Magyar Krónika, 2018. január-június (5. évfolyam, 1-6. szám)

2018-06-01 / 6. szám

Poór Gyula szerelmes földrajza Poór Gyula professzor az Országos Reumatológiai és Fizioterápiás Intézet (ORFI) főigazgatója. Nevéhez fűződik a Nemzeti Osteoporosis Program elindítása. Szerelmes földrajzának színtere: Óbuda. Itt születtem, itt nőttem föl, itt élek ma is. Ide kötnek a gyökereim, az emberek, az is­merősök, a házak, a szép emlékek. Jó ide mindig hazajönni, bárhová is visz az élet. Sokszor volt lehetőségem elköltözni innen, de ez komolyan még csak meg sem fordult a fejemben. Az ásatások szerint már a rómaiaknál fontos hely volt a mai Óbuda közigazgatási központja, a Főtér. A török kiűzése után a Zichyek építették az itt látható pompás ba­rokk palotát, ők voltak a térség kulturális és gazdasági életének urai. A Polgármesteri Hivatal tetején még olvasható a Városhá­za felirat. Nem véletlenül, ugyanis Óbuda több mint ötszáz évig önálló város volt. A szomszédos Laktanya utcában, ahol az esernyősök szobra áll, ott volt a híres Vas­macska Étterem. Egyetemi éveim alatt nagyon sok kellemes estét töltöttünk itt. Szemben vele, a Régi Postakocsi Étterem­ben tartottuk a lakodalmunkat. Előtte a Szindbád-szobor Latinovits zseniális ala­kításának állít emléket. Amikor Óbudát a hatvanas években szanálták, azt tervezték, hogy a Főtér kör­nyékén a bécsi Grintzinghez hasonló ne­gyedet hoznak létre. Ebből aztán sajnos nem lett semmi. Az igazi óbudai városból pedig ennyi maradt. Itt hozta létre 1395- ben a főváros első egyetemét Zsigmond, a neve alapján Sigismundeumnak is hívták. A mostani gimnázium falán ezt emléktábla és címer hirdeti. A Szentháromság-szobrot az 1700-as évek közepén közadakozásból a pestist túlélő óbudai polgárok emeltették. Június

Next