- és vallásoktatás tartalmának meghatározása, a hitoktató alkalmazása és ellenőrzése, a hit- és vallások­tatással összefüggő igazgatási cselekmények végzése, így különösen a hit- és vallásoktatásra való jelentkezés meg-­­ szervezése, előmeneteli értesítések, bizonyítvány kiadása s az egyházi jogi személy feladata. Az iskola, a kollégium,­­ illetve az óvoda köteles biztosítani a hit- és vallásoktatás-­­ hoz szükséges tárgyi feltételeket, így különösen a helyisé­gek rendeltetésszerű használatát, valamint a jelentkezés­hez és működéshez szükséges technikai és adminisztrációs­­ lehetőségeket. § (5) Az államnak jogi lehetőséget kell teremtenie ahhoz, hogy nem állami, illetve nem önkormányzati óvodák, isko­lák és kollégiumok jöhessenek létre. Az állam és a helyi önkormányzat azonban ilyen óvodák, iskolák és kollégiu­mok alapítására és fenntartására nem köteles. (6) Az állam és az önkormányzat anyagi támogatást nyújt a nem állami, illetve nem önkormányzati nevelési­oktatási intézménynek olyan arányban, amilyen arányban ezek — e törvényben foglaltak szerinti megállapodással — állami, illetve önkormányzati feladatot vállalnak át. (7) A közoktatásban fajhoz, nemhez, nemzethez, nem­zeti vagy etnikai csoporthoz való tartozás, lelkiismereti, vallási vagy politikai meggyőződés, származás, vagyoni helyzet, valamint az iskolafenntartó jellege alapján tilos bármilyen hátrányos megkülönböztetés. 5. § Az óvodai nevelés, az iskolai nevelés és oktatás nyelve a magyar, illetve a nemzeti és etnikai kisebbségek nyelve. A nemzeti vagy etnikai kisebbséghez tartozó gyer­mekek, tanulók anyanyelvükön, illetőleg anyanyelvükön és magyarul részesülhetnek óvodai nevelésben, valamint iskolai nevelésben és oktatásban. Az oktatás — részben vagy egészben — más nyelven is folyhat. A tankötelezettség 6. § (1) A Magyar Köztársaságban minden gyermek tanköteles. A tankötelezettséget az általános műveltséget megalapozó, alapvizsgára felkészítő ismeretek elsajátítá­sával kell teljesíteni. (2) A gyermek, ha az iskolába lépéshez szükséges fejlett­séget eléri, attól a naptári évtől válik tankötelessé, amely­ben a hatodik életévét május 31. napjáig betölti. A szülő kérelmére a gyermek tankötelessé válhat akkor is, ha a hatodik életévét december 31. napjáig tölti be. (3) A tankötelezettség annak a tanévnek a végéig tart, amelyben a tanuló a tizenhatodik életévét betölti. A testi, érzékszervi, értelmi, beszéd-, továbbá más fogyatékos tanuló tankötelezettsége meghosszabbítható legfeljebb annak a ta­névnek a végéig, amelyben a tizennyolcadik életévét betölti. (4) Az iskola igazgatója dönt a) a tankötelezettség kezdetéről, az óvoda véleménye alapján, illetőleg, ha a gyermek nem járt óvodába vagy óvodai nevelés keretében folyó iskolai életmódra felkészí­tő foglalkozásra, a nevelési tanácsadó véleménye alapján, a testi, érzékszervi, értelmi, beszéd-, továbbá más fogyaté­kos gyermek esetén a tanulási képességet vizsgáló szakér­tői és rehabilitációs bizottság vagy az országos szakértői és rehabilitációs tevékenységet végző bizottság szakértői vé­leménye alapján; b) a tankötelezettség meghosszabbításáról, a nevelő­­testület, illetve a tanulási képességet vizsgáló szakértői és rehabilitációs bizottság vagy az országos szakértői és reha­bilitációs tevékenységet végző bizottság szakértői vélemé­nye alapján.

Next