Bangha Béla szerk.: Magyar Kultúra. Társadalmi és tudományos szemle. 14. évfolyam (Budapest, 1927)
1-24. szám tartalomjegyzéke - TÁRCA - Dénes Gizella: Túl a rácson
már réges-régen elfelejtkezett: ő már a talmudi erkölcsökkel is szakított s kizárólag a hebrohedonizmus földi örömeinek él s amint a millstatti szobalányok is beszélik, olyan állhatatosan és keményen veri a feleségét, hogy a legsüketebb izraeliták is meghallhatják. A nagypapája még tizenöt Emberrel javította a kisvárdai zsidók statisztikáját, ő már csak válóperekre dolgozik, hogy meg ne gyanusítsuk magánéletét súlyosabb dolgokkal!... * Ha elgondoljuk, hogy ennek a szerencsétlen Csonka-Magyarországnak „Budapest" nevű elszakított részén, a Duna-balparti megszállott területen hány ezer és ezer Erdélyi Béla lebzsel; ha elgondoljuk, hogy a körúti intimpisták ezek nélkül a zsidó dzsentrik nélkül talán ma vasúti hordárok lennének a keleti pályaudvaron, a körülrajongott művésznők boldogan varrnák az igazi művésznők toalettjeit s a sodródó fiuk talán mint szerény igényű sóhivatalnokok keresnék kenyerüket, s megláthatjuk azt a romboló, erkölcsveszejtő s lélekmérgező szellemet, mely a Lipótvároson át mármár az úri társadalmat is megfertőzéssel fenyegeti. .. És ezt az Erdélyi-féle típust mindenütt ismerik. Svájci hotelekben és olaszországi fürdőkben miatta utálják meg a magyart, Millstatt am See-ben róla beszélnek a külföldi vendégek, amikor megtárgyalják a gazdag magyarok brutális házaséletét, apró verekedését, dőzsölését és ízléstelen proccolását. Mert nem kell bennünket félreérteni, mi mostan nem a világbotránnyá dagadt gyilkosságról, hanem egyetlen típusról beszélünk, amelynek karakterpéldányai a Színházi Élet fotográfiáitól kezdve egészen a karintiai turistaházakig mindenütt feltalálhatók, melyeknek monoklis lovagjai, húszpengős selyemharisnyás és combig felfedett asszonyi térdkalácsai valósággal legázolják a magyar erkölcsi élet újraéledését. Kívül a legdivatosabb ruha és belül a legmocskosabb lélek, förtelmes piszok és gyalázat, sikkasztott pénz a gyönyörű zsebtárcákban és utcaszemét a Buick-karosszériák bársonypamlagán : ez az a bizonyos lipótvárosi életnívó, mely az oláhoknál is sötétebb módon harcol a magyar feltámadás ellen. Ó, igen!...az Erdélyi Bélák! Őket látja meg legelébb Rothermere lord, ha leruccan Budapestre, hogy megismerje a szegény és elárvult, bujdosó magyarokat. * A Markó-utcai fogház egyik szerény berendezésű cellájában egyedül töpreng Erdélyi Béla. Odakint pedig a többi Erdélyi Bélák és hozzátartozóik lázasan olvassák a bűnügyi intimpisták legújabb híradásait. Röviden: Erdélyi Béla két részre szakadt. Az egyik monoklit visel és bólét fogyaszt a margitszigeti strandon. A másik monokli nélkül és cipőfűző nélkül, borotválatlan arccal és lötyögős nadrágban gubbaszt a világ zajától elvonultan. Az elsőnek strandfotográfiáját a színházi lapok legújabb számai közlik, a másikét azonban senki sem teszi a kirakatába. •1816•