Magyar Kurir, 1816. július-december (30. évfolyam, 1-52. szám)

1816-12-06 / 46. szám

Nagy Britannia. Az Anglus levelek néhány napoktól fogva mind tsak a’ Londoni, Spa-Fieldi hires népgyűlésnek leírásával múlattatják olvasóikat. Egy újabb levélben, a’ melly Nov. 15 dikén indúlt Londonból, így festi­le ezt a’ garázdálkodó gyűlést: —“ ,,Tegnap Londonnak egygyik legnépe­sebb utzáján sétálván (így szólt a’ tudósí­tó) látom, hogy némely le ’s fel járó em­berek a’ falon valami híradó czédulát ol­vasnak. Én is elolvastam , de tsak a’ titu­lusát, melly e’ volt. A' szerentsétlen kézmi­­vesekhez, tengeri emberekhez, fabrikások­­hoz,is egyebekhez, a­ kik Londonban, West­minsterben, Southwarkban , ’s a' körül-fét íi vidékeken laknak , és ma , a’ meghatározott Öszszegyülekezésnek hellyén, úgy mint Spa- Fielden (a'fenyítő házhoz közel-le­vő pusz­tamezőn) megjelenni akarnak. “ — Mint­hogy az utzán járó emberek ezt a’ meghí­vást oly nagy megvetéssel szemlélték, hogy ezer között alig találtatott egy , a’ ki tsak meg is olvasta volna , tehát annyival erős­sebben tsudálkoztam, midőn ma azt láttam, hogy az újságok úgy rágódnak rajta , mint valami nevezetes történeten. Tudniillik arra intik ezen újságok a’ népet, hogy tsak legyen tsendes tűredelemmel, mert azok az ínségek, a’mellyek rajta feküsznek, nem olyanok, hogy hirtelen elbárittathatnának ; sok idő kívántatik arra, hogy a’ boldogabb napok viszsza térítődhessenek. Ez az in­tés úgy hangzik, mint ha már éppen a’ támadás’örvényének széle mellett állanánk s erre nézve, mint szemmel látott tanú, úgy leírok mindent , mint magam láttam. — ,,A’ gyűlés valami 15 ezer emberekből állhatott. Sok jó ruhás emberek , tudván azt bizonyosan, hogy a’ katonaság nem fog­ja magát a’ dologba elegyíteni , újságlátás­­nak kívánásából megjelentek a’ sokaság közt, minthogy úgy gondolkoztak, hogyha oly dolgokra találna a’ nép vetemedni, hogy katonáknak kellene megzabolására elő állani, tehát nékiek még ekkor is elég ide­­jek leszen az eltávozásra. Minden­­útzá­­kon ,­ mellyeken ezen mező felé lehet men­ni , lehetett embert látni eleget, de kato­nát, még tsak politziai katonát sem, igygyet is. Egy Fiaker (béres hintó) déli egy óra­­tájban meg­érkezett valami három pár orá­­torokkal, ’s egy kortsma előtt megállapod­ván, ezek egy kevéssé, kétségkívül az ora­tori tűznek a’ Bachus tüze mellett való felmelengetésére, beültek oda. Valami fél óra múlva, felállott az esmeretes Hunt, egy felettébb nyúghatatlan elméjű ember, a’ Fiaker menyezetire (a’ hintó’ tetejére) , ’s a’ körűlállóknak sokasága azonnal kinyilat­koztatta tapsolás és egyéb lármázás által a’ maga megelégedését. Még különösebb volt az , hogy az ő igazi Anglus patriótái gon­dolkodásának szemmel is látható jelentésé­re, a’ feje felett egy három színű nagy zász­lót tartottak, a’ mellyen valami írás volt, de a’ mellyet én a’ nagy távolság miatt’ el nem olvashattam. Utánna még más három orátorok másztak­ fel a’Fiaker’ fedelire,’s Nro. 46. Indúlt Bétsből, Pénteken December’ 6-dik napján­, 1816-dik esztendőben.

Next